Tanácsok közlönye, 1960 (8. évfolyam, 1-86. szám)

1960 / 9. szám

9. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 83 szerint a társbérlő a bérleti jogviszony tekintetében önálló bérlő, olyankor is alkalmazandónak tartotta, amikor a korábban már társbérletesííett lakásból történik az igénybevétel. Ez az álláspont gyakorlatilag azt jelentette, hogy a lakásügyi hatóság a feleslegessé vált lakrészt nem utalhatta ki a lakásban lakó annak a társbérlőnek, akinek a jogos lakásigénye arra kiterjedt, mert azt a társbérlőt, akinek a lakásigénye csökkent, felruházta mind a csere, mind a társbérlőválasztás jogával. A Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiuma az ellentétes álláspontok megvitatása után a Legfőbb Ügyészség állásfoglalásával azonos álláspontra helyezkedett. Családjog. 4. Unokatartás behajtására irányuló végrehajtási eljárás során a kötelezett nagyszülő munkabére 33% erejéig vonható végrehajtás alá. A Csjt. 67. §-ának arra a rendelkezésére tekintettel, hogy a saját'szükséges tartásának rovására csak a szülő köteles megosztani a kiskorú gyermekével azt, ami a közös eltartásukra rendelkezésre áll, míg ez a szigorúbb kötelezettség a nagyszülőt az unokával szemben nem terheli, a gyakorlatban vitássá vált, hogy a unokataríásra kötelezett nagyszülő munkabére 33 vagy 50% erejéig vonható-e végrehajtás alá. A Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiuma akként foglalt állást, hogy a végrehajtási eljárásban is különbséget kell tenni a nagyszülő által fizetendő unokataríás és a szülő által fizetendő gyermektartás között. Az előbbi, mint „egyéb tartásdíj" behajtása iránt a végrehajtás csak a munkabér 33%-áig terjedhet és a Vht. 136. § (2) bekezdése szerinti az a kedvezmény, hogy a munkabér 50%-a erejéig van helye végrehajtásnak, csak a szülőt terhelő „gyermektartásdíjra" vonatkozik. A Vht. 136. §-ának rendelkezése mellett ez következik a Csjt. 67. §-ában foglalt anyagi jogi rendelkezésből is. 5. Letartóztatásban levő, illetve szabadságvesztésbüntetését töltő személy gyermektartásdíj fizetési kötelezettsége esetén a tartásdíj mértékének megállapítása. A Legfelsőbb Bíróság a legfőbb ügyész által emelt törvényességi óvások kapcsán hozott határozataiban rámutatott, hogy a tartásdíj megállapításának általában nem akadálya az, ha a munkaképes kötelezett valamilyen oknál fogva — pl. alapos indok nélkül nem vállal munkát — állandó keresettel nem rendelkezik. Ilyenkor a bíróság a tartásdíj mértékének meghatározásánál azt az összeget veszi alapul, melyet a kötelezett munkabírására, szakképzettségére stb. tekintettel az adott körülmények között megkereshetne. A letartóztatottat terhelő gyermektartásdíj összegének a megállapításánál azonban ez az eljárás nem alkalmazható, mert a letartóztatottnak nem áll módjában körülményein változtatni és munkát vállalni. A letartóztatottat terhelő gyermektartásdíj összegének megállapításánál a letartóztatott személy levonás nélküli jövedelmét kell alapul venni, és a gyermek szükségletének megfelelően esetleg a letartóztatott rendelkezése alatt álló teljes munkabére határáig. < Ha a letartóztatott a tartás teljesítéséhez szükséges anyagiakkal nem rendelkezik és nem is áll módjában keresetre szert tenni, akkor a Csjt. 65. §-ából következően tartásra nem szorítható, hanem a gyermeket a tartásra kötelezett további rokonai kötelesek eltartani. Ha a letartóztatott nem dolgozik a börtönben és keresete, pénze nincs, tartásdíj fizetésére bírói egyezségben sem vállalhat kötelezettséget, mert az ilyen egyezség az alperes méltányos érdekét sérti s a bíróság a Pp. 148. §-a értelmében nem hagyhatja azt jóvá. Mezőgazdasági jog. 6. Az önkéntes földcsere belterületi ingatlant is érinthet. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok több esetben olyan módon kívánnak az 1959. évi 24. tvr.1 1. §-a alapján önkéntes földcsereszerződést kötni magánszemélyekkel, hogy a cserélő felek valamelyike külterületen fekvő mezőgazdasági ingatlanért belterületen fekvő mezőgazdasági ingatlant adna. Egyes ilyen esetekben a szakigazgatási hatóságok által jóváhagyási záradékkal már ellátott földcsereszerződés alapján a telekkönyvi átvezetést a telekkönyvi hatóságok megtagadják. Ezt azzal indokolják, hogy az önkéntes földcsere lényegében a földrendezés céljait szolgálja, az 1959. évi 24. tvr. -10. § (1) bek. szerint pedig a földrendezés belterületi ingatlanokra nem terjedhet ki, így tehát ilyen ingatlanok önkéntes földcsere ügyletekben sem szerepelhetnek. Ez a gyakorlat törvénysértő. A mezőgazdasági termelés céljára szolgáló ingatlanok cseréje mind magánszemélyek közötti, mind termelőszöveí kezetek, illetve állami gazdaságok és magánszemélyek közötti viszonylatban polgári jogi ügylet. Az ilyen — vagy más — ingatlancserékre anyagi jogi szempontból a polgári jog általános szabályai lehetőséget adnak. Ezzel kapcsolatban az 1959. évi 24. tvr. és végrehajtási rendelete, a 16/1959. (V. 30.) F. M. sz. r.2 azért tartalmaz rendelkezéseket, mert a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges összefüggő területek kialakítására irányuló földcseréket kívánja szabályozni. Ezek a rendelkezések sem az ingatlancserék anyagi jogi szempontból való lehetőségét 1 Az idézett tvr-t a Tanácsok Közlönye 1959. évi 44. száma közli. 2 A rendelet a Tanácsok Közlönye 1959. évi 44. számában jelent meg.