Tanácsok közlönye, 1962 (10. évfolyam, 1-90. szám)

1962 / 49. szám

594 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 49. szám. 3. §. (1) Kény szerel vonó-kezelés alkalmazására a tanács végrehajtó bizottságának egészségügyi szakigazgatási szerve mellett alakított orvosi bi­zottság (a továbbiakban: orvosi bizottság) tesz javaslatot. (2) Orvosi bizottságot a fővárosi kerületekben, a megyei jogú és megyeszékhely-városokban, vala­mint az egészségügyi miniszter által meghatáro­zott járásokban és más városokban kell felállítani. Az orvosi bizottság elnökét az egészségügyi szak­igazgatási szerv vezetője jelöli ki. (3) Az orvosi bizottságnál a javaslat előterjesz­tését az érintett személy házastársa vagy tartásra jogosult hozzátartozója, a rendőrség vagy más ál­lamigazgatási szerv, továbbá a szakszervezetek, a Magyar kommunista Ifjúsági Szövetség és a Magyar Nők Országos Tanácsának szervei kez­deményezhetik. (4) Az érintett személyt a kényszerelvonó-ke­zelés alkalmazására irányuló javaslat előtt egész­ségügyi szempontból meg kell vizsgálni; őt az or­vosi bizottság elnöke a vizsgálat céljából köte­lezheti, hogy a megjelölt időben és helyen az orvosi bizottság előtt jelenjék meg. Az idézett személy az idézésnek elővezetés terhe mellett köteles eleget tenni. (5) Az orvosi bizottság a javaslatát a tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi szakigazgatási szervének küldi meg. (6) Az orvosi bizottság a működéséről évenként beszámol a tanács végrehajtó bizottságának. 4. §. (1) A kény szer el vonó-kezelés alkalmazá­sára irányuló javaslat felől — annak benyújtá­sától számított nyolc napon belül — az érintett személy lakóhelye vagy munkahelye szerint il­letékes járási (városi, városi kerületi) tanács vég­rehajtó bizottságának egészségügyi szakigazgatási szerve határoz. (2) A kényszerelvonó-kezelés a gyógykezeléshez szükséges ideig tart; a gyógykezelés munkaidőn kívül történik. (3) A kényszerelvonó-kezelést a betegségi biz­tosítási szolgáltatásokra jogosult személyek ese­tében betegség miatt szükséges gyógykezelésnek kell tekinteni. A biztosítási szolgáltatásokra nem jogosult személyek a rendelőintézeti kényszer­elvonó-kezelést ingyenesen kapják, útiköltség megtérítésben azonban nem részesülnek. 5. §. (1) A kényszerelvonó-kezelés tartama alatt a kötelezett személy a kezelőorvosnak a gyógyke­zeléssel kapcsolatos előírásait köteles megtartani és az általa kijelölt időpontokban a rendelőinté­zetben gyógykezelés végett megjelenni. (2) A kötelezett személy — lakóhelyének meg­változtatása esetén — az új lakóhelye szerint il­letékes egészségügyi szakigazgatási szervnél köte­les haladéktalanul jelentkezni és az egészségügyi szakigazgatási szerv által megjelölt helyen és idő­pontban tartozik kény szerel vonó-kezelésen meg­jelenni. A gyermek tartásának biztosítása 6. §. A bíróság elrendelheti, hogy az olyan sze­mély részére, aki iszákos életmódja következté­ben nem tesz eleget gyermekével szemben fenn­álló tartási kötelezettségének, gyermeke tartásá­nak biztosítása érdekében az egyéb címen levont összegek után fennmaradó munkabérének (járan­dóságának) legfeljebb ötven százalékát a házastárs vagy a gyermek gondozója kezéhez fizessék ki. 7. §. (1) A 6. § szerinti intézkedés felől az ügyész indítványa alapján az érdekelt személy lakóhelye vagy munkahelye szerint illetékes já­rásbíróság (városi, városi kerületi bíróság) nem­peres eljü rásban — népi ülnökök közreműködésé­vel — határoz. (2) Az ügyészi indítvány előterjesztését az ér­dekelt házastársa vagy tartásra jogosult hozzá­tartozója, államigazgatási szerv, továbbá a szak­szervezetek, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség és a Magyar Nők Országos Tanácsának szervei is kezdeményezhetik. (3) A bíróság az indítványt — annak előter­jesztésétől számított — nyolc napon belül tár­gyalja. A tárgyalás időpontjáról az ügyészt értesí­teni kell. (4) A tárgyaláson meg kell hallgatni az érde­keltet és az eljárást kezdeményező társadalmi szervezet (államigazgatási szerv) képviselőjét. A bíróság tanúként hallgatja ki az érdekelt házas­társát, illetőleg tartásra jogosult hozzátartozóját. Az érdekelt házastársa, illetőleg tartásra jogosult hozzátartozója a tanúvallomást nem tagadhatja meg. A bíróság tanúként más személyt is kihall­gathat. 8. §. (1) Ha a bíróság az indítványnak helyt ad, a munkabért (járandóságot) folyósító szervet fel­hívja, hogy — a végzés jogerőre emelkedésének bevárása nélkül — az érdekelt személy munka­béréből (járandóságából) a végzésben feltüntetett összeget vonja le és a megjelölt személynek fi­zesse ki. (2) A bíróság az (1) bekezdés szerinti határoza­tát az érdekelt személy kérelmére vagy az ügyész indítványa alapján bármikor megváltoztathatja. A bíróság eljárására ebben az esetben az előző rendelkezések megfelelően irányadók,

Next

/
Oldalképek
Tartalom