Tanácsok közlönye, 1959 (7. évfolyam, 1-93. szám)

1959 / 9. szám

9. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 75 (1) bek. b) pontjában biztosított jogainak gyakorlására a lakásügyi hatóság már felhívta, akkor a Vhr. 84. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezések alkalmazását a különbejáratúvá tétel lehetőségének fennállása esetében sem szabad mellőzni. (A Legfőbb Ügyészséggel egyetértésben kialakított állásfoglalás.) 0 3. Lakásnak (lakrésznek) „elcserélés kötelezettségével" való kiutalására nincs törvényes lehetőség. A R. 31. §-a szerint a bérlő halála esetén házastársa, egyeneságbeli rokona, örökbefogadott, nevelt vagy mostohagyermeke a bérleti jogviszonyt folytathatja, ha a bérlő halálakor a lakásban lakott. A bérleti jogviszony folytatására a testvér, az élettárs és az a személy is jogosult, aki a bérlő eltartását szerződésben vállalta, ha a bérlővel legalább 6 hónapig együtt lakott. A R. 32. §-a a fent felsorolt személyek javára — az eltartást vállaló személy leszámításával és a szolgálati lakás kivételével — a bérleti jogviszonyról való lemondást is lehetővé teszi. Ezekben az esetekben a lakásügyi hatóság a Vhr. 64. §-a és a R. 32. §-ának (2) bekezdése értelmében a jogosult személy javára kiutaló határozatot köteles hozni, feltéve, hogy vele szemben kizáró okok nem forognak fenn. Ez a kötelezettség független attól, hogy a lakás meghaladja-e az új bérlő jogos lakásigényét, vagy sem. Ha ilyen esetben az új bérlő jogos lakásigényének mértékét a lakás (lakrész) meghaladja, a lakásügyi hatóság egyidejűleg a R. .37. fogban és a Vhr. 86. §-ában foglaltak szerint járhat q£arde0(a bérlőt nem „kötelezheti a lakás elcserélésére." -rn t>; Ha azonban -a régi bérlő bérleti jogviszonya nem halál, vagy lemondás folytán szűnik meg és a lakásban akár a R. 31., vagy 32. §-ában felsorolt személy marad vissza, akár más, a lakásügyi hatóság a Vhr. 156. §-ában foglalt mérlegelési jogkörében is csak akkor utalhatja ki a megüresedett lakást (lakrészt) a lakásban visszamaradt személynek, ha az az illető jogos lakásigényének mértékét (R. 12. §-a) meg nem haladja. Ha a lakás az abban jogcím nélkül visszamaradt személy jogos lakásigényének mértékét meghaladja, a lakásügyi hatóság — feltéve, hogy a megüresedett lakás, vagy lakrész társbérlet kialakítására alkalmas — a R. 36. §-a értelmében jogosult eljárni és a visszamaradt személy részére az őt megillető lakrészt társbérletként kiutalhatja, természetesen a R. 37. §-ának alkalmazása nélkül. Ha viszont társbérlet kialakítása műszaki vagy egyéb okokból nem lehetséges, a jogcím nélkül visszamaradt személy részére a lakás nem utalható ki. Egyik esetben sincs törvényes lehetőség arra, hogy a visszamaradt személy részére a jogos lakásigényét meghaladó lakást „elcserélés kötelezettségével" kiutalják. Más esetek azok, amelyeket a R. 37. §-a (1) bekezdésének b) pontja és a Vhr. 84. §-a (1) bekezdésének b) pontja szabályoz. Ezekben az esetekben a bérlőnek (társbérlőnek) joga van ahhoz, hogy a lakást 6 hónapon belül elcserélje, a cserére azonban nem kötelezhető. Más kérdés, hogy amennyiben a bérlő ezzel a jogával nem él, ennek megvannak a maga törvényes következményei, nevezetesen az, hogy a "lakásügyi hatóság a kérdéses lakrészre társbérlőt fog kijelölni. (A Legfőbb Ügyészséggel egyetértésben kialakított állásfoglalás.) 