Tanácsok közlönye, 1958 (6. évfolyam, 1-95. szám)

1958 / 78. szám

78. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 711 eljárás befejezése után sem szabad közölni. A gyámhatóság ilyen esetben a szülőnek a gyermekkel való érintkezési Joga elvonása felől is határozni,.köteles. Ebből a jogszabályi rendelkezésből nyilvánvaló, hogy szülői felügyelet alatt álló kiskorú örökbefogadása esetén az örökbefogadó szülők nevének titokbantartására jogi lehetőség nincs. Törvénysértő tehát egyes gyámhatóságoknak az a gyakorlata, hogy ennek a kötelező rendelkezésnek megkerülése végett a kiskorút előbb állami gondozottá nyilvánítják és ezt követően folytatják le az örökbefogadási eljárást. e) Egyedülálló nő részéről történő örökbefogadás esetén a névviselés kérdése az általános örökbefogadási jogszabályok szerint alakul, azzal a korlátozással azonban, hogy az egyedülálló nő az anyakönyvbe vérszerinti szülőként be nem jegyezhető. A Csjt. 47—50 §-a szabályozza az örökbefogadás előfeltételeit. Ezek szerint az egyedülálló nő részéről történő örökbefogadásnak, ha a törvényes előfeltételek fennállnak — akadálya nincs. Ami a névviselés kérdését illeti, e tekintetben a Gyut. 55. §-a tartalmaz részletes szabályozást. A Csjt. 53. §-a és a Gyut. 55. §-a értelmében az örökbefogadásit engedélyező határozatban kell megállapítani az örökbefogadott családi nevét. Általában ilyenként az örökbefogadó családi neve állapítandó meg. Ha az örökbefogadó özvegy nő, és meghalt férje nevét Viseli, az örökbefogadott és örökbefogadó megállapodásához képest az örökbefogadott családi neveként az örökbefogadó leánykori családi nevét, vagy az örökbefogadó meghalt férje családi nevét kell megállapítani. Ha az örökbefogadó férjes nő és férje nevét viseli, az örökbefogadott családi nevéül a férj neve csak akkor állapítható meg, ha ez utóbbi hozzájárulását igazolják. Ellenkező esetben az örökbefogadott új családi neve az örökbefogadó leánykori családi neve lesz. Minthogy az egyedülálló (nem férjezett, elvált, vagy özvegy) nőre vonatkozóan a fentiektől eltérő szabályozás nincs, a Gyut. 55. § (2) bek. értelmében az örökbefogadott családi neveként az egyedülálló nő, mint örökbefogadó családi neve állapítható, illetve állapítandó meg. Az egyedülálló nő, illetve egy személy részéről történő örökbefogadás tekintetében a 10/1952. B. M. sz. utasítás (1552. évi 19. sz. tvr. végrehajtási utasítása) értelmében mindössze az a korlátozás áll fenn, hogy az egyedülálló nő vérszerinti szülőként az anyakönyvbe be nem jegyezhető. f) Az örökbefogadás engedélyezése a gyámhatóság részéről egymagában azon a címen, hogy a gyermek családi jogállását a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat teljesebb mértékben rendezi, meg nem tagadható. Egyes ügyészségek és gyámhatóságok részéről felmerült az a jogi aggály, hogy a természetes apa a gyermek családi jogállását törvényszerűen a legátfogóbban rendező apai elismerő nyilatkozat megtétele helyett gyakran az örökbefogadáshoz folyamodik és így voltaképpen meghiúsítja az örökbefogadás intézményének célját. Olyan javaslat is elhangzott, hogy ilyen esetekben a gyámhatóság az örökbefogadás engedélyezését tagadja meg és a természetes apát a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat tételére hívja fel. • Ez a jogi felfogás azonban téves és a Csjt. rendelkezéseivel ellenkezik. Maga a Csjt. sem zárja ki, hogy a természetes apa saját gyermekét fogadja örökbe. Az örökbefogadás előfeltételeit szabályozó Csjt. 47—50. §-a között ilyen tilalom nem szerepel. Minthogy pedig a Csjt. 54. §-a akként rendelkezik, hogy az örökbefogadás engedélyezését követően az örökbefogadó által tett teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat az örökbefogadást hatálytalanná teszi, nyilvánvaló, hogy a természetes apát sem lehet saját vérszerinti gyermeke örökbefogadásától elzárni. A természetes apának a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat megtételének mellőzésére különböző okai lehetnek. (Pl. törvényes