Tanácsok közlönye, 1958 (6. évfolyam, 1-95. szám)

1958 / 58. szám

514 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 58. szám. elsősorban a jogutódlás tekintetében döntésre hivatott államigazgatási hatósághoz kell fordulni. Ha az államigazgatási hatóság a megtámadás alapossága vagy az alapos megtámadás következtében szükséges további jogutódlás kérdésében az érdekelteket perre utasította, a bíróság az előtte folyó perben ilyenkor is csak a megtámadás kérdésében dönthet. A kiskorú nevében tett igénybejelentést az érdekelt kiskorú a bíróság előtt akkor is megtámadhatja, ha megtámadó nyilatkozatot az államigazgatási hatóság előtt már előterjesztett, de azt nem vették figyelembe és az államigazgatási hatóság a kiskorút perre sem utasította. A bíróság a perben ilyen esetben is csak a megtámadás alapossága tekintetében határozhat. Alperesként azokat a személyeket kell perbe vonni, akik a kiskorú igénybejelentésének figyelmen kívül hagyása esetében jogutódként szóba jöhetnek. Ha jogutódként az állam jöhet szóba, a pert a tanács végrehajtóbizottsága ellen kell megindítani. A perbe a hitelezők beavatkozhatnak. A perről az államigazgatási hatóságot minden esetben értesíteni kell. A magánkisiparosok által alkalmazható famegmunkálási irányárak. A 7/1953. (I. 23.) Korm. számú rendelet 7. § (1) bekezdése alapján a magánkisiparosok által alkalmazható és egy órai gépmunkára vonatkozó famegmunkálási iránydíjakat az alábbiak szerint állapítom meg: 1. Szalagfűrész, körfűrész, maró egyengető, hosszú lyukfúró gép használatáért 23,20 Ft 2. Vastagsági gyalugép használatáért: a) 80O0 mm-es vagy nagyobb 26,70 Ft b) 400 mm-es vagy kisebb 25,— Ft 3. Csiszoló, csapoló, cinkelő, láncmaró gép használatáért 29,60 Ft 4. Négyfejű gyalugép használatáért 33,60 Ft 5. Szalagcsiszológép használatáért 28,40 Ft 6. 120-as hengercsiszológép használatáért 56,10 Ft Könnyűipari Minisztérium. A gyártó nevének és telephelyének feltüntetése a magánkisipar és a magánháziipar gyártmányain. Az ipari termékek minőségének védelméről szóló 1953. évi 12. számú tvr. 7. §-ának (2) bekezdése szerint „nem kell feltüntetni a vállalat megjelölését azokon az ipari termékeken. ... c) amelyeket a magánkisipar, illetőleg a magánháziipar körében állítottak elő." Ezt a szabályt egyes magánkisiparosok minden kivétel nélküli szabálynak tekintik és nem tüntetik fel nevüket és telephelyüket olyan gyártmányokon, amelyek tekintetében különleges szabálynál fogva a megjelölésre ők is kötelezve vannak. Ezért a gyártó nevének és telephelyének a magánkisipar és a magánháziipar termékein való feltüntetésére nézve az alábbiakat közlöm: Az 1953. évi 12. számú tvr. kiadása után is hatályban maradt a belföldi származású árucikkek kötelező megjelöléséről és egyes árucikkek márkázásáról szóló 121^ 1950. (IV. 25.) M. T. számú rendelet 2. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés, amely szerint „a vállalat tárgya szerint illetékes miniszter a megjelölési kötelezettséget egyes olyan cikkekre is elrendelheti, amelyeket a kisipar vagy a háziipar körében állítanak elő." Nem érintette az 1953. évi 12. számú tvr. a szabványügy egységes rendezéséről szóló 4337 1949. {XII. 2.) M. T. számú rendelet hatályát sem. E rendelet értelmében a megjelölési kötelezettség általános — tehát a magánkisiparra és a magánháziiparra is kiterjedő — érvénnyel a Magyar Népköztársasági Országos Szabványokban is előírható. A mérőeszközök tekintetében különleges szabályt tartalmaz a mérőeszközök típusvizsgálatáról szóló 28/1956. (IX. 7.) M. T. számú rendelet* 3. §-a, amely szerint „a magánkisiparos köteles az általa előállított mérőeszközt nevével (védjegyével) vagy ehelyett olyan megjelöléssel ellátni, amelyről az előállítót kétségen kívül meg lehet állapítani." Ezidőszerint tehát a magánkisiparosok és a magánháziiparosok nevüket és telephelyüket az alábbi esetekben kötelesek gyártmányaikon feltüntetni: a) ha ezt a vállalat tárgya szerint illetékes miniszter a 121/1950. (IV. 25.) M. T. számú rendelet 2. §-anafc (2) bekezdése értelmében elrendeli, b) ha Magyar Népköztársasági Országos Szabvány előírja, c) ha más különleges jogszabály kötelezővé teszi. A 121/1950. (IV. 25.) M. T. számú rendelet 20. §-a értelmében szabálysértést követ el az, aki a gyártó nevének feltüntetésére vonatkozó kötelességét megszegi. A Magyar Népköztársasági Országos Szabványban meghatározott megjelölési kötelezettség megszegése pedig a 4337/1949. (XII. 2.) M. T. számú rendelet 24. §-ában meghatározott büntető következményeket vonhatja maga után. Magyar Szabványügyi Hivatal * A rendeletet a Tanácsok Közlönye 1956. évi 49. száma közli.