4. A szolgálati lakás bérleti jogviszonyáról a bérlő a R. 32. §-a értelmében akkor is csak a szolgálati lakással rendelkező" szerv hozzájárulásával mondhat le, ha a lakás a R. 46. §-ának (3) bekezdése alapján vált szolgálati lakássá. A R. 32. §-a szerint a bérlő — a szolgálati lakás kivételével — a bérleti jogviszonyról az ott felsorolt hozzátartozói javára lemondhat. A R. 32. §-a a szolgálati lakást általában kivételként Jelöli meg, tekintet nélkül arra, hogy a lakás mikor és milyen jogcímen vált szolgálati lakássá. Ebből következik, hogy a R. 46. §-ának (3) bekezdése értelmében a bérlő bérleti jogviszonyának létrejöttét követően szolgálati lakássá vált lakás bérleti jogviszonyáról is csak a lakással rendelkező szerv hozzájárulásával lehet lemondani. A R. 50. §-ából kitűnik, hogy a jogszabály a szolgálati lakással rendelkező szervet biztosítani kívánja abban a tekintetben, hogy rendelkezési joga csak a szolgálati lakássá válás időpontjában már bérlői minőségben ottlakó személlyel szemben korlátozott; a bérlő személyének a bérlő akaratából történő megváltozásához (ilyen a lakáscsere mellett a lemondás is) azonban már a szerv engedélye szükséges. (A Legfőbb Ügyészséggel egyetértésben kialakított állásfoglalás.) 5. A R. 37. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában biztosított jogok csak a társbérlet létesítését eredményező igénybevétel esetén illetik meg a bérlőt. A R. megakadályozni igyekszik a tűrhetetlen, állandó súrlódásokkal járó társbérletek kialakítását. Ezért a R. 37. §-ának (1) bekezdése a jogos lakásigény mértékét meghaladó lakrész első ízben történő igénybevétele esetén az eredeti (önálló) bérlőt feljogosítja arra, hogy a társbérlő személyét a lakásban nem lakó, igényjogosult személyek közül 15 napon belül maga határozza meg, vagy pedig lakását hat hónapon belül olyan bérlővel cserélje el, aki a lakásra igényjogosult. [Ez alól is vannak kivételek, pl. Vhr. 86. §-ának (3) bekezdése, Vhr. 129. §-a.] A Vhr. 86. §-ának (1) bekezdése értelmében a lakásügyi hatóság akkor köteles a bérlőt a R. 37. §-ában meghatározott jogaira figyelmeztetni, ha azt állapítja meg, hogy a lakás a bérlő jogos lakásigényének mértékét meghaladja és társbérlet létesítésére alkalmas. Ide értendő az az eset is, amikor a lakás társbérlet kialakítására alkalmas ugyan, azonban a lakásügyi hatóság valamely okból a jogos lakásigényt meghaladó lakrészt „leválasztási" kötelezettséggel utalja ki a kijelölt bérlőnek, tehát csak átmeneti időre létesít társbérleti jogviszonyt. Ebből következik, hogy olyan igénybevétel esetén, mely még átmenetileg sem jár társbérlet kialakításával, a bérlőt a R. 37. §-ában említett jogok nem illetik meg. Ilyen esetben ugyanis elenyészik az a cél, — tudniillik tűrhetetlen társbérletek kialakulásának elkerülése —, melynek érdekében a R. 37. §-a az említett jogokat biztosítja. Az ilyen igénybevétel esetén a bérlő lakószobáinak száma csökken ugyan, amit nem sérelmezhet, mert az igénybevétel csak a jogos lakásigény mértékét meghaladó helyiségeket érintheti, azonban társbérlet nem alakul ki, tehát a társbérlő személyének a kiválasztása nem jöhet tekintetbe, de a lakás elcserélése sem válik szükségessé. Ilyen — társbérlet kialakulását nem eredményező —i igénybevételre példa az az eset, amikor a háztulajdonos (ingatlankezelő) hozzájárulásával és az építésügyi hatóság engedélyével a lakás egyik szobáját a másik lakáshoz csatolják. Ha pl. egy kétszobás lakásban hatan, az ezzel szomszédos háromszobás lakásban pedig hárman laknak, nincs törvényes akadálya annak, hogy — a szükséges műszaki és jogi feltételek megléte esetén — a három szobás lakás egyik szobáját egy ajtó nyitásával és egy ajtó befalazásával a kétszobás lakáshoz csatolják. Ez kétségtelenül igénybevétel, de mivel társbérlet nem keletkezik, a háromszobás lakás bérlője nem élhet a R. 37. §-ában írt jogokkal. (A Legfőbb Ügyészséggel egyetértésben kialakított állásfoglalás.) Építésügyi Minisztérium Lakás- és Kommunálispolitikai Főosztálya.