Tanácsok közlönye, 1961 (9. évfolyam, 1-85. szám)

1961 / 11. szám

124 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 11. szám A tvr. 12. §-ából és e rendelkezésből egyrészt az következik, hogy az igazgatási osztálynak az egyezség létrehozásánál közre kell működnie, másrészt pedig az, hogy az igazgatási osztálynak kártalanítást megállapító hatásköre nincs. Az igazgatási osztály az egyezség létrehozását megkísérli és a kisajátítást megállapító határozatban rögzíti, hogy a kisajátító és a kisajátítást szenvedő között ez egyezség "létrejött-e vagy nem. Ha létrejött az egyezség, akkor a kisajátítást megállapító határozatban feltünteti ennek eredményét, ha pedig nem jött létre, akkor csupán a kisajátító által tett kártalanítási ajánlatot rögzíti. Az 1959. évi IV. tv. 172. §-ának (2) bekezdése szerint a kisajátított dologért értékének megfelelő kártalanítás jár. • A megfelelő kártalanítás az ingatlan használati értéke alapján történik. A használati érték az ingatlannak a kereslet és kínálat hatásától mentesen jelentkező reális ellenértéke. A P. M. rendelet 1. §-ának (3) bekezdése a használati érték ismérveit felsorolja. A Legfelsőbb Bíróság XIX. sz. polgári elvi döntése szerint a használati érték ismérveinek meghatározása kimerítőnek és teljesnek tekintendő. A kártalanításnál a használati érték alapulvétele azért kötelező, mert a tulajdonós kisajátított ingatlanaiért ennek alapján kap megfelelő ellenértéket. A forgalmi érték a kereslet-kínálat alapján, a spekuláció áremelő hatásától nem mentesen kialakuló, így tehát nem reális ellenérték, a használati érték viszont a spekuláció áremelő hatásától megtisztult, objektív értékelési alapon nyugvó valóságos ellenérték. A P. M. rendelet rendelkezései szerint azonban, ha a használati érték meghaladja a helyi viszonyoknak megfelelő értéket (az ún. forgalmi értéket), akkor csak a helyi viszonyoknak megfelelő értéket ajánlhatja fel kártalanításul a kisajátító. Ilyen esetben tehát az egyezség létrehozását a forgalmi érték alapulvételével kell megkísérelni. Egyezséget létrehozni azonban csak az irányárak keretei között lehet. Figyelemmel tehát arra, hogy az igazgatási osztálynak a kártalanítás kérdésében megállapító hatásköre nincsen, „a kártalanítást megállapítom"\ „csereingatlanként juttatom" szóhasználatot a kisajátítási eljárásban mellőzni kell. A P. M. rendelet 1. §-ának (4) bekezdése szerint a használati értékre nézve a kisajátítást lefolytató igazgatási osztály társhatóságai: a mezőgazdasági osztály, az építési osztály és a pénzügyi osztály a kisajátító részére kötelesek tájékoztatást adni. Az M. T. rendelet 12. §-ának (2) bekezdése szerint az egyezségi tárgyalásba, amelyen meg kell kísérelni az egyezség létrehozását, be kell vonni a kisajátítási eljárást lefolytató igazgatási osztály előbb említett társhatóságait. El kell érni, hogy. a felsorolt államigazgatási szervek az egyezségi tárgyaláson minden esetben részt vegyenek. Az igazgatási osztály tehát az egyezség 'étrehozását a kisajátítandó ingatlan használati értéke alapján a társosztályok bevonásával köteles megkísérelni, de a kísérlet eredménytelensége esetén a kártalanítás kérdésében érdemi állásfoglalást nem alakíthat ki, illetőleg a határozatban csak a kisajátító által tett, a kisajátítást szenvedő által viszont el nem fogadott ajánlatot rögzítheti. b) Az egyezség jogi jellege. A Legfőbb Bíróság XIX. számú polgári elvi döntése alapján az igazgatási eljárás során kötött egyezség polgári jogi jogügyletnek tekintendő. A kártalanítási igény polgári jogi jellegét nem szünteti meg az a tény, hogy az egyezségi tárgyalások államigazgatási eljárás keretében folynak. Annak a ténynek, hogy az egyezség létrejöttét, vagy kisajátító kártalanítási ajánlatát a kisajátítást megállapító határozatban rögzíteni kell, kizárólag az a jogkövetkezménye, hogy a kisajátító a tvr. 12. §-ának (3) bekezdése, valamint az M. T. rendelet 20. S-ának (1) bekezdése alapján.a kisajátítást megállapító határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül a kártalanításul felajánlott összeget kiutalni köteles. Nem helyes egyes igazgatási osztályoknak az a gyakorlata, hogy a kisajátítót a határozatban a kártalanítási összeg kifizetésére kötelezik. A kisajátítót a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 nap alatt fizetésre nem az igazgatási osztály határozata, hanem a jogszabály kötelezi. A fizetési kötelezettség tehát a jogerőre emelkedett határozatba foglalás tényével a jogszabály rendelkezése alapján nyílik meg. Célszerű azonban, ha a kisajátítást megállapító határozatban az igazgatási osztályok a kisajátítót a fizetési kötelezettségre figyelmeztetik. Az egyezség polgári jogi jellegéből következik, hogy létrejötte esetén a kisajátítást megállapító határozatnak nem kell tartalmaznia azt a figyelmeztetést, hegy a kisajátítást szenvedők a felajánlott kártalanítási összeget meghaladó követelésüket a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül a megyei (fővárosi) bíróság előtt érvényesíthetik. Egyezség létrejötte esetén ugyanis a felajánlott kártalanítási összeget meghaladó követelés nem lehet, mert há a kisajátítást szenvedőknek ilyen követelésük lett volna, akkor a kártalanítás kérdésében a kisajátítóval nem kötöttek volna egyezséget. A kártalanítás iránti igény, és a kártalanításra vonatkozó egyezség polgári jogi jellegéből viszont következik, hogy az egyezségi nyilatkozatok mindazokon a címeken megtámadhatóak, amelyeken valamely szerződést a polgári jog általános szabályai szerint általában meg lehet támadni. Ilyen cím lehet például tévedés, vagy megtévesztés. c) Az egyezségileg megállapított vagy a felajánlott kártalanítási összeg kifizetésének szorgalmazása. A kisajátítási jogszabályok nem tartalmaznak rendelkezéseket arra vonatkozóan, hogy az egyezségileg megállapított, vagy felajánlott kártalanítási összeg kifizetésének szorgalmazása melyik hatóság előtt és milyen módon lehetséges,