házasságban él, stb.) A gyermek családi jogállását pedig az örökbefogadás is megfelelően rendezi és érdekeit minden irányban megvédi. Mindez vonatkozik arra az esetre is, ha valaki — akár a_ természetes apa, — az anyával házasságot köt. A férjtől ilyen esetben sem követelhető meg az örökbefogadás helyett az apai elismerő nyilatkozat megtétele. Ha az örökbefogadás csak feljegyzéssel történik (mert az örökbefogadó így kéri vagy egy személy fogad örökbe), a gyermek részére előzetesen képzelt apa jegyzendő be az anyakönyvbe, mert egyébként a házasságon kívül születés ténye az anyakönyvből továbbra is kitűnnék. (Az örökbefogadók vérszerinti szülőkként való bejegyzése esetén ez felesleges.) g) Az apaság vélelmének megdöntése iránti per indítására csak a Csjt. 43. §-ában felsorolt személyek jogo* sultak, a természetes apának ilyen joga nincs. Ezen a jogcímen tehát az örökbefogadás engedélyezése tőle meg nem tagadható. Egyes gyámhatóságok az örökbefogadó apát azzal az indokolással, hogy „a természetes apasággal gyanúsítható", az örökbefogadás engedélyezésének megtagadása mellett az apaság vélelmének megdöntésére irányuló per indítására hívták fel. A Csjt. 43. §-a szerint az apaság vélelmének megtámadására csak a gyermek vagy az, akit a vélelem alapján a gyermek apjának kell tekinteni, továbbá a gyermek halála után ennek leszármazója, végül ilyennek hiányában az ügyész jogosult. Hogy a vélelem alapján kit kell a gyermek apjának tekinteni, azt a Csjt. 35—39. §-ai határozzák meg. Ezek között a természetes apasággal való ,,gyanúsíthatóság:' nem szerepel. Az ugyanis, aki ezzel alaposan „gyanúsítható", csak akkof tekinthető a gyermek apjának (Csjt. 36. § b) pont), ha a Csjt. 38. §-ában felsorolt személyek valamelyikeként őt a bíróság jogerős ítélettel a gyermek apjának nyilvánította. A fenti esetekben tehát, bármilyen alaposan feltételezhető is az örökbefogadóról, hogy a kiskorú természetes apja, a gyermek vélelmezett apjának nem lévén tekinthető, az apaság vélelmének megtámadása iránti pef megindításának lehetősége a törvénynél fogva kizárt. Ha viszont az erre jogosult személy ilyen pert folyamatba tesz, s ennek végső eredményeként az örökbefogadó lesz a gyermek apjának tekinhető, az örökbfogadás a Csjt$ 54. § értelmében egyébként is hatálytalanná válik. A fentiekből nyilvánvaló, hogy a gyámhatóságoknak az a gyakorlata, amely ilyen esetekben az örökbefogadás engedélyezését megtagadja, egyrészt törvénysértő, más-* részt gyakorlatilag is célszerűtlen, s azt az egyetlen joghatást eredményezi, hogy egyes kiskorúak családi jog* állása — az örökbefogadás meghiúsulása miatt rendé* zetlen ma: ad. Ez a gyakorlat, amely a kiskorúak fokozott védelmét célozná, éppen ellenkező eredményre vezet$ az ügyészségeknek tehát az ilyen határozatok ellen fel kell lépniök. h) Az örökbefogadó szülők halála esetén a kiskorúság tartama alatt új örökbefogadásnak helye lehet. A Csjt. az örökbefogadás megszűnésének esetei között az örökbefogadók halálát nem említi. Ellenkezőleg, az 57. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az örökbefogadó, vagy az örökbefogadott halála után, az örökbefogadást bírói úton felbontani nem lehet. Ez tehát azt jelenti, hogy az örökbefogadás joghatásai (vagyonjogi, névviselési stb.) bármelyik fél halála után is fennmaradnak. Más kérdés azonban, hogy a mindkét örökbefogadó szülőjét elvesztett kiskorú — minthogy az örökbefogadás lényeges célja, az örökbefogadó és örökbefogadott közötti családi kapcsolat és a kiskorú családi nevelésének biztosítása az örökbefogadó szülők halála miatt meghiúsult — a korábbi örökbefogadás joghatásainak épségben tartása mellett, újból örökbefogadható-e. A Csjt. ezt a lehetőséget nem zárja ki és így ennek törvényes akadálya nincs. j) Az örökbefogadó vérszerinti és örökbefogadott gyermekének házasságkötése csak házassági akadályt képező vérszerinti kapcsolat hiányában megengedett. Ennek a kérdésnek az eldöntése attól függ, hogy a házasságkötő felek egymással vérszerinti kapcsolatban