Tanácsok közlönye, 1961 (9. évfolyam, 1-85. szám)
1961 / 11. szám
122 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 11. Sz'n zottságának kell eljárnia a méltányosságra alapított kérelmek tekintetében is. 6. Az adókivetés (illetékkiszabás) jogalapja tekintetében hozott másodfokú határozat rendelkező részében a Törvény 38. §-ának b) pontja alapján fel kell hívni az ügyfelek figyelmét a bírói út igénybevételének a lehetőségére. Az egyéb másodfokú határozatokban azonban a panasz (a Törvény 64. §; AESZ. 82. pontja) lehetőségére az ügyfeleket figyelmeztetni nem kell. Ha az ügyfél az ügy érdemében hozott — nem fellebbezhető vagy bíróság előtt meg nem támadható — határozat ellen bármilyen címen (felülvizsgálati kérelem, felügyeleti panasz stb.) panaszt nyújt be, azt a Törvény 65. §-ában megjelölt szervhez kell felterjeszteni elbírálás végett. 7. Az ügyfelek által közvetlenül a Pénzügyminisztériumnál előterjesztett olyan ügyekben, amelyekben a konkrét elbírálást a Pénzügyminisztérium az alsóbb pénzügyi szervekre bízza, ezek a szervek a Törvény 37—40. §-ainak (AESZ. 54—57. pontjainak) megfelelően a Pénzügyminisztérium vonatkozó felhatalmazására való hivatkozással határozatot kötelesek hozni és a határozatban kötelesek a felhatalmazás számára is hivatkozni. 8. A méltányosság és a behajthatatlanság címén törölt adótartozásokról az adóelengedési, illetőleg adótörlési jogkörrel felruházott pénzügyi osztályok külön e célra rendszeresített nyilvántartást kötelesek vezetni. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell az adófőkönyvi számlaszámot, a hátralékos nevet, a törölt összeget, valamint a törlés jogcímét (méltányosság — behajthatatlanság). Ezzel kapcsolatban ismételten felhívom a pénzügyi osztályok figyelmét arra, hogy a pénzügyi szabálysértési bírságtartozás nem minősül adótartozásnak, mert a pénzügyi szabálysértési bírságok nincsenek felsorolva az 57/ 1957. (IX. 6.) Korm. számú rendelet 1. §-a (AESZ. 1. pontja) szerint adónak tekintendő szolgáltatások között. Így a pénzügyi szabálysértési bírságtartozásokra nem alkalmazhatók az AESZ. 135., illetőleg 262—264. pontjai és e tartozásokat sem méltányosság, sem pedig behajthatatlanság címén törölni nem szabad. Polónyi Szűcs Lajos s. k., a pénzügyminiszter első helyettese. Vegye§ rendelkezések A KISAJÁTÍTÁSI JOGSZABÁLYOK EGYES RENDELKEZÉSEINEK ÉRTELMEZÉSE ÉS ALKALMAZÁSA. [Az 1955. évi 23. számú törvényerejű rendeletet: tvr-nek; az 56/1955. (VIII. 31.) M. T. számú rendeletet: M. T. rendeletnek; a 25/1957. (VI. 26.) P. M. számú rendeletet: P. M. rendeletnek nevezzük.1] 1. Kell-e a kisajátítási eljárásban az értékhatárt vizsgálni. A 48/1957. (VIII. .13.) Korm. számú rendelet2 1. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a kisajátítási eljárást a megyei tanács végrehajtó bizottságának igazgatási osztálya folytatja le abban az esetben, ha a kisajátítás értékhatáron felüli minisztériumi beruházással kapcsolatos és ennek alapján a kisajátítás engedélyezésére és a kisajátítási eljárás megindításának elrendelésére a miniszter jogosult. 1 Az idézett rendeleteket a Tanácsok Közlönye 1955. évi 48. és 54., illetve az 1957. évi 43. száma közli. 2 A rendelet a Tanácsok Közlönye 1957. évi 55. számában jelent meg. A hivatkozott jogszabály rendelkezésének értei- . mezese nem egységes. Egyes igazgatási osztályok a kisajátítási kérelem beadásakor az értékhatárt vizsgálják és ettől függően állapítják meg hatáskörüket, vagy hatáskörük hiányát. Egyes igazgatási osztályok pedig az értékhatárt nem vizsgálják és az eljárást csak akkor folytatja le a megyei igazgatási osztály, ha a kisajátítást a miniszter engedélyezte és rendelte el megindítását. A kisajátítási eljárásban az értékhatárt nem kell vizsgálni. Csak abban az esetben folytatja le első fokon a kisajátítási eljárást a megyei tanács VB. igazgatási osztálya, ha a kisajátítást a miniszter engedélyezte és rendelte el annak megindítását. Ha a miniszter a jogszabályban biztosított lehetőségével nem él, akkor a kisajátítási eljárás engedélyezésére és elrendelésére, valamint a kisajátítási eljárás lefolytatására az elsőfokú kisajátítási hatóságok (járási, járási jogú városi tanács VB. igazgatási osztálya, csoportja) jogosultak és kötelesek. 2. A kisajátítási jogcímek vizsgálata. A tvr. 1. §-ának (2) bekezdése, valamint az 50/1059. (XII. 30.) Korm. sz. rendelet3 meghatározza azokat a közérdekű célokat, amelyek megvalósítására közérdekből a kisajátítás jogintézménye felhasználható. Más jogcímen tehát kisajátítani nem lehet. A kisajátítás tulajdonjognak jogszabállyal rendezett, kártalanítás mellett történő elvonása. A kisajátítással a kisajátított ingatlan tulajdonjogát minden esetben és csakis a Magyar Állam szerezheti meg. Ezért a jelenlegi jogi szabályozás mellett társadalmi és szövetkezeti szerveik részére, vagy a jogszabálytól eltérően más címen kisajátítást elrendelni és engedélyezni még akkor sem lehet, ha a közérdekűség egyébként megállapítható. 3. A kisajátítási kérelem mellékletei. Az M. T. rendelet 5. §-a meghatározza a kisajátítás elrendelésére irányuló beadvány mellékleteit. A gyakorlatban előfordul, hogy egyes igazgatási osztályok a kisajátítást olyan esetben is engedélyezik és elrendelik, amikor a kisajátító nem csatol minden előírt mellékletet kérelméhez. Ez a gyakorlat nem helyes. Ha az igazgatási osztály megállapítja, hogy a kisajátítási kérelem egyes előírt mellékletei hiányoznak, akkor köteles a kisajátítót megfelelő határidő megjelölésével a hiányok pótlására felhívni. Amennyiben a kisajátító a megadott, vagy indokolt kérelemre meghosszabbított határidő alatt a hiányokat nem pótolja, illetőleg mulasztását bizonyítottan nem igazolja, a kisajátítási kérelmet a hiányzó mellékletekre hivatkozva el kell utasítani. 3 A rendeletet lásd a Tanácsok Közlönye 1959. évi 92. számában 1