Tanácsok közlönye, 1959 (7. évfolyam, 1-93. szám)

1959 / 8. szám

8. szám. TA N ACS() K K (l ZI í>N Y E 67 Vegyes rendelkezések A kisipar gyakorlásával kapcsolatos egyes kérdések rendezése. 1. Korábban szabad iparként gyakorolt és képesítéshez kötött iparrá nyilvánított tevékenységre iparigazolvány kiadása. Azoknak, akik a 2/1958. (V. 1.) Kip. M. sz. rendelet* ér­telmében újonnan képesítéshez kötött ipart fbetton és műkőárukészítő, daráló, gép járműservice, gumiárukészí­tő) korábban — az akkor hatályos törvényes rendelke­zéseknek megfelelően — szabadiparként már gyakorol­tak és ha ezt az iparigazolvány megszűnését bizonyító határozattal, vagy iparlajstromkivonattal igazolni tudják, újabb ilyen iparigazolvány iránti kérelmükhöz mesterle­velet bemutatniok nem kell. (3003/IV/l—1958. sz. leirat). 2. Fényképészipari megrendelésgyűjtés. A fényképész­ipari megrendelésgyűjtést szabályozó 30/1955. (Kip. É. 9.) Kip. M. sz. utasítás** 1. pontjában említett lakhely (telep­hely) alatt azt a községet, várost (Budapesten a főváros egész területét) kell érteni, ahol a fényképész kisiparos­nak a, telephelye van. (3020/IV/l—1958. sz. leirat.) 3. Bútornádazás iparjogi minősítése. A bútornádazás iparigazolvány alapján gyakorolható szabad ipar, de a képesítéshez kötött kosárfonó ipar rriúnkakörébe is bele­tartozik. (3004,'IV/l—1958. sz. leirat.) 4. Mestervizsgára bocsátás 8 évi szakbavágó gyakorlat alapján. Az 1958. évi 9- sz. tvr. 4. § (2) bek. értelmében a megyei (fővárosi, rnej|yei jogú városi) tanács vb. ipari osztálya által tö&én^r^kivételes mestervizsgára bocsátás­hoz szükséges szákmai gyakorlatot az idézett tvr. végre­hajtásáról szóló 2/1958. (V. 1.) Kip. M. sz. rendelet 10. § (1) bekezdése szerint munkakönyvvel vagy munkáltatói bizonyítvánnyal kell igazolni. Munkáltatói bizonyítvány alatt ebben az esetben a munkáltató által a szakmai gyakorlat igazolása céljából kiállított bizonyítványt kell érteni. Munkáltatói bizonyít­ványként kell elfogadni a munkáltatónak a szakmai gya­korlattal kapcsolatban közjegyző előtt tett nyilatkozatát is, valamint a munkáltatónak segítő családtagja (felesé­ge, gyermekei, unokái, szülei, nagyszülei) szakmai gya­korlatának igazolása végett kiállított bizonyítványát is. A másodfokú iparhatóságnak azonban nemcsak joga, hanem kötelessége is a munkáltatói bizonyítványban, közjegyző előtt tett nyilatkozatban igazolt szakmai gya­korlat tekintetében vizsgálatot lefolytatni vagy a szak­mai gyakorlat helye szerint illetékes tanács vb. ipari osz­tálya (csoportja) útján lefolytattatni, ha a munkáltatói bizonyítványban foglalt adatok tekintetében kétség me­rül fel. A kérelmező lakhelye szerint illetékes tanács vb. rendszerint tájékoztatást tud adni arra vonatkozólag, hogy kérelmező a munkáltatói igazolványban megjelölt időben hol és milyen minőségben dolgozott. A vizsgálat­kor a kérelmező munkakönyveit (régit és újat) is be kell kérni és az ezekben foglalt adatokat is össze kell hason­lítani a munkáltatói bizonyítványban foglalt adatokkal A vizsgálat során az SZTK adatokat is be kell szerezni. El kell utasítani a kérelmezőt mestervizsgára bocsátás iránti kérelmével, ha a vizsgálat eredménye nem kedve­ző, illetve a vizsgálat során kiderül, hogy a munkáltatói bizonyítvány valótlan adatokat tartalmaz, vagy a vizsgá­lat bármely okból nem folytatható le és a munkáltatói bizonyítvány adatai tekintetében kétség merül fel. (3002/ IV/1—1958. sz. leirat.) 5. Bútorlapkészítés. A bútorlapkészítés az asztalos ipar munkakörébe tartozik ugyan, azonban az Országos Erdé­szeti Főigazgatóság álláspontja értelmében nem kisipari * A jelen fejezetben hivatkozott 1958. évi 9. számú törvényerejű rendeletet (ipartörvény) és végrehajtási rendeletét [2/1958. (V. 1.) Kip. M.] — egybedolgozott szö­veggel — a Tanácsok Közlönye 1958. évi 38. száma közli. ** Az idézett utasítás a Tanácsok Közlönye 1955. évi 16. számában jelent meg. feladat és ezért kizárólag bútorlapkászítésre jogosító ipar­igazolványt kiadni, vagy asztalos iparigazolvany alapján kizárólag bútorlapkészitő ipart gyakorolni nem leiiet. Az asztalos kisiparos az ipar igazolványa alapján bútor­lapkészítéssel csak az általa készített bútorokhoz szüksé­ges mértékben foglalkozhat. (2365,1V/l—1358. sz. leirat.) 