Tanácsok közlönye, 1959 (7. évfolyam, 1-93. szám)

1959 / 25. szám

206 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 25. szám. 3. §. (1) Gyógyító-megelőző tevékenysége köré­ben az orvos a beteget az adott lehetőségek kö­zött az orvostudomány mindenkori állásának meg­felelő gyógykezelésben részesíti és egyben min­den lehetőt megtesz a betegségek megelőzésére. Szükség esetén gondoskodik a betegnek gyógy­intézetben történő elhelyezéséről. A legnagyobb gondossággal és körültekintéssel megteszi mind­azokat az intézkedéseket, amelyek a beteg életé­nek megmentéséhez, gyógyulásához és munkaké­pességének helyreállításához szükségesek. (2) A közegészségügyi-járványügyi feladatokkal kapcsolatos tevékenysége körében az orvos vég­rehajtja a fertőző betegségek elleni védekezés célját szolgáló rendelkezéseket. Előmozdítja a közegészségügyi hiányosságok megszüntetését; te­vékenyen részt vesz a közegészségügy fejleszté­sében. (3) Egészségügyi felvilágosító munkájával az orvos közreműködik a dolgozók egészségügyi kul­túrájának emelésében. (4) Az orvos annak érdekében, hogy tevékeny­sége megfeleljen a szocialista egészségügy köve­telményeinek, önképzéssel és a továbbképzési le­hetőségek igénybevételével magát rendszeresen továbbképezi. 4. §. (1) Az orvosi vizsgálatnak a beteg minden panaszára ki kell terjednie; az orvosnak az ered­ményes gyógykezelést biztosító, célravezető vizs­gálati módszereket és gyógymódokat kell alkal­maznia; a gyógykezeléssel kapcsolatos utasításo­kat részletesen és körültekintően kell megadnia és ilyen módon arra kell törekednie, hogy a beteg és hozzátartozói bizalmát megnyerje és azt a gyógykezelés során megtartsa. (2) A beteget, illetőleg hozzátartozóit a beteg­ségről és a beteg állapotáról megfelelő módon tájékoztatni kell. Indokolt esetben az orvos ettől eltekinthet. 5. §. Az orvost gyógyító-megelőző tevékenysé­gében, a gyógymódok meghatározásában és a gyó­gyító eszközök alkalmazásában a fennálló jogsza­bályok korlátai között teljes szabadság illeti meg. Nem alkalmazhat azonban olyan gyógymódot vagy gyógyító eszközt, amely az orvostudomány állásának nyilvánvalóan nem felel meg és nem fejthet ki olyan orvosi tevékenységet, amelyhez megfelelő képzettséggel vagy gyakorlati készség­gel nem rendelkezik, kivéve, ha a közvetlen élet­veszély más módon nem hárítható el. 6. §. (1) Kizárólag fekvőbeteg-gyógyintézetben elvégezhető műtétet az orvos csak a beteg írás­beli hozzájárulásával hajthat végre. Ha a beteg írásbeli hozzájárulás megadására képtelen vagy kiskorú, a műtét elvégzéséhez a beteg hozzátar­tozójának írásbeli hozzájárulása szükséges. (2) A közvetlen életveszély elhárításához szük­séges orvosi műtétet az orvos abban az esetben is elvégezheti, ha ahhoz a hozzájárulást nem sze­rezte be. (3) Ha műtét közben annak kiterjesztése mu­tatkozik szükségesnek, a további műtéti beavat-» kozás a betegnek (hozzátartozójának) erre vonat­kozó külön hozzájárulása nélkül is elvégezhető. 7. §. (1) Az orvos köteles az orvosi ellátás végett rendelési idejében nála jelentkező beteget fogadni és amennyiben a beteg azonnal orvosi segítségre szorul, őt a szükséges orvosi ellátásban részesíteni. (2) Az orvos az egészségügyi szervek által meg­határozott körben köteles hívás esetében a beteg-­nél megjelenni és őt a szükséges orvosi ellátása ban részesíteni. (3) Sürgős szükség (életveszély, elsősegély) ese­tében az orvosnak a rendelési idején és helyén kívül is kellő orvosi ellátásban kell részesítenie a beteget. 8. §. (1) Az orvosnak az orvosi tevékenységet meg kell tagadnia, ha azt törvénybe vagy a szo-< cialista erkölcsbe ütköző cselekményhez kívánják igénybe venni. (2) Az orvos felettes szervének előzetes hozzájár rulásával a beteg gyógykezelését megtagadhatja, ha a gyógykezelésre vonatkozó utasításait huzamo­sabb időn át szándékosan nem tartja meg és az-* által a gyógykezelés eredményességét meghiúsítja vagy késlelteti, továbbá, ha a beteg vagy gon-* dozója az orvost tettleg vagy szóval súlyosan megsérti. Ha életveszély áll fenn, az orvosnak az említett esetekben is meg kell tennie mindazokat az intézkedéseket, amelyek a beteg életének meg-* mentéséhez és gyógyulásához szükségesek. 9. §. (1) A hatóság tagjára vonatkozó büntető­jogi védelem megilleti azt az orvost is, aki sűr^ gős szükség (életveszély, elsősegély) esetében nem hivatalos munkakörben végez orvosi tevékenysé­get. (2) Az orvost annak érdekében, hogy orvosi tevékenységét kifejthesse, minden hatóság támo­gatni köteles. 10. §. (1) Az orvos a vizsgált vagy kezelt sze-* mély egészségi állapotára vonatkozó tényt vagy olyan egyéb adatot, amelyet hivatásának gyakor­lása körében tudott meg és amelynek felfedésé-* bői bárkire kár vagy hátrány háramolhatik, más-* sal nem közölhet. Ez a rendelkezés nem vonat­kozik arra az esetre, ha a tény, illetőleg az adat közlésére az orvost jogszabály kötelezi vagy erre az érdekelt személy felhatalmazza. (2) Hatósági megbízásból végzett vizsgálat ered-? ményét az orvos a megbízó hatósággal közölni köteles. (3) Tudományos célt szolgáló közlésre a titok-* tartási kötelezettség nem terjed ki, feltéve, hogy a közlés a beteg nevének megjelölése nélkül és egyébként is olyan módon történik, hogy a köz-* lés alapján a beteg személyét nem lehet felis-* merni. 11. §. Az orvos a bíróság vagy a nyomozó ható-* ság által történő orvosszakértői kirendelésének köteles eleget tenni. Ez alól csak indokolt eset-* ben kérhet felmentést. 12. §. Az orvosnak olyan magatartást kell tanú-* sítania, amely az orvosi hivatásba vetett bizalmatj

Next

/
Oldalképek
Tartalom