Tanácsok közlönye, 1959 (7. évfolyam, 1-93. szám)

1959 / 89. szám

89. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 947 Az Országos Tervhivatal elnökének 28/1959. (Tg. É. 25.) O. T. számú utasítása a hulladékok gyűjtéséről és hasznosításáról szóló 2500—21/1954. (Tg. É. tt 5.) O. T. számú utasítás hatályon kívül helyezéséről. A 4279/1949. (X. 15.) M. T. számú rendelet 1. §-ában foglalt felhatalmazás alapján az alábbi utasítást adom ki: t §• A hulladékok gyűjtéséről és hasznosításáról szóló 2500—21/1954. (Tg. É. II. 5.) O. T. számú Utasítás még hatályban levő rendelkezései hatályukat vesztik. 2. §. Jelen utasítás kihirdetése napján lep hatályba. Lázár György s. k., az Országos Tervhivatal elnökhelyettese. Vegyes rendelkezések Magánfelek jogi képviselete. (Kivonatos szöveg.) A Budapesti Ügyvédi Kamara arra hívta fel a figyelmünket, hogy a vállalati jogtanácsosok, valamint a szakszervezetek nem mindig tartják be a magánfelek jogi képviseletére vonatkozó jogszabályokat. A 33,1953. (V. 17.) Korm. sz. rendelet 7. §-ának (1) bekezdése szerint a vállalati jogtanácsos a vállalat alkalmazottait azokban az ügyekben képviselheti, amelyek az alkalmazott munkakörében kifejtett tevékenységével kapcsolatosak. A jogszabálynak ezt a rendelkezését nem lehet kiterjesztően magyarázni. Még szűkebb körre korlátozza a jogszabály azt, hogy a vállalati jogtanácsos a vállalati alkalmazottakon kívül más személyeket is képviselhessen [7. § (2) bek.] Erre ugyanis csak akkor nyújt lehetőséget, ha jogszabály ezt kifejezetten megengedi. (Ezeket áz eseteket felsorolja az Igazságügyi Közlöny 1958. évi 16. számának 197. oldalán közölt tájékoztató.) A Kamara által rendelkezésünkre bocsátott adatok azt mutatják, hogy egyes vállalati jogtanácsosok olyan ügyekben is eljárnak képviselőként, amelyek távolról sem kapcsolatosak az alkalmazott munkakörével, így pl. gyermektartásdíj, adás-vételi jogviszony rendezése stb. iránti perekben. A szakszervezet képviseleti jogosultsága kétirányú: egyrészt a szakszervezet jogtanácsosa, másrészt a szakszervezet által ellátható képviselet. A szakszervezet jogtanácsosa a szakszervezeti tagot és ennek hozzátartozóját nemcsak a munkakörében kifejtett tevékenységével kapcsolatos ügyben képviselheti, hanem bármilyen polgári vagy büntető ügyben, amely akár a dolgozó személyével, akár a vagyonával kapcsolatosan merül fel [33/1958. (V. 17.) Korm. sz. rend. 16. § (1) bek. utolsó mondata.] A szakszervezeti képviselet e formájának azonban kettős korlátja van: a) csak a szakszervezet munkaviszonyban álló jogtanácsosa képviselheti a dolgozót és b) csak ingyenesen. Előfordult, hogy az említett jogi szabályozás keretében a dolgozót nem a szakszervezet jogtanácsosa, hanem annak a vállalatnak a jogtanácsosa képviselte, amelynek az illető alkalmazottja, még hozzá nem is ingyenesen. A jogszabály helyes értelmezése szerint a képviselet ingyenes ellátása nemcsak azt jelenti, hogy a jogtanácsos nem kérhet és nem fogadhat el az általa képviselt féltől díjazást, hanem azt is, hogy az ellenfél sem marasztalható a jogtanácsos javára ügyvédi munkadíjban. A Pp. 67. §-ának /) pontján alapuló szakszervezeti képviselet részletes szabályozását az 560/1953. (I. K. 13.) I. M. sz. utasítás tartalmazza, amelynek 2. pontja szerint a szakszervezet részére adott meghatalmazás alapján a szakszervezet tagját csak az üzemi (szakszervezeti) bizottság valamelyik tagja képviselheti. Gyakran előfordul, hogy nem a szakszervezeti bizottság tagjai járnak el ilyen esetekben, hanem olyan személyek, akiknek erre törvényes jogosultságuk nincs, pl. a vállalat jogtanácsosa, aki egyben nem tagja a szakszervezeti bizottságnak. A hivatkozott utasítás kifejezetten csak a 4. pont vonatkozásában mondja ki, hogy a képviseletet ellátó személy jogosultságát a bíróság hivatalból nem vizsgálja, a 2. pont esetében tehát a képviseleti jogosultságot hivatalból is vizsgálni kell. Igazságügyminisztérium. A LEGFŐBB ÜGYÉSZSÉG ELVI ÁLLÁSFOGLALÁSA. Ha az előzetes megegyezés alapján áthelyezett dolgozót az új vállalat nem veszi át, a dolgozó munkaviszonya a korábbi vállalattal továbbra is fennáll. A Munka Törvénykönyve 134. § (1) bekezdése szerint a dolgozó vállalaton kívüli áthelyezésére a két érdekelt vállalat legközelebbi közös felügyeleti hatósága, ha pedig közös felügyeleti hatóság nincs, a két érdekelt miniszter együttesen jogosult. Az áthelyezés jogát a miniszter a vállalatok igazgatóira átruházhatja. A munkaügyi viták elbírálása során több esetben volt tapasztalható, hogy az előzetes megegyezés ellenére — a dolgozó munkájára vonatkozó részletesebb adatok ismeretében, más dolgozó időközben történt felvétele miatt vagy egyéb okból — a dolgozót az új vállalat átvenni nem akarja, így megtörténhet, hogy a dolgozót sem a régi, sem az új vállalat alkalmazni nem kívánja. Ilyen esetben a dolgozó érdekét kell elsődlegesen figyelembe venni és nem engedhető meg, hogy az áthelyezés végrehajtásával kapcsolatos mulasztások miatt a dolgozót joghátrány érje és esetleg munkaviszony nélkül maradjon. Ezért figyelemmel arra, hogy az áthelyezés csak az új munkahely tényleges elfoglalásával tekinthető befejezettnek, az áthelyezett dolgozó alkalmazásának megtagadása az áthelyezés meghiúsulását jelenti, s így a dolgozó munkaviszonya régi munkahelyén változatlanul fennáll;