Tanácsok közlönye, 1959 (7. évfolyam, 1-93. szám)

1959 / 25. szám

206 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 25. szám. 3. §. (1) Gyógyító-megelőző tevékenysége körében az orvos a beteget az adott lehetőségek között az orvostudomány mindenkori állásának megfelelő gyógykezelésben részesíti és egyben minden lehetőt megtesz a betegségek megelőzésére. Szükség esetén gondoskodik a betegnek gyógyintézetben történő elhelyezéséről. A legnagyobb gondossággal és körültekintéssel megteszi mindazokat az intézkedéseket, amelyek a beteg életének megmentéséhez, gyógyulásához és munkaképességének helyreállításához szükségesek. (2) A közegészségügyi-járványügyi feladatokkal kapcsolatos tevékenysége körében az orvos végrehajtja a fertőző betegségek elleni védekezés célját szolgáló rendelkezéseket. Előmozdítja a közegészségügyi hiányosságok megszüntetését; tevékenyen részt vesz a közegészségügy fejlesztésében. (3) Egészségügyi felvilágosító munkájával az orvos közreműködik a dolgozók egészségügyi kultúrájának emelésében. (4) Az orvos annak érdekében, hogy tevékenysége megfeleljen a szocialista egészségügy követelményeinek, önképzéssel és a továbbképzési lehetőségek igénybevételével magát rendszeresen továbbképezi. 4. §. (1) Az orvosi vizsgálatnak a beteg minden panaszára ki kell terjednie; az orvosnak az eredményes gyógykezelést biztosító, célravezető vizsgálati módszereket és gyógymódokat kell alkalmaznia; a gyógykezeléssel kapcsolatos utasításokat részletesen és körültekintően kell megadnia és ilyen módon arra kell törekednie, hogy a beteg és hozzátartozói bizalmát megnyerje és azt a gyógykezelés során megtartsa. (2) A beteget, illetőleg hozzátartozóit a betegségről és a beteg állapotáról megfelelő módon tájékoztatni kell. Indokolt esetben az orvos ettől eltekinthet. 5. §. Az orvost gyógyító-megelőző tevékenységében, a gyógymódok meghatározásában és a gyógyító eszközök alkalmazásában a fennálló jogszabályok korlátai között teljes szabadság illeti meg. Nem alkalmazhat azonban olyan gyógymódot vagy gyógyító eszközt, amely az orvostudomány állásának nyilvánvalóan nem felel meg és nem fejthet ki olyan orvosi tevékenységet, amelyhez megfelelő képzettséggel vagy gyakorlati készséggel nem rendelkezik, kivéve, ha a közvetlen életveszély más módon nem hárítható el. 6. §. (1) Kizárólag fekvőbeteg-gyógyintézetben elvégezhető műtétet az orvos csak a beteg írásbeli hozzájárulásával hajthat végre. Ha a beteg írásbeli hozzájárulás megadására képtelen vagy kiskorú, a műtét elvégzéséhez a beteg hozzátartozójának írásbeli hozzájárulása szükséges. (2) A közvetlen életveszély elhárításához szükséges orvosi műtétet az orvos abban az esetben is elvégezheti, ha ahhoz a hozzájárulást nem szerezte be. (3) Ha műtét közben annak kiterjesztése mutatkozik szükségesnek, a további műtéti beavat-» kozás a betegnek (hozzátartozójának) erre vonatkozó külön hozzájárulása nélkül is elvégezhető. 7. §. (1) Az orvos köteles az orvosi ellátás végett rendelési idejében nála jelentkező beteget fogadni és amennyiben a beteg azonnal orvosi segítségre szorul, őt a szükséges orvosi ellátásban részesíteni. (2) Az orvos az egészségügyi szervek által meghatározott körben köteles hívás esetében a beteg-nél megjelenni és őt a szükséges orvosi ellátása ban részesíteni. (3) Sürgős szükség (életveszély, elsősegély) esetében az orvosnak a rendelési idején és helyén kívül is kellő orvosi ellátásban kell részesítenie a beteget. 8. §. (1) Az orvosnak az orvosi tevékenységet meg kell tagadnia, ha azt törvénybe vagy a szo-< cialista erkölcsbe ütköző cselekményhez kívánják igénybe venni. (2) Az orvos felettes szervének előzetes hozzájár rulásával a beteg gyógykezelését megtagadhatja, ha a gyógykezelésre vonatkozó utasításait huzamosabb időn át szándékosan nem tartja meg és az-* által a gyógykezelés eredményességét meghiúsítja vagy késlelteti, továbbá, ha a beteg vagy gon-* dozója az orvost tettleg vagy szóval súlyosan megsérti. Ha életveszély áll fenn, az orvosnak az említett esetekben is meg kell tennie mindazokat az intézkedéseket, amelyek a beteg életének meg-* mentéséhez és gyógyulásához szükségesek. 9. §. (1) A hatóság tagjára vonatkozó büntetőjogi védelem megilleti azt az orvost is, aki sűr^ gős szükség (életveszély, elsősegély) esetében nem hivatalos munkakörben végez orvosi tevékenységet. (2) Az orvost annak érdekében, hogy orvosi tevékenységét kifejthesse, minden hatóság támogatni köteles. 10. §. (1) Az orvos a vizsgált vagy kezelt sze-* mély egészségi állapotára vonatkozó tényt vagy olyan egyéb adatot, amelyet hivatásának gyakorlása körében tudott meg és amelynek felfedésé-* bői bárkire kár vagy hátrány háramolhatik, más-* sal nem közölhet. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra az esetre, ha a tény, illetőleg az adat közlésére az orvost jogszabály kötelezi vagy erre az érdekelt személy felhatalmazza. (2) Hatósági megbízásból végzett vizsgálat ered-? ményét az orvos a megbízó hatósággal közölni köteles. (3) Tudományos célt szolgáló közlésre a titok-* tartási kötelezettség nem terjed ki, feltéve, hogy a közlés a beteg nevének megjelölése nélkül és egyébként is olyan módon történik, hogy a köz-* lés alapján a beteg személyét nem lehet felis-* merni. 11. §. Az orvos a bíróság vagy a nyomozó ható-* ság által történő orvosszakértői kirendelésének köteles eleget tenni. Ez alól csak indokolt eset-* ben kérhet felmentést. 12. §. Az orvosnak olyan magatartást kell tanú-* sítania, amely az orvosi hivatásba vetett bizalmatj