Tanácsok közlönye, 1960 (8. évfolyam, 1-86. szám)

1960 / 77. szám

77. szám. TANÁCSOK 1 KÖZLÖNYE 721 Győr-Sopron megye tanácsa 5/1960. számú határozatával elrendelte Győrzámoly község területéből 615 kh. 633 D-öl nagyságú határrésznek az átcsatolását Győrladamér község területéhez, illetőleg Győrladamér község területéből 18 kh. 1134 Q-öl nagyságú határrésznek az átcsatolását viszont Győrzámoly község területéhez. A területátcsatolásokat végrehajtották. (Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Titkársága 455/2/1960. I. szám.) Borsod-Abaúj-Zemplén megye tanácsa 2.017/ 3/Tk. 14./T. 1960. számú határozatával elrendelte Lénárddaróc község területéből 2 kh. 720 D-öl nagyságú, valamint Csernely község területéből 11 kh. 113 D-öl nagyságú határrésznek az átcsatolását Bükkmogyorósd község területéhez. A területátcsatolást végrehajtották. (Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Titkársága 488/2/1960. I. szám.) A LEGFŐBB ÜGYÉSZSÉG ÁLLÁSFOGLALÁSAI. A szabálysértéssel kapcsolatos kérdések. Ha a szabálysértési eljárás az 1960. évi 14. sz. tvr.ben meghatározott szabálysértés miatt indult meg, de az eljárás során bebizonyosodott, hogy a feljelentett cselekmény más szabálysértést valósít me?, az eljárást nem kell megszüntetni, hanem azt tovább kell folytatni, esetleg áttételt kell elrendelni. A rendőri szabálysértési hatóságok előtt folyó szabálysértési ügyekben előfordul, hogy a feljelentett cselekmény nem az 1960. évi 14. számú tvr-ben meghatározott, hanem más szabálysértést valósít meg. Egyes eljáró hatóságok gyakorlatában észlelhető, hogy ilyenkor a szabálysértési eljárást megszüntetik, majd — amennyiben a szabálysértés elbírálása hatáskörükbe. tartozik — más jogszabályban ütköző szabálysértés miatt újból megindítják. Az ismertetett gyakorlat helytelen. Olyankor ugyanis, amikor a feljelentett cselekmény nem az 1960. évi 14. sz. tvr-ben meghatározott, hanem más szabálysértést valósít meg, az eljárás megszüntetésének nincs helye, hanem azt az általános szabályok szerint tovább kell folytatni, illetőleg, ha a szabálysértés elbírálása nem az ügyben eljárt hatóság hatáskörébe tartozik, áttételt kell elrendelni. Ez abból következik, hogy az 1960. évi 14. sz. tvr.-be ütköző szabálysértés miatt indult eljárás lefolytatására — a hiv. sz. tvr. 2. §-ának (1) bekezdése szerint — a szabálysértési eljárásra megállapított rendelkezéseket kell alkalmazni a tvr. 3—12. §-ában foglalt eltérésekkel. Ha tehát az eljárás során a szabálysértési hatóság megállapítja, hogy a feljelentett cselekmény nem a garázdaság, hanem pl. a nyilvános helyen elkövetett verekedés szabálysértését valósítja meg, az eljárást — annak megszüntetése nélkül — tovább kell folytatni és az elkövetőt garázdaság szabálysértése helyett nyilvános helyen elkövetett verekedés szabálysértés miatt kell felelősségre vonni. • Ez természetesen kizárólag arra az esetre vonatkozik, amikor a cselekmény elbírálása ugyanannak a szabálysértési szervnek a hatáskörébe tartozik. Előfordulhat ugyanis, hogy a feljelentett cselekmény nem garázdaság szabálysértését, hanem pl. becsületsértés bűntettét, vagy a házirend megsértésének szabálysértését valósítja meg. Ilyenkor az ügyet a becsületsértés esetében a 32/1955. (VI. 8.) M. T. sz. rendelet 20. §-ának (1) bekezdése alapján az illetékes bírósághoz, a házirend megsértése esetében pedig az illetékes szabálysértési hatósághoz kell áttenni. Előfordulhat olyan eset is, hogy á rendőri szervek az elkövetőt a cselekmény minősítésének eldöntéséig, illetőleg az ügy érdemi elbírálásáig fogvatartjak. Felmerül a kérdés, hogy ezt a cselekmény minősítésének megváltoztatása esetén mennyiben kell figyelembe venni. Ilyenkor az 1960. évi 14. sz. tvr. 7. §-ának (2) bekezdését kell alkalmazni, mely szerint pénzbírság kiszabása esetén a fogvatartásnak megfelelő összeg erejéig a pénzbírságot lerovottnak kell tekinteni. Vonatkozik ez természetesen arra az esetre is, amikor a feljelentést más szabálysértési hatósághoz kell áttenni és az szab ki az elkövetővel szemben pénzbírságot. Több személy közös károkozása esetén a károkozók egyetemleges felelőssége a szabálysértési eljárásban is megállapítható. A szabálysértési eljárásban is előfordul, hogy a sértett kárát több elkövető közös tevékenysége okozza. Kérdés, hogy a Ptk. 344. §-ának az a rendelkezése, mely több személy k^zös károkozása esetén a károkozók egyetemleges felelősségét állapítja meg, a szabálysértési eljárásban is érvényesül-e. A probléma eldöntését illetően abból kell kiindulni, hogy a károkozásért való felelősség részletes szabályait a Polgári Törvénykönyv tartalmazza, ha tehát a jogellenesen okozott kár megtérítéséről kell dönteni, a döntés meghozatalánál — amennyiben a jogszabály kivételt nem tesz — a Polgári Törvénykönyv szabályai szerint kell eljárni. Ebből következik, hogy a több személy közös károkozása esetén a károkozók egyetemleges felelősségét — az előfeltételek fennforgása esetén — a szabálysértési eljárásban is meg kell állapítani. A Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése értelmében a károkozók egyetemleges felelőssége a károsulttal szemben jelentkezik, míg egymással szemben a magatartásuk felróhatóságának arányában oszlik meg a felelősségük. Az utóbbi tekintetében a (2) bekezdés úgy rendelkezik, hogy ha a károkozók magatartása felróhatóságának arányát nem lehet megállapítani, a kár a károkozók között egyenlő arányban oszlik meg. Erre a szabálysértési eljárás során is figyelemmel kell lenni. Ha tehát pl. 2 személy közösen elkövetett szabálysértéssel harmadik személynek 100 Ft kárt okoz, a szabálysértési hatóságnak a közös magatartásukkal okozót* kár megtérítésére mindkét elkövetőt egyetemlegesen kell köteleznie, ami azzal a következménnyel jár, hogy a kár meg nem fizetése esetén a károsult bármelyikükkel szemben kérheti a 45/1959. (XII. 20.) Korm. sz. lendelet 5. §ának (2) bekezdése szerinti végrehajtási eljárás elrendelését. Az egyetemleges felelősség megállapításán túlmenően a szabálysértési hatóságnak a határozatában megállapíthatja a károkozók egymással szembeni felelősségét is, melynek azonban már csak a károkozók egymás között'' viszonyában van jelentősége. A Ptk. 344. §-ának (3) bekezdése lehetőséget ad arra is, hogy az egyetemleges felelősség megállapítását az eljáró hatóság mellőzze és a károkozókat közrehatásuk arányában marasztalja. Erre csak akkor kerülhet sor, ha ez a kár megtérítését nem veszélyezteti és tetemesen nem is késlelteti, illetve ha a károsult maga is közrehatott a kár bekövetkeztében, vagy igénye érvényesítésével menthető ok nélkül késlekedett. Az igény késedelmes érvényesítése a szabálysértési eljárásban alig fordulhat elő, mivel itt az 1959. évi 36. sz. tvr. 4. §-ának (1) bekezdése értelmében a kárigényt az I. fokú határozat meghozataláig lehet csak bejelenteni. Szabálysértési eljárás során a vállalkozói díj nem kobozható el. Adott ügyben iparengedéllyel nem rendelkező két személy egy harmadik személlyel kivitelezési szerződést kötött. Az építkezés befejezése után a kivitelezőket jogosulatlan iparűzés szabálysértése miatt a szabálysértési hatóság pénzbírsággal sújtotta. Kérdés, hogy a bírságon túlmenően a vállalkozói díj — melyet .T. megrendelő még nem fizetett ki — elkobozható-e.