Tanácsok közlönye, 1961 (9. évfolyam, 1-85. szám)

1961 / 4. szám

48 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 4. szám. táji gazdaságuk szükségleteit fedező termékeket. Ennek érdekében előre meg kell határozni, hogy a tagok mennyi terményt vásárolhatnak a szövetkezettől. 9. Az 1960. évben a termelőszövetkezetek közel 80 százalékában fizettek évközben előleget a tagoknak. Az előlegfizetés a tapasztalatok szerint az anyagi ösztönzés egyik leghathatósabb módja. Ezért az alkalmazott munkadíjazás formájától függetlenül javasoljuk, hogy 1981-ben minden termelőszövetkezetben fizessenek előleget a közös munkában résztvevő tagoknak. Az előleg alapjának megteremtéséhez jelentős segítséget nyújtanak a termelési és értékesítési szerződések után adott állami hitelek és a 3004/3/ 1960. (XI. 17.) számú kormányhatározattal biztosított egyéb kedvezmények. A termelőszövetkezetek a termelési és értékesítési szerződéssel lekötött áruik értékének 60 százalékáig, az új és a területileg megnövekedett termelőszövetkezetek 80 százalékáig előlegfizetés céljára is kaphatnak rövidlejáratú hitelt a Magyar Nemzeti Banktól. Azért, hogy folyósítsák számukra a termelés folyamatos költségeihez és az előlegezéshez szükséges pénzt, helyes, ha fokozzák az árutermelést és növelik a pénzbeni részesedés arányát. A rendszeres havi előlegfizetés -általában minden termelőszövetkezetben megvalósítható. Ehhez azonban már a tervkészítéskor havonkénti bontásban meg kell tervezni az üzemi bevételeket és kiadásokat, a szükséges munkaegységeket és az előlegezéshez szükséges összeget. Amennyiben a termelőszövetkezetek bevételei az üzemi kiadások és az esedékes hitelek visszafizetése után nem fedezik a havi rendszeres előlegezésre szükséges összegeket, akkor meg kell keresni az áruértékesítés növelésének további lehetőségeit. Az előleg mértékének megállapításánál minden termelőszövetkezetben nagyon körültekintően járjanak el. Helyes, ha az év első felében ledolgozott munkaegységekre a várható jövedelemnek 40—50 százalékát fizetik ki, s az aratástól kezdve ezt az arányt fokozatosan növelik úgy, hogy az őszi betakarításkor fizessenek 60—70 százalékot. Ezzel elkerülhetik azt, hogy az előlegkeret évközben kimerüljön. Az is helyes megoldás, ha a munkacsúcsok idején nagyobb előleget fizetnek. Követésre méltó kezdeményezés az is, hogy egyes termelőszövetkezetekben a rendszeres pénzelőlegezés és a premizálás biztosítására átmenő pénztartalékalapot létesítenek. Helyes, ha erre a célra a termelőszövetkezetek — gazdasági helyzetüktől függően — a kiosztható jövedelem 5—10 százalékát már a tervkészítéskor elkülönítik. III. A munkadíjazás formájának kiválasztása az egészjszövetkezeti tagság ügye. A múlt évi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a díjazás bármely fo.rnúia csak ott vált be, ahol a tagok egyetértettek vele, helyeselték alkalmazását. Ezért fontos, hogy.-, az alkalmazandó díjazási formákról, legkésőbb az évi tervet tárgyaló közgyűlésen maga a tagság'döntsön. Azokban a termelőszövetkezetekben, ahol eddig is ösztönző munkadíjazást alkalmaztak és azzal a tagság elégedett volt, új díja- | zást bevezetni nem ajánlatos. A munkadíjazásról hozott közgyűlési határozatot év közben nem lehet változtatgatni. Ez bizalmatlanságot szülne, kapkodáshoz, fejetlenséghez, gazdálkodási zavarokhoz vezetne. A különböző munkadíjazási módszerek kiválasztásánál és alkalmazásánál küzdeni kell az olyan elvtelen törekvések ellen, amelyek nem a termelés növeléséből, hanem csupán az osztásból indulnak ki. Az anyagi érdekeltségnek nagy szerepe van a szövetkezeti termelés fellendítésében, a termelőszövetkezetek megszilárdításában, de az anyagi érdekeltség — s így a haladó munkadíjazási formák helyes alkalmazása — nem helyettesítheti azokat a tennivalókat, amelyeket a politikai nevelőmunka területén kell elvégezni a szövetkezeti tagság szocialista öntudatának, új munkaerkölcsének kialakítása és erősítése érdekében, de nem pótolhatja azt a gazdasági szervező munkát sem, amelyet a jövedelmező gazdálkodás érdekében szükséges elvégezni a termelés és a munka helyes megszervezése terén. Bármely munkadíjazási forma csak akkor lehet valóban eredményes, ha azt a termelőszövetkezet körülményeinek megfelelően alkalmazzák. Ezért más termelőszövetkezetek díjazási módszereit nem szabad mechanikusan, sablonosán átvenni, mert az zavarokhoz vezethet. A prémium mértékét, a termelési eredmények után jóváírható munkaegységeket, a pénzbeni díjazás feltételeit, az előleg mértékét stb. minden termelőszövetkezetben különkülön, a helyi viszonyoknak megfelelően kell megállapítani. Á termelőszövetkezetek vezetői vegyék számba az összes adottságokat, vegyék figyelembe, hogy a termelőszövetkezetnek milyen minőségű földjei vannak, mennyi istálló- és műtrágyát használ fel, milyen az állatállománya, mennyi és milyen minőségű takarmánya van, milyen a szövetkezet pénzügyi helyzete és így tovább. A tapasztalatok szerint bevált és itt sorravett munkadíj azasi formákból minden termelőszövetkezet kiválaszthatja azt, ami a körülményeinek legjobban megfelel. Természetesen amellett a termelőszövetkezetek a felsoroltaktól eltérő, azt továbbfejlesztő munkadíjazást ís alkalmazhatnak. Fontos, hogy az a munkaszerinti szocialista elosztás elvének megfeleljen, s annak egyre következetesebb megvalósítását eredményezze, a termelőszövetkezeti tagokat több és jobb munkára serkentse, végeredményben a termelés fellendítését, ezáltal az ország jobb ellátását, a szövetkezeti parasztság életszínvonalának állandó emelkedését szolgálja. Losonczi Pál s. k., földművelésügyi miniszter. s/erkeszli: Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Titkársága. Szerkesztésért felelősi Dr. Kormos Géza, Kladtas Magyar Közlöny Lapkiadó Vállalat. Kiadásért felelős: Hegedűs L. Alios. - Terjeszti a Magyar Posta. 610551 •> — Irinyi Nyomda Byádoea%.