Tanácsok közlönye, 1960 (8. évfolyam, 1-86. szám)

1960 / 12. szám

122 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 12. szám. d) családi állapota, házastársa, hozzátartozói neve és lakhelyük, e) volt foglalkozása, szakképzettsége, ' f) jövedelme (vagyona), g) felvétel napja, beutaló határozót száma, kelte, h) eltávozás, áthelyezés, elhalálozás ideje és oka. (4) A gondozott felvételkor használatában levő ruha­neműin és értéktárgyain (gyűrű, karóra stb.) kívül köteles minden ingóságát (értéktárgyakat, értékpapírokat, taka­rékbetétkönyvet, ruhaneműeket stb.) az intézet vezetőjé­nek elismervény ellenében átadni. Az intézet vezetője köteles az átadott ingóságokat jegyzékbe venni, az e célra rendszeresített nyilvántartásba feljegyezni, az ingó­ságok megfelelő raktározásáról és megőrzéséről biztonsá­gos módon gondoskodni. Ezen rendelkezések alól kivételt képeznek azok az intézetek, ahol munkaviszonyban álló gondozottak nyernek elhelyezést. (5) Ha a gondozott az intézetből eltávozik, megőrzésre átvett ingóságait elismervény ellenében részére ki kell adni. (6) A megőrzésre át nem adott ingóságokért az intézet felelősséget nem vállal. (7) A gondozottak ingatlanvagyonával kapcsolatos eljá­rást külün utasítás szabályozza. (8) A gondozottal, nyilvántartásba történt bejegyzése után, ismertetni kell az intézet belső életére vonatkozó szabályokat, különösen a házirendet, és fel kell hívni fi­gyelmét azok megtartására. V. A gondozottak ellátása. 5. §. A szociális intézetekben minden gondozott teljes ellátást élvez, amely magában foglalja az elhelyezést, élel­mezést, ruházatot, egészségügyi és kulturális ellátást. 6. §. (1) A szociális intézetekben a nők és férfiak külön épületben, vagy egy épületen belül külön helyiségben nyernek elhelyezést. A házastársakat lehetőleg házas­társi szobában kell elhelyezni. A gondozottnak az elhe­lyezésre vonatkozó kívánságát a lehetőséghez mérten fi­gyelembe kell venni. (2) A gondozottat saját kárelmére, vagy a közösség ér­dekében hivatalból át lehet helyezni másik szociális in­tézetbe. Az áthelyezés kérdésében az intézet vezetője vé­leményének meghallgatása után az elbocsátó intézet köz­vetlen felügyeletét ellátó szerv jár el. (3) Az áthelyező határozat ellen beadott fellebbezés el­bírálására a jelen utasítás 3. §-a (6) bekezdésében fog­laltak irányadók. 7. §. A szociális intézetekben a rendelkezésre álló élel­mezési normán belül naponként 3 főétkezést kell biztosí­tani. A betegek szociális otthonaiban a szükségletnek meg­felelően diétás étkezést, egyéb szociális otthonokban in­dokolt esetben pótétkezést is lehet biztosítani. A diétás és pótétkezések miatt azonban az élelmezési normát túl­lépni nem szabad. 8. §. (1) A gondozott ruházattal való ellátásának mér­tékét a tényleges szükségletnek megfelelően sz intézet vezetője állapítja meg. A lehetőséghez 'nL'ton a ház kö­rüli munkában részt vevő gondozottak részére a mun­kához külön ruhát is kell biztosítani. (2) A gondozott az intézeti ruhát nem ko-teles igénybe venni, saját ruházatát is használhatja, ann >k elhasználó­dásáért azonban az intézettel szemben semmiféle igényt nem támaszthat. (3) Ha a gondozott az intézetből végleg eltávozik (ki­lép, vagy kizárják), amennyiben saját -uházattal nem ren­delkezik, kérelmére — szociális körülményeinek alapos mérlegelése után — az intézet vezetőjének javaslata alap­ján az intézet felügyeletét ellátó szerv vezetője az év­szaknak megfelelő egy rend fehérnemű, egy pár lábbeli és egy rend felsőruha végleges átadását engedélyezned. A gondozott részére végleg átadott ruházatot a nyilvántar­tásból törölni kell. (4) Ha a gondozottat másik intézetbe áthelyezik, teljes ruházatát magával viheti. Ilyen esetben az átadásra kerülő ruházati felszerelést átadás-átvételi jegyzék alapján az átadó intézetnél a nyilvántartásból törölni kell, az átvevő intézetnél pedig a nyilvántartásba fel kell venni. 9. §. (1) Ha a gondozott meghal, temetéséről az intézet­nek kell gondoskodnia. Temetéséhez elsősorban saját ru­házatát, ha azzal nem rendelkezik, intézeti ruházatot kell felhasználni. A temetéshez felhasznált intézeti ruházatról jegyzéket kell készíteni, s a jegyzék alapján a nyilván­tartásból törölni kell. (2) A meghalt gondozott esetleges ingóságaira és ingat­lanaira a hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) I. M. sz. rendelet1 szabályait kell alkalmazni. (3) Az intézetvezető a halálesetet köteles a halottkém­nek és az intézet helye szerint illetékes községi, városi, városi kerületi tanács végrehajtó bizottságának bejelen­teni. Köteles továbbá a meghalt személy ingóságairól és ingatlanairól (amennyiben tudomással bír) részletes jegy­zőkönyvet készíteni, azt a végrehajtó bizottságnak hala­déktalanul megküldeni, s a hagyatéki eljárás megindítá­sát a területileg illetékes közjegyzőnél, a hagyatéki terhek bejelentésével egyidejűleg (teljes gondozási díj) kezdemé­nyezni. A hagyatéki eljárás befejeztével a hagyatéki vég­zésben foglalt rendelkezések szerint az intézet köteles a hagyaték további sorsáról intézkedni (bc.ClJ.ezni, víg/ az illetékes személynek kiadni). 10. §. (1) A gondozottnak használatra kiadott minden intézeti felszerelés — függetlenül a használati időtói — az intézet tulajdona, azokat elidegeníteni, megrongálni, megsemmisíteni nem szabad. ' A rendeletet a Tanácsok Közlönye 1958. évi 60 száma közli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom