Tanácsok közlönye, 1957 (5. évfolyam, 1-89. szám)

1957 / 56. szám

56. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 573 tisztázódni fog, hogy az továbbra is személyi tulajdonban marad-e, vagy pedig az állam tulajdonába kerüL Ha a ház állami tulajdonba kerül, az abban jogszerűen lakó bérlő bérleti jogviszonya változatlan marad. Ha a lakás más személy tulajdonába kerül, akkor szaíbadrendeukezésű lakás esetén az új tulajdonos és a iLakásban lakó bérlő közötti vitás kérdések eldöntése a bíróság hatáskörébe tartozik, akkor is, ha a bérlőt annak ellenére, hogy a lakás szabadrendelkezésű volt, a lakásügyi hatóság jelölte ki. Ehhez a lakásügyi hatóságnak joga volt, mert a 8/1956. (XII. 13.) Korrn. sz. rendelet alapján zár alá vett, vagy ilyennek tekintendő vagyontárgyak kezeléséről a tanácsi szerveknek kellett gcndcskodniok. Ha tehát a tanács bérbeadta a lakást, úgy tekintendő, hogy a tulajdonos helyett járt el. Ha a lakás személyi tulajdonban van, de tanácsi rendelkezés alatt áll, akikor annak használójául a tulajdonos — mielőtt külföldre távozott — jogszerűen csak egyenesá'gbeli rokonániaik kijelölését kérhette [R. 56. § (1) bek.], aki az esetek jelentős részében azonos az 1957. évi 32. tvr. alapján lefolytatott eljárás során megállapított új tulajdonossal. Ha a használóul kijelölt személy és az új tulajdonos nem azonos személy, akkor a használó a továbbiakban bérlőként lakik a házban. Az ingatlten tulajdonában bekövetkezett változás az 1957. évi 32. tvr. 3. § (4) bekezdésé értelmében az ingatlan bérletét stb. nem érinti, tehát a lakás jogszerű bérlőjének a helyzete változatlan marad, akár a jogellenesen külföldre távozott személynek a távozása előtti jogügyletén alapul a bérleti jogviszony, akár más törvényes jogcímen. A végrehajtással kapcsolatos kérdések. 53. A volt albérlő a lakásügyi hatóság által történő végrehajtás útján helyezhető ki másik albérleti szobába, ha a másik bérlő akkéntnyilatkozik, hogy albérleti jogviszonyt hajlandó a kihelyezendő személlyel létesíteni. A R. 80 § (2) bekezdése értelmében a lakásügyben hozott bírói határozat végrehajtását a lakásügyi hatóság foganatosítja. Az a személy, akinek a bíróság megszűntette az albérleti jogviszonyát, ettől kezdve jogcím nélkül lakik a kérdéses lakásban. Ebből kiindulva az albérlő — ha egy másik bérlő hajlandó az albérlőt ugyanezen minőségben befogadni — karhatalmi úton történő kihelyezésének nincs törvényes akadálya, mivel az elhelyezésről gondoskodás történt. Az más kérdés, hogy a kihelyezendő albérlő akar-e vagy létesít-e albérleti jogviszonyt a befogadó nyilatkozatot adó bérlővel, avagy nem. Erre igazgatási, de bírói úton sem kötelezhető a kihelyezett személy, akinek a kiI?.koltatás után. természetesen jogában áll saját elhelyezéséről másképpen is gondoskodni. Ugyanez a helyzet akkor is, ha az albérleti jogviszony nem a bíróság ítélete, hanem pl. a bérlő bérleti jogviszonyának megszűnése folytán (halál, elköltözés stb.) szűnik meg. 56. A lakásban jogcím nélkül visszamaradt személyt csak lakás céljára alkalmas helyiségbe lehet kilakoltatni, szükséglakásba azonban nem, A bérlő bérleti jogviszonyának megszűnése után a lakásban bennmaradó személy R. 80. § (3) bek. alkalmazása i szempontjából csak akkor tekinthető jogcím nélkül visszamaradt személynek, ha a lakást a lakásügyi hafíteág másnak utalta ki. A Vhr. 155. §-a ugyanis akként rendelkezik, hogy a lakást az abban jogcím nélkül visszamaradt személy résaére is ki lehet utalni, ha ellene kizáró ok nem forog fenn. Amennyiben a lakásügyi hatóság a bérlő bérleti jogviszonyának megszűnése után a lakást nem az abban viszszsmaradt személynek (családnak) utalná ki, a R. 80. § (3) bek. értelmében elhelyezésükről az elsőfokú lakásügyi hatóság köteles dönteni. Az elhelyezés emberi lakás céljára alkalmas helyiségben, nem pedig ideiglenes elhelyezés céljára cjupán szükségből felhasználható helyiségben történhet. Lakás céljára alkalmasnak azt a helyiséget kell tekinteni, amely a kiköltöztetendő személy (család) huzamcs'abb ideig történő elhelyezésére, mind a lakás mérete, biztonsága, a mellékhelyiségek használható:ága, az egészség megóvása, a kulturált ember lakásigényének a lehetőséghez képest történő kielégítése szempontjából megfe.elő. Az elhelyezés vonatkozik a kiköltöztetendő személy (család) bútorainak, felszereléseinek a megtelelő elhelyezésére is. Az elhelyezés albérleti szobába is történhet, ha a bérlő befogadó nyilatkozatot ad. .(Lásd 55. pont.) A jogcím nélkül bennlakó személy (család) kihelyezésének nem feltétele viszont, hogy a juttatott lakás szobáinak a száma az igényjogosultságát kielégítse* vagy legyen annyi szobája, m^at amelyből kilakoltatják. Egyáltalában nem akadálya a kihelyezésnek, ha a juttatott lakás lényegesen gyengébb minőségű, mellékhelyiségekkel, közművekkel kevésbé van ellátva. Ugyanez az irányelv azoknak a személyeknek a kiköltöztetése esetére is, akik a lakásügyi hatóság törvénysértő határozatánlak a hatályon kívül helyezése következtében válnak a lakásban jogcím nélküli bennlakóvá. 57. A munkakörrel kapcsolatos szolgálati lakásban levő bérlő kihelyezését is a lakásügyi hatóság fogana-r tcsítja a szerv ilyen irányú megkeresése alapján. A R. 49. § (1) bekezdése értelmében a dolgozó a munkakörrel kapcsolatos szolgálati lakást, továbbá a munkáltató szerv kezelésében álló lakótelepen (lakóházban) levő lakást a szerv felhívására abban az esetben is kiüríteni köteles, ha a munkaviszonya nem fegyelmi úton való elbocsátással szűnik meg. Ugyanezen § (2) bekezdése a lakásügyi hatóság kötelességévé teszi 'a cserelakásba — szükség esetén rendőri karhatalom igénybevételével — történő beköltöztetését Bár a R. 3. § (1) bek. b) pontja értelmében a lakásügyi hatóság kiutaló határozatára nincs szükség a munkaköri szolgálati lakás bérlőjének a kijelöléséhez, a bérlőnek a munkaköri szolgálati lakásból történő kihelyezése mégis a lakásügyi hatóság hatáskörébe^tartozik. A lakásügyi hatóságnak egyébként ezekben az esetekben Is vizsgálnia kell, hogy a szerv a vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően járt-e el és amennyiben a dolgozó kihelyezésére nem lenne törvényes alap, köteles megtagadni a szerv kérelmét. Ugyancsak mellőzni köteles a lakásügyi hatóság a végrehajtás foganatosítását abban az esetben is, ha a dolgozó megfelelő elhelyezését [R. 49. § (2)—<3) bek.] a szerv nem biztosította. Hasonló elvék szerint kell eljárni a lakásügyi hatóságnak akkor is, ha valamely fegyveres testület (Vhr. 2. §) keresi meg a lakásügyi hatóságot a kezelésében •álló zárt lakótelep (lakóház) területéről történő kilakoltatás foganatosítására. 58. A fegyveres testületek tagjainak a lakásból történő kilakoltatására a lakásügyi hatóság — rzükség esetén a rendőri karhatalom igénybevételével — jogosult. A R. és a' Vhr. nem tesz különbséget abban a tekintetben, hogy a kilakoltatandó személy fegyveres testületnek a tagja-e vagy más foglalkozású személy. A R. illetőleg a Vhr. a lakásügyben hozott határozat végrehajtását — akár bírói, akár a lakásügyi hatóság által hozott határozatról van szó, akár a munkaköri szolgálati lakás, vagy a szerv kezelésében álló házban levő lakás esetén a szerv kérelmére történő kilakoltatásról — kizárólag a lakásügyi hatóság jogkörébe utalja. Abban az esetben, ha a kilakoltatáshoz karhatalmi közeg szükséges, minden esetben csak a rendőri karhatalom jelenléte, illetőleg igénybevétele a szükséges. A karhatalom feladata ugyanis az eljáró hatóság tagjának, illetőleg közegének az ese+^eges támadás elleni védelme, és az eljárás akadálytalan foganatosításának a biztosítása.