Tanácsok közlönye, 1958 (6. évfolyam, 1-95. szám)

1958 / 94. szám

94. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 811 nyugdíjhoz szükséges szolgálati időből hiányzik. Rny. 42. §. A rokkantsági teljes vagy résznyugdíjat a hatvanadik, illetőleg nőknél az ötvenötödik életév betöltése után a rokkantság súlyosbodása miatt felemelni nem lehet. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra az esetre, ha az üzemi baleset vagy a foglalkozási betegség következtében keletkezett rokkantság súlyosbodik. Tny. 30. §. A nyugdíjkiegészítés az 1929. évi január hó 1. napja óta megszerzett szolgálati idő minden teljes éve után a törzsnyugdíj egy százaléka. Rny. 43. §. A vállalati nyugdíjbiztosításban és a nyomdász segélyező egyesületekben az 1946. évi augusztus hó 1. napja és az 1951. évi december hó 31. napja között járulékfizetéssel megszerzett tagsági időt nyugdíjkiegészítés szempontjából kétszeresen kell számítani. Rny. 44. §. (1) A nyugdíjazást követően szerzett szolgálati időre nyugdíjkiegészítést csak a munkaviszony megszűnése után lehet kérni. A nyugdíjkiegéözítés a kérelem előterjesztését követő hónap első napjától jár. A rokkantsági teljes vagy résznyugdíjban részesülő nyugdíjas ilyen kérelmet csak az Ötvenötödik életévének betöltése után terjes? ehet elő. (2) A nyugdíjas halála esetén a hozzátartozók kérelmére az (1) bekezdés rendelkezéseit a nyugellátások megállapításánál megfelelően alkalmazni kell. Tny. 31. §. (1) Az öregségi és a rokkantsági teljes vagy résznyugdíj legkisebb öszege havi ötszáz forint. Ha azonban a szolgálati idő tíz évnél több, a nyugdíj nem lehet kevesebb az ötszáz forintnak annyiszor öt forinttal emelt összegénél, mint ahány évvel a szolgálati idő a tíz évet meghaladja. (2) Az öregségi és a rokkantsági teljes vagy résznyugdíj összege a nyugdíj megállapításánál alapul vett munkabérnél több nem lehet és a havi háromezerötszáz forintot nem haladhatja meg. Rny. 45. §. Az öregségi és rokkantsági teljes vagy résznyugdíj legkisebb összegére vonatkozó renückezések alkalmazásánál a nyugdíjast megillető családi pótlékot és házastársi pótlékot figyelmen kívül kell hagyni. Tny. 32. §. (1) A dolgozó özvegyének járó özvegyi nyugdíj annak a rokkantsági teljes vagy résznyugdíjnak ötven százaléka, amely a férjet az elhalálozás időpontjában a nem üzemi balesetből eredő III. csoportbeli rokkantsága esetén megillette volna. (2) Az öregségi nyugdíjas özvegyének járó özvegyi nyugdíj a meghalt férj részére megállapított öregségi teljes nyugdíj, ille-* tőleg öregségi résznyugdíj ötven százaléka* (3) A rokkantsági nyugdíjas özvegyének járó özvegyi nyugdíj annak a rokkantsági teljes vagy résznyugdíjnak az ötven száza-s léka, amely a férjet a nyugdíjazás időpontjában a nem üzemi balesetből eredő III. csoportbeli rokkantsága esetében megillette vagy megillette volna. (4) Az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében meghalt dolgozó, illetőleg nyugdíjas özvegyének járó özvegyi nyugdíj ötven százaléka annak a rokkantsági teljes nyugdíjnak, amely a férjet az üzemi baleset, illetőleg foglalkozási betegség alapján a halál időpontjában a II. csoportbeli rokkantság esetén megillette vagy megillette volna. Rny. 46. §. Az özvegyi nyugdíj 100 forintnál kevesebb abban az esetben sem lehet, ha a meg-* halt férjet 200 forintnál kisebb összegű nyugdíj illette meg.. Tny. 33. §. Ha az özvegyi nyugdíjra többen jogosultak, azt közöttük meg kell osztani. Rny. 47. §. (1) Az özvegyi nyugdíjat az arra jo-> gosultak között egyenlő arányban kell megosztani* (2) Az ideiglenes özvegyi nyugdíjra jogosult annak a nőnek, akinek házasságát felbontották és annak a feleségnek, aki férjétől egy évnél hoszszabb ideje külön él, nem lehet nagyobb összegű nyugdíjat folyósítani, mint amilyen összegű tar-* tásdíjban részesült. Ha az egyenlő arányban meg-? osztott nyugdíj ennél több lenne, a különbözet az együttélés alapján jogosult özvegyet illeti meg. (3) Ha a jogosult sérelmesnek tartja az özvegyi nyugdíjnak az (1), illetőleg a (2) bekezdés szerinti megosztását, a többi jogosult ellen indított perben a bíróságtól az özvegyi nyugdíj más arányú megosztását kérheti. Tny. 34. §. (1) Az árvaellátás összege árvánként az özvegyi nyugdíj ötven százaléka, de legalább havi százhetvenöt forint; annak az árvának pedig, akinek mindkét szülője meghalt (szülőtlen árva), az özvegyi nyugdíj teljes összegének megfelelő árvaellátás, de legalább havi kétszázötven forint jár. (2) Azt az árvát, akinek életben lévő szülője rokkant, az árvaellátás szempontjából szülőílen árvának kell tekinteni. (3) Az árvaellátás szempontjából szülőt-* len árvának kell tekinteni azt az árvát is, akit életben lévő szülője elhagyott és róla nem gondoskodik. Az árvaellátás és szülőtlen árva részére járó árvaellátás közötti különbözetet a szülőtől be kell hajtani, ha gyermekének eltartására képes.