6. Földművesszövetkezetek húsipari tevékenysége. A könnyűipari miniszter és a SZÖVOSZ Igazgatósága elnö­kének 30/1954. (1955. évi Kip. É. 3. sz.) számú együttes utasítása (2) bek. a) pontja szerint a kisegítő üzemet lé­tesíteni kívánó földmű vessző vetkezeti szerv iparigazol­ványt tartozik kérni az illetékes járási (városi városi ke­rületi) tanács vb ipari osztályától (csoportjától). A kére­lemben a felelős vezetőt be kell jelenteni. Képesítéshez kötött (hentes, mészáros stb.) ipar esetében a felelős üz­letvezetőnek az iparűzés általános feltételein (nagykorú­ság, erkölcsi bizonyítvánnyal igazolt büntetlen előélet) kívül a kisipar gyakorlásáról szóló tvr-ben előírt szak­képzettséget is igazolni kell, azaz vagy mesterlevelet kell bemutatnia, vagy azt kell igazolnia, hogy a kért ipar gya­korlására jogosító iparigazolvánnyal már rendelkezett. (3018 IV/1—1958. sz. leirat.) 7. Mészégető kisiparosok áruértékesítése. A kisiparosok ipargyakorlásáról szóló 1958. évi 9. sz. tvr. 17 § (2) bekez­dése és az ennek végrehajtásáról kiadott 2,1958. (V. 1.) Kip. M. sz. rendelet 33. § (1) bekezdése értelmében a mészégető kisiparosok az általuk előállított meszet telep­helyükön, valamint a vonatkozó jogszabályok figyelem­bevételével vásárokon és heti piacokon hozhatják forga­lomba. A mészégető kisiparosoknak arra irányuló kérelme, hogy az általuk előállított meszet az előbb felsorolttól eltérő más módon (pl.: házalás útján) is forgalomba hoz­hassák, törvényes lehetőség hiányában nem teljesíthető. A mészégető kisiparosok telephelye legtöbbször nem azonos a mészégetés helyével, mert a mészégető kisipa­rosok telphelyének azt a helyiséget, lakást vagy irodát (s ez lehet a mészégetés helyén is, de legtöbbször nem ott van) kell tekinteni, ahonnan ipari tevékenységüket irá­nyítják, azaz ahol a megrendelőiket fogadják, levelezé­süket folytatják és üzletkötéseiket végzik. A mészégető kisiparos iparigazolványának a kiállítása is arra a telep­helyre (lakásra, vagy irodára) történik, ahonnan ipari te­vékenységét irányítja. (3174/IV/l—1958. sz. leirat.) 8. Toronyóra javítás. A toronyórák javítása az órás ipar munkakörébe tartozik, amennyiben azonban helybeli vagy környékbeli órás iparos arra nem vállalkozik, az esetben a javítást műszerész, lakatos és kovács kisiparos is elvégezheti. (3286/IV 1—1958. sz. leirat.) 9. Kisipari működési engedéllyel rendelkezők mester­vizsgára bocsátása. A mestervizsgára bocsátás szempont­jából munkakönyvvel igazolt szakbavágó gyakorlatnak kell tekinteni azt az időt, amely alatt a folyamodó szak­munkásbizonyítvány (segédlevél) alapján kiadott kisipari működési engedély birtokában az ipart gyakorolta. (3338/IV/l—1958. sz. leirat.) 10. Postaszállítók iparigazolványa. A Postával szerző­déses viszonyban álló és kizárólag a postaanyagot szállító fuvarosoknak — ha más fuvarozási tevékenységet nem folytatnak — iparigazolványra nincs szükségük (3359/ IV 1—1958. sz. leirat.) 11. Eljárás panasz és ügyészi óvás esetén. A panasszal kapcsolatos eljárást az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv.* 64., 65., és 66. §-ai, míg az ügyészi óvással kapcsolatos eljárást ugyanezen tv. 60. és 61. §-ai szabályozzák. Ha tehát a fővárosi, megyei, megvei jogú városi tanács vb. ipari osztályainak, mint másodfokú iparhatóságnak a határozatát panasszal támadják meg a 65. § (2) bekez­dése értelmében — felettes szervként — a fővárosi, me­gyei, illetőleg a megyei jogú városi tanácb végrehajtó bi­zottságának kell eljárnia. Ha pedig a másodfokú iparhatóság határozata ellen az ügyészség él óvással és ha az iparhatóság az óvást alap­* Az idézett törvényt a Tanácsok Közlönye 1957. évf 38. száma közli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom