Tanácsok közlönye, 1961 (9. évfolyam, 1-85. szám)

1961 / 11. szám

11. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 14. Az iratok áttétele a bírósághoz a sorrendi tárgyalás tartása céljából. Az M. T. rendelet 27. §-ának (2) bekezdése alapján, ha az ingatlanra jelzálogos követelés, kikötmény, vagy más egyéb teher is van bekebelezve, a kártalanítási összeg felosztása végett az iratokat az illetékes telekkönyvi hatósághoz kell áttenni, mely hatóság a kártalanítási összeg felosztása felől sorrendi tárgyaláson határoz. Ebben az esetben a felajánlott összeg kiutalására megállapított 30 napos határidőt a sorrendi tárgyaláson hozott határozat jogerőre emelkedésétől kell számítani. A kisajátítási eljárásban gyakran előfordul, hogy olyan ingatlan kerül kisajátításra, melyre a telekkönyvben teher van bekebelezve. Egyes igazgatási osztályok ilyen esetben a kártalanítási összeg felosztásáról maguk intézkednek. Ez a gyakorlat jogszabály ellenes. Ha az igazgatási osztály megállapítja, hogy a kisajátítani kért ingatlanra teher van bekebelezve, akkor a kártalanítási összeg felosztására érdemi intézkedést nem tehet, hanem a kisajátítást megállapító határozat meghozatala után az összes iratot sorrendi tárgyalás tartása céliából köteles továbbítani. Ebben az esetben a határozatban ki kell mondani, hogy a kisajátító fizetési kötelezettsége a sorrendi tárgyaláson hozott határozat jogerőre emelkedésekor nyílik meg. A kártalanítási összeget a határozatnak megfelelően kell kifizetni, illetve kiutalni. 15. A régebbi kisajátítási ügyek lezárása. Felügyeleti vizsgálataink során a megyei igazgatási osztályoknál még mindig találkozunk olyan folyamatban levő ügyekkel, amelyek a korábbi években keletkeztek. Az áthúzódás oka általában az, hogy a kérelem beadásának időpontjában nem történtek megfelelő és kielégítő intézkedések. Törekedni kell arra, hogy ezeket az áthúzódó ügyeket a megyei tanács VB. igazgatási osztályánál a jogszabályok következetes érvényesítésével most már lezárják. 16. Kisajátításról szóló és a telekkönyvről szóló jogszabályok összefüggése. Egyes igazgatási osztályok álláspontja szerint az M. T. számú rendelet 6. §-ának (8) bekezdése, valamint a 21960. (XII. 25.) I. M. számú rendelet0 107., illetőleg 109. §-a között ütközés van. Ez az álláspont nem felel meg a valóságnak. A telekkönyvről szóló végrehajtási rendelet nem kívánt kiterjedni azokra az esetekre, amikor a megosztás speciális államigazgatási eljárással (pl. kisajátítás) kapcsolatos és amely esetekre külön jogszabályok rendelkezései az irányadóak. Ehhez képest tehát az I. M. rendelet kizárólag azokat a megosztásokat szabályozza, amelyek a tulajdonos elhatározásából erednek (pl. adás-vételi 6 A rendeletet lásd a Tanácsok Közlönye 1960. évi 84. számábar' 17. Az 1957. évi IV. tv. rendelkezéseinek alkalmazása, Az 1957. évi IV. tv., az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény az államigazgatási eljárás általános és alapvető kérdéseit ren* dezi, és a valamennyi államigazgatási eljárásban egyaránt követendő egységes, alapvető eljárási normákat rögzíti. Az eljárási törvény helyes értelmezése alapján a törvényben kifejezetten megadott néhány lehetőségtől eltekintve a speciális jogszabályok — így pl. a kisajátítási jogszabályok — nem állhatnak ellentétben az eljárási törvénynyel. Abban az esetben, ha a kisajátítást engedélyező és elrendelő határozat ellen meg nem engedett okból fellebbezési beadvány érkezik, akkor ezt az 1957. évi IV. tv. 49. §-ára hivatkozva panaszbeadványként kell elbírálni. Az M. T. rendelet 17. §-a a fellebbezés előterjesztésére 8 napos határidőt jelöl meg; ez a rendelkezés hatályos, mivel az eljárási törvény 45< § (2) bekezdése szerint a fellebbezést — ha jogszabály másként nem rendelkezik — a határozat közlésétől számított 15 napon belül lehet előterjeszteni. Az eljárási törvény 47. §-a meghatározza, hogy nincs helye fellebbezésnek többek között, ha azt minisztertanácsi rendelet kizárja. Ez a rendelkezés természetesen arra az esetre is vonatkozik, ha minisztertanácsi rendelet a fellebbezést ugyan nem zárja ki, de a fellebbezést csak bizonyos esetben engedi meg, vagy a fellebbezést megszorítja. Fentiek következtében hatályos az M. T. rendelet 4. §'(2) bekezdése is, mely szerint a kisajátítási eljárást elrendelő határozat ellen jogorvoslatnak csak azon a címen van helye, ha a kisajátítás elrendelése nem a tvr. 1. §-ának (2) bekezdésében meghatározott célra történt. Az eljárási törvény egyéb rendelkezéseit tehát a kisajátítási eljárásban is alkalmazni kell. Különösen vonatkozik ez a határozat tartalmi és alaki kellékeire. A jogszabályra történő hivatkozást a határozat indokolásában kell feltüntetni. A fellebbezési jog biztosítását a határozat rendelkező részének kell tartalmaznia. A kisajátítási eljárásban még eléggé gyakori a határozatok nem alapos indokolása. Az indokolás pedig a határozatnak lényeges része; a határozat jó és alapos indokolásával a kisajátítást szenvedőket a kisajátítás közérdekűségéről a legtöbb esetben meg lehet győzni. Gyakran előforduló hiányosság, hogy a kisajátítási eljárásban az 1957. évi IV. tv. 43. §-a alapján hozott határozatokat a felettes államigazgatási szervnek nem küldik meg, pedig a hivatkozott § (4) bekezdése kimondja, hogy a határozat visszavonásáról vagy módosításáról a közvetlen felettes államigazgatási szervet minden esetben értesíteni kell. Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Titkársága VB. Igazgatási Osztály.