Tanácsok közlönye, 1959 (7. évfolyam, 1-93. szám)

1959 / 90. szám

950 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 90. szám. sértést törvény, törvényerejű rendelet vagy kormányrendelet, ületőieg tíz nap, ha a szabálysértést tanácsi rendelet állapítja meg. (4) A szabálysértés miatt pénzbírságot kiszabó határozatban figyelmeztetni kell az elkövetőt, hogy befizetési kötelezettségének a határozat jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül tegyen eleget, egyben a (2) és (3) bekezdésben foglaltaknak megfelelően meg kell állapítani azt is, hogy a befizetési kötelezettség elmulasztása esetén — felszólítás után — a kiszabott pénzbírságot milyen időtartamú elzárásra fogiák átváltoztatni. (5) Az elzárást bírósági börtönben kell végrehajtani. Vhr. 1. §. Miniszteri rendeletben megállapított szabálysértés miatt kiszabott pénzbírság elzárásra történő átváltoztatásának legrövidebb időtartama egy nap, leghosszabb időtartama pedig harminc nap. Vhr. 2. §. (1) Annak megállapításánál, hogy a kiszabott pénzbírságot a befizetési kötelezettség elmulasztása esetén milyen időtartamú elzárásra változtatják át, figyelembe kell venni az elkövető személyi és családi körülményeit, anyagi helyzetét, valamint a szabálysértés jellegét és elkövetésének körülményeit. (2) Ha az elkövető a pénzbírságot kiszabó határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 nap letelte után nem tesz eleget befizetési kötelezettségének, az elsőfokú szabálysértési hatóság felszólítja kötelezettsége teljesítésére. A felszólítással egyidejűleg határozatban azt is közölni lehet, hogy a pénzbírság befizetésének elmulasztása esetén az elzárás végrehajtása végett az elkövetőnek mely napon és hol kell jelentkeznie. (3) Az elsőfokú szabálysértési hatóság fontos okból halasztást engedélyezhet az elzárás megkezdésére vagy a megkezdett elzárás félbeszakítására. A halasztási, illetőleg a félbeszakítás! kérelem felől hozott határozat ellen jogorvoslatnak helye nincs. (4) Ha az elkövető az elzárás végrehajtásának megkezdését követően a pénzbírságot, illetőleg annak még hátralevő részét kifizeti, az elkövetőt a börtönből azonnal el kell bocsátani. Tvr. 2. §. (1) El lehet kobozni azt a dolgot, amelyet a szabálysértés elkövetéséhez eszközül használtak vagy arra szántak, illetőleg amely a szabálysértés eredményeként jött létre, ha annak az elkövetőnél hagyása a közbiztonságra vagy a közrendre veszélyes. (2) Szabálysértés miatt el lehet kobozni bármely más dolgot is, amelynek elkobzását a szabálysértést megállapító jogszabály megengedi. (3) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezését alkalmazni lehet akkor is, ha a szabálysértést megállapították, de pénzbírságot valamely oknál fcgva nem szabtak ki. Vhr. 3. §. A szabálysértési eljárás során lefoglalt és elkobzott dolgok kezelése és értékesítése tekintetében az adók kivetéséről és beszedéséről szóló 57/1957: (IX. 6.) Korm. számú rendelet és az annak végrehajtásával kapcsolatban megjelent jogszabályok1 rendelkezései szerint kell eljárni. Tvr. 3. §. (1) Ha a szabálysértési cselekmény csekély súlyú, a tényállás világos és a szabálysértés elkövetése nyilvánvaló, a szabálysértési hatóság tárgyalás tartása nélkül kiszabhat legfeljebb kétszáz forintig terjedő pénzbírságot. (2) A tárgyaláson kívül hozott határozat ellen az érdekelt a határozat kézhezvételétől számított nyolc napon belül halasztó hatályú kifogást terjeszthet elő. A szabályséitési hatóság a határozatot a kifogásnak megfelelően megváltoztathatja. Ha a kifogásnak nem ad helyt, köteles az ügyet tizenöt napon belül tárgyalásra kitűzni. (3) Fiatalkorú elkövetővel szemben tárgyaláson kívül eljárásnak helye nincs. •(4) Az 1. § rendelkezéseit a tárgyaláson kívüli eljárásban kiszabott pénzbírság tekintetében is alkalmazni kell. Vhr. 4. §. (1) A szabálysértési hatóság tárgyalás tartása nélkül hozott megszüntető határozatában a pénzbírság kiszabását mellőzheti és figyelmeztetésben részesítheti az elkövetőt, ha a szabálysértés csekély jelentőségű és a mellőzést az elkövető körülményei indokolják. [32/1955. fVI. 8.) M. T. számú rendelet2 44. § c) pont.] (2) Tárgyalás tartása nélkül elkobzást kimondani nem lehet. Tvr. 4. §. (1) A szabálysértési hatóság a szabálysértéssel okozott kár megtérítését rendelheti el, ha a kár a 200 forintot nem haladja meg és a sértett a kártérítés iránti igényét a szabálysértési eljárás során az elsőfokú határozat meghozatala előtt bejelentette, feltéve, hogy a kártérítési igény érdemi elbírálása a szabálysértési eljárás befejezését nem hátráltatja. Ha az elkövető a kártérítési igény jogalapját és összegszerűségét elismeri, a szabálysértési hatóság a 200 forintnál magasabb, de 1000 forintot meg nem haladó kár megtérítését is elrendelheti. Egyébként a kártérítési igény érvényesítése bírósági útra tartozik. (2) A szabálysértési hatóság kártérítést megállapító határozatát a határozat közlésétől számított harminc napon belül az elsőfokon eljárt szabály1 A rendeletet a Tanácsok Közlönye 1957. évi 61. száma, végrehajtási jogszabályait pedig a 66., illetve 89. száma közli. 2 A* rendelet a Tanácsok Közlönye 1955. évi 38. számában jelent meg.