Tanácsok közlönye, 1964 (12. évfolyam, 1-70. szám)

1964 / 13. szám

158 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 13. szám, b) a kérelmező közli pontos megnevezését, a rendezvény helyét és idejét (kezdés és befejezés időpontja), a rendezvény lebonyolításáért felelős személy nevét, beosztását, lakcímét; c) a szerv csatolja a helyfoglalási engedélyt, ha a rendezvény körülményei ezt szükségessé teszik. 4. §. (1) Az alkalmi italmérési engedélynek tartalmaznia kell: a) az engedélyes megnevezését annak megjelölésével, hogy az alkalmi italmérést személy szerint ki végzi; b) a kimérés pontos helyét; c) az alkalom megjelölését, időtartamát, amelyre az engedély érvényes; d) az esetleges külön rendelkezéseket, korlátozásokat stb. (2) A kiadott alkalmi italmérési engedély egy-egy példányát a rendezvény helye szerint illetékes járási, városi, városi kerületi rendőrkapitányságnak, pénzügyőri szakasznak és a járási, városi, városi kerületi tanács vb. pénzügyi szakigazgatási szervének is meg kell küldeni. (3) Az alkalmi italmérési engedély Budapesten 60.— Ft, egyéb helyen pedig 30,— Ft kiadványi illeték alá esik feltéve, hogy a kérelmező szerveket személyes illetékmentesség nem illeti meg. 5. §. Az alkalmi italmérés birtokában — ha az L fokú hatóság másképpen nem rendelkezik — IV. osztályú fogyasztói ár érvényesíthető. Az engedély birtokában az engedélyes szerv jogosult az árut a nagykereskedelemtől beszerezni. Az alkalmi italmérésből származó árrés a szervet megilleti. Vegyes rendelkezések 6. §. Ez az utasítás kihirdetése napján léo hatályba. Egyidejűleg a vendéglátóipari vállalatok italmérési tevékenységéről szóló 175'1955( KÉ 49.) Bk M számú utasítás, a 2 1961. (VI. 15.) Élm M—Bk M számú együttes rendelet végrehajtásáról szóló V. O—227,1961. Bk M számú miniszteri utasítás 2. pontjában foglalt rendelkezés, továbbá a társadalmi szervek helyiségében tartott rendezvények tárgyában kiadott 12—48'1958. Bk M számú és az alkalmi italmérési engedélyek kiadásáról szóló V. O. 7,1962. Bk M számú leirati rendelkezések hatályukat vesztik. Sebes Sándor s. k., a belkereskedelmi miniszter első helyettese Az élelmezésügyi miniszternek és a földművelésügyi miniszternek 110 1964. (ÉlipÉ 9.) Élm M számú együttes utasítása a mezőgazdasági termelőszövetkezetek által átadott tej és tejszín után járó fölözött tej, egyéb tejmelléktermékek és takarmány juttatásáról A felvásárolt tej és tejszín utáni abraktakarmány járandóság szabályozásáról szóló 1 1964. (I. 26.) Élm M— A. H számú rendelet alapján a mezőgazdasági termelőszövetkezetek (a továbbiakban: termelőszövetkezetek) által a tejipari vállalatok részére átadott tej és tejszín után járó fölözött tej, egyéb tejmelléktermék és abraktakarmány (korpa, vagy szarvasmarhatáp) juttatását a következők szerint szabályozzuk: 1. A termelőszövetkezetek a tejipari vállalat részére havonta szállított tejmennyiségnek legfeljebb 50%-át tejszín formájában is átadhatják, illetőleg ennek megfelelő mennyiségű fölözött tejet, írót, vagy savót igényelhetnek. A tejellátási érdekek figyelembevételével a megyei tanácsok vb mezőgazdasági és felvásárlási osztályainak vezetői, továbbá a tejipari vállalat igazgatója esetenként együttesen engedélyezhetik az 50%-on felüli fölözést, illetőleg 50%-on felüli tejmelléktermék visszajuttatást is. Abban az esetben, ha a termelőszövetkezetek a tejgyűjtő állomásoktól, illetőleg a tejipari üzemektől fölözött tej helyett író, vagy savó-ellátásban részesülnek, a takarmányértéket figyelembe véve egy liter írót, vagy négy liter savót kell egy liter fölözött tejjel egyenértékűnek elszámolni. A tej- és tejtermék ellátás, illetőleg a tejtermék ellátás alapanyagszükségletének biztosítása érdekében a tejipari vállalatok és a megyei mezőgazdasági osztályok törekedjenek a fölözött tejnek íróval és savóval történő helyettesítésére. 2. A termelőszövetkezetek a leszállított) tehéntej, tejszín és juhtej után az állami készlethelyzettől függően korpa, illetőleg szarvasmarhatáp juttatásában részesülnek, feltéve, hogy a tej, tejszín vagy juhtej átadására a területileg illetékes tejipari vállalattal értékesítési szerződést kötöttek. Ebben az esetben a szerződés alapján leszállított áru után a termelőszövetkezetek egész éven át folyamatosan a következő korpa, illetve szarvasmarhatáp ellátásban részesülnek: a) a tehéntej és juhtej után literenként 25 dkg korpa, vagy 17,5 dkg szarvasmarhatáp (100 kg korpa = 70 kg szarvasmarhatáppal), b) az 1. pontban megállapított mértékben átadott tejszín után (3,6%-os alapon tejre átszámítva) tejliterenként 15 dkg korpa, vagy 10,5 dkg szarvasmarhatáp, c) az után a tejmennyiség után, amelyre tejmellékterméket (fölözött tej, író, savó) vesznek igénybe tejliterenként 15 dkg korpa, vagy 10,5 dkg szarvasmarhatáp. Egyes tejüzemek körzetében, ahol a savóértékesítés nehézségbe ütközik, a Tejipari Tröszt engedélyezheti a savónak abraktakarmány levonás nélküli kiadását. Abban az esetben, ha a termelőszövetkezetek akár az 1. pontban megállapított, akár az értékesítési sserződésben meghatározott mennyiségnél több tejszínt szállítanak, a szállított többlet-tejszínmennyiség után abraktakarmány juttatásban nem részesülnek. 3. Megilleti a termelőszövetkezeteket a literenkénti 25 dkg korpa, vagy 17,5 dkg szarvasmarhatáp abban az esetben is, ha a tejet — értékesítési sz^rződés alapján — közvetlenül a felhasználó intézményeknek adják át. 4. -Ez az utasítás kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit az 1964. január hó 1. napjától átadott tej és tejszín után járó abraktakarmány kiszolgáltatásánál kell alkalmazni. Egyidejűleg az élelmezésügyi miniszter és a földművelésügyi miniszter 113/1961. (ÉlipÉ 5.) Élm M számú együttes utasítása hatályát veszti. / Dergács Ferenc s. k., Keserű János s. k^ élelmezésügyi földművelésügyi miniszterhelyettes miniszterhelyettes Az élelmezésügyi miniszternek és a SZÖVOSZ elnökének 111 1964. (ÉlipÉ 9.) Élm M számú együttes utasítása az 1964. évi termésű gyümölcsfélékre kötendő terményértékesítési szerződések feltételeinek megállapításáról _' .1 Az 1964. évi termésű gyümölcsfélékre kötendő terményértékesítési szerződések feltételeit a következők szerint állapítjuk meg: 1. Gyümölcsértékesítési szerződést a Szövetkezetek Megyei Értékesítő Központjai (MÉK), valamint a földmű-