Tanácsok közlönye, 1959 (7. évfolyam, 1-93. szám)

1959 / 25. szám

208 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 25. szám. megfizetésére kötelezheti. Ennek mértékét és felhasználását, valamint az orvosi díj fizetése alóli mentesítést a pénzügyminiszterrel egyetértésben az egészségügyi miniszter rendelettel szabályozza. (3) Az (1) és (2) bekezdésben foglalt rendelkezések irányadók a fekvőbeteg-gyógyintézetben — a fekvőbeteg-gyógyintézet orvosa vagy más orvos javaslata alapján — járóbetegként ellátott fizetőköteles személyek tekintetében is. 25. §. (1) A munkaviszonyban nem álló orvos kizárólag abban a községben (városban) folytathat magángyakorlatot, ahol állandó lakóhelye van. A munkaviszonyban álló orvos — választása szerint — vagy abban a községben (városban) folytathat magángyakorlatot, ahol állandó lakóhelye van vagy ahol munkahelye van. Több községet ellátó körzeti orvos a körzetéhez tartozó valamennyi községben folytathat magángyakorlatot. (2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem vonatkozik arra az esetre, ha az orvost a beteg vagy hozzátartozója, illetőleg hozzájárulásukkal a kezelőorvos hívja meg tanácskozás vagy gyógykezelés céljából. 26. §. (1) A magángyakorlatot folytató orvos csak egy helyen tarthat fenn magánorvosi rendelőt. Ez a korlátozás nem terjed ki arra a körzeti orvosra, akinek körzetéhez több község tartozik. (2) Két vagy több orvos közös magánorvosi rendelőt tarthat fenn. (3) Az orvos fekvőbetegek ápolására (kezelésére) szolgáló helyiséget nem tarthat fenn. 27. §. Az orvos magánorvosi rendelőjében (a beteg lakásán) csak az egészségügyi miniszter által meghatározott orvosi beavatkozásokat végezheti el. 28. §. (1) A magángyakorlat körében kifejtett orvosi tevékenység díjazása mértékének megállapításánál figyelemmel kell lenni az orvos szakképzettségére, a vizsgálat vagy az orvosi beavatkozás jellegére, valamint a beteg (hozzátartozói) személyi és anyagi körülményeire. (2) A körzeti orvos által a körzetében lakó fizetőköteles személyek gyógykezeléséért felszámítható díjazás mértékét az egészségügyi miniszter rendelettel állapítja meg. 29. §. A magángyakorlat feletti felügyeletet és szakmai ellenőrzést az egészségügyi miniszter, illetőleg az általa kijelölt egészségügyi szerv gyakorolja. IV. Az orvosetikai bizottságok. i 30. §. Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének irányítása alatt működő orvosetikai bizottságok állandó nevelőmunkával és ellenőrzéssel elősegítik, hogy az orvosok magatartása megfeleljen a jelen törvényerejű rendelet és az annak végrehajtására vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek. Szükség esetében az orvosoknak erkölcsi védelmet is nyújtanak, V. Az orvosok fegyelmi felelőssége. 31. §. Fegyelmi vétséget követ el az az orvos, aki a jelen törvényerejű rendelet és az annak végrehajtására vonatkozó jogszabályok rendelkezéseit megszegi. 32. §. (1) Az orvosi rendtartásba ütköző ma-* gatartás (cselekmény vagy mulasztás) miatt az eljárást elsőfokon három tagból álló, másodfokon öt tagból álló fegyelmi tanács folytatja le. (2) Az első- és a másodfokú fegyelmi tanácsok összetételét, valamint a fegyelmi eljárás szabályait a Minisztertanács állapítja meg. 33. §. (1) A fegyelmi eljárás során be kell szerezni az orvosetikai bizottság véleményét. (2) A fegyelmi tárgyalás határnapjáról az orvos-* etikai bizottságot értesíteni kell. Az orvosetikai bi-* zottság képviselője a fegyelmi tárgyaláson észrevételét megteheti. 34. §. (1) A fegyelmi eljárás alá vont orvossal szemben fegyelmi büntetésként az alábbi büntetés sek szabhatók ki: a) szóbeli feddés, b) írásbeli megrovás, c) 10.000 Ft-ig terjedhető pénzbírság, d) felfüggesztés az orvosi magángyakorlattól három hónaptól egy évig terjedhető időre. (2) Az (1) bekezdés c) és d) pontjában említett fegyelmi büntetések együttesen is kiszabhatok. 35. §. Ha az orvos olyan kisebb szabálytalanságot követett el, amely miatt fegyelmi büntetés kiszabása nem látszik indokoltnak, a fegyelmi tanács az eljárást megszüntetheti és az iratokat megküld-, heti az orvosetikai bizottságnak, amely az orvost szóbeli vagy írásbeli figyelmeztetésben részesítheti. 36. §. A másodfokú fegyelmi tanács határozata végérvényes. 37. §. Az egészségügyi miniszter a jogerős fegyelmi határozatot felülvizsgálhatja és ha úgy találja, hogy a határozat törvénysértő vagy azt a tényállás nem kellő ismeretében hozták, a határozatot megváltoztathatja vagy hatályon kívül helyezheti és új eljárást rendelhet el. 38. §. (1) Ha az orvosi rendtartásba ütköző cselekményt (mulasztást) munkaviszonyban álló orvos követte el és cselekménye (mulasztása) a munKaviszonyával kapcsolatban is fegyelmi vétség, a Munka Törvénykönyve, illetőleg a MÁV dolgozóira vonatkozó fegyelmi szabályzat szerinti fegyelmi hatóság helyett a jelen törvényerejű rendelet alap-* ján szervezett elsőfokú fegyelmi tanács jár el. (2) Az (1) bekezdésben említett esetben a fegyelmi tanács mind a Munka Törvénykönyvé ben i illetőleg a MÁV dolgozóira vonatkozó fegyelmi szabályzatban, mind a jelen törvényerejű rendeletben megállapított fegyelmi büntetéseket kiszab-* hatja. A fegyelmi büntetések közül — azok termé-* szetének megfelelően — együttesen kettőt is ki lehet szabni,