Tanácsok közlönye, 1958 (6. évfolyam, 1-95. szám)

1958 / 33. szám

302 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 33. szám. A fent kifejlettek szerint a magánkisiparosok megyei adóközóssége — mivel termelői forgalmi adót megállapító hatásköre van — ebben a vonatkozásban — a Tv. hatálya alá tartozik. c) A Tv. 3. §-ában kifejtett „fokozatosság" elvének meg­sértése esetén az ügyészi óvás benyújtása kötelező. A Tv. 3. §-a kötelezően írja elő, hogy az államigazga­tási eljárásban a fokozatokat meg kell tartani és az ál­lamigazgatási szerv valamely ügyben csak azon a fokon járhat el, amelyet részére jogszabály megállapít.; A Tv. ezzel az intézkedéssel főleg az I. fokú állam­igazgatási szervek önállóságát kívánja fokozni. A miniszteri indokolás szerint a törvény ezzel a rendel­kezéssel azt a jelenleg nem is olyan ritkán tapasztalható helytelen gyakorlatot akarja megszüntetni, hogy a fel­sőbb szervek az ügyet az alsóbb szervek hatásköréből magukhoz vonják. Ez a fórum-rövidítés akadályozza a szocialista törvényesség megszilárdítását, az egységes igazgatási rendszer kialakítását és sérti az alsóbb szervek önállóságát. Amennyiben tehát az ügyész azt tapasztalja, hogy va­lamely tanácsi szerv ezt a jogszabályban kimondott el­vet megsértette (pl. a II. fokon eljárni hivatott szerv hozza meg az I. fokú döntést), a törvénysértés kiküszö­bölése végett óvást kell benyújtania és ezzel is elő kell segítenie, hogy az egyes kérdésekben a nagyobbfokú sze­mélyi- és helyi ismeretekkel rendelkező alsófokú állam­igazgatási szervek döntsenek és a fellebbezés folytán el­járó felettes szerv eljárása ne váljék formálissá. Meg kell jegyezni, hogy a fokozatosság elve alól csu­pán egyetlen kivétel lehetséges. A fokozatosság ugyanis a Minisztertanácsot nem köti meg az Alkotmány 20. § U) bekezdése alapján, mivel a Minisztertanács az államigaz­gatás körébe tartozó bármely ügyben közvetlenül, vagy "valamely tagja útján intézkedhet. d) A Tv. 11. § (1) bekezdésével kapcsolatban nem le­hetséges annak taxatív felsorolása, hogy mikor indul meg az államigazgatási eljárás hivatalból. Az államigazgatási eljárás az életviszonyoknak rend­kívül széles körét érinti. Általában az államigazgatási el­járás akkor indul meg hivatalból, ha megindítását jog­szabály írja elő, továbbá ha közérdekből, népgazdasági érdekből, az állampolgárok jogos érdekeinek megvédése céljából, vagy egyébként a jogszabályok meg nem tartása miatt indokolt. Ezért taxatív felsorolást adni nem lehet, de erre nincs is szükség. e) Amennyiben az ügyfél valószínűsíti, hogy egyes ada­tok és bizonyítékok az érdemi határozathozatalra ki fog­nak hatni, kérheti a Tv. 17. § (4) bekezdése alapján adott határidő meghosszabbítását. Ilyen esetben az államigaz­gatási szervnek általában meg kell hosszabbítania a határ­időt. E kérdésben az államigazgatási szervnek határozatot ITv. 37. § (1) vagy (2) bek.\ kell hoznia, amely ellen fel­lebbezéssel nem lehet élni. A Tv. 17. § (4) bekezdése a tényállás tisztázása érdeké­ben — a Tv. 17. § \Z) bekezdésében foglaltak figyelembe­vételével akként rendelkezik — hegy az ügyfélhez inté­zett felhívásnak olyan figyelmeztetést kell tartalmaznia, hogv amennyiben az adatokat és bizonyítékokat az előírt határidőn belül nem terjeszti elő, úgy az államigazgatási szerv a rendelkezésre álló adatok alapján dönt. Abban az esetben, ha az ügyfél valamely oknál fogva a határ­időt nem képes betartani, de valószínűsíti, hogy meghatá­rozott időn belül becsatolja a kért adatokat, bizonyítéko­kat és ezek olyanok, amelyek valóság esetén kihatnak az érdemi határozatra, úgy az államigazgatási szervnek a törvény 17. (1) bekezdésének abból a rendelkezéséből kell kiindulnia, hogy a tényállást a határozathozatal előtt hivatalból köteles tisztázni. Ezért ilyenkor lehetőleg meg kell adni a határidő meghosszabbítást. Egyébként nincs kizárva vz sem, hegy a határidő el­mulasztása miatt — a Tv. 35. § (1) bekezdésére figyelem­mel és ha jogszabály nem zárja ki — az ügyfél igazolási kérelmet terjesszen elő. Ilyen esetben azonban a kére­lemmel egyidőben pótolnia kel] az elmulasztott cselek­ményt is. ITv. 35. § (4) bekezdés.! f) A Tv. 24. § (2) bekezdésében említett esetben az ál­lamigazgatási szervnek vizsgálnia kell, hogy az okirat kül­földről való beszerzése valóban nehézséget okoz-e és csak ennek megállapítása után engedheti meg az ügyfélnek a megfelelő nyilatkozat megtételét. Ez a nyilatkozat csak az adott eljárásban pótolja a hiányzó iratot, itt azonban ugyanolyan hatálya van, mint az eredetinek. Több szerv fejezte ki azt az aggályát, hogy a Tv. 24. § (2) bekezdésében foglaltak visszaélésre adhatnak lehe­tőséget. A Tv. rendelkezését abból a szempontból kell nézni, hogy éppen az ügyfelek helyzetét kívánja megkönnyí­teni azokban az esetekben, amikor a bizonyítási eljárás során a személyi állapotra vonatkozó adatot, vagy tényt igazoló iratot külföldről kellene beszerezni, a beszerzés azonban nehézségekbe ütközik. Ezért az eljáró szervnek vizsgálnia kell, hogy a személyi állapotra vonatkozó ada­tot, vagy tényt igazoló irat beszerzése valóban nehézsé­get okoz-e, és csak ennek megállapítása esetén enged'ne'i meg a vonatkozó írásbeli nyilatkozat megtételét. Az esetleges visszaélések elkerülése végett tehát első­sorban az eljáró szerv vizsgálja, hogy szükséges-e egy ilyen nyilatkozat megtétele, másrészt a Tv. kifejezet ren­delkezése nélkül is nyilvánvaló, hogy az ügyfél a nyilat­kozatban foglalt adatok valóságáért büntetőjogilag is fe­lelős. g) A Tv. 32. § (1) bekezdésének első fordulata szerint történő felfüggesztés esetében nincs akadálya annak, hogy az eljáró szerv a rendelkezésére álló adatok alapján ho-za meg az érdemi határozatot, ha az előzetes elbírálás túlságosan hosszú időt venne igénybe. A Tv. 32. § (1) bekezdés első és második mondata csu­pán lehetőséget ad az eljárás felfüggesztésére abban az esetben, ha az ügy érdemi eldöntése olyan kérdés elő­zetes elbírálásával függ össze, amelyben az eljárás más állami szerv hatáskörébe tartozik. Ez a felfüggesztés ter­mészetesen nem jelentheti azt, hogy az ügy érdemi befeje­zése rendkívüli késedelmet szenvedjen. Ezért abban az esetben, amikor nyilvánvaló, hogy az előzetes elbírálás túl­ságosan hosszú időt venne igénybe, vagy az eljáró szerv megállapítja, hogy az ügyfél az előzetes eljárás előbbre­vitelére szolgáló intézkedéseket egyáltalán nem, vagy nem kellő módon teszi meg, végül ha az ügy természete olyan, hogy az érdemi döntés nem túr halasztást, nincs akadálya annak, hogy az eljáró szerv a rendelkezésre álló adatok alapján hozza meg az érdemi határozatot. Ebben az esetben tehát az államigazgatási szervtől függ annak eldöntése, hogy a Tv. által lehetővé tett felfüg­gesztés mennyi ideig tart. Ezzel ellentétben a Tv. 32. §. (1) bekezdés utolsó mon­data alapján az eljáró szerv köteles az eljárást felfüg­geszteni, ha az ügy érdemi eldöntése a kérdés előzetes elbírálása nélkül nem lehetséges. Az eljárás felfüggesz­tése ebben az esetben a kérdés eldöntéséig tart. tPl. 41/ 1S57. (XII. 15.) P. M. sz. r. 1. §-ával módosított 17/1957. (IV. 21.) P. M. sz. r. 3. § (2) bek.l h) A határozat kijavítása ellen nincs helye fellebbezés­vek. A Tv. 42. § (1) bekezdésének rendelkezése szerint az államigazgatási szerv a határozatot név, szám, vagy szá­mítási hiba, továbbá más elírás esetén kijavíthatja, il­letőleg kicserélheti. Az ilyen kijavítás nem irányul és nem is irányulhat a határozat érdemi rendelkezéseinek módosítására, sem az ügy érdeméhez tartozó hiányzó rendelkezések pótlására. Ennek következtében ez ellen fellebbezésnek helye nincs. A fenti álláspontot támasztja alá egyébként a Tv. 42. § (3) bekezdésének utclsó mondata, amely kifejezetten csak a kiegészítő határozat ellen engedi meg a felleb­bezést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom