Tanácsok közlönye, 1957 (5. évfolyam, 1-89. szám)
1957 / 42. szám
42. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 411 b) az újítás népgazdasági eredményeinek megállapításánál összehasonlítási alapként a tényleges állapotot, a tervet vagy a norma szerinti állapotot kell figyelembe venni, c) a népgazdasági eredmény megállapításánál az eredményt javító kihatásokkal szemben az eredményt rontó kihatásokat (pl. beruházások leírási hányadát) — akár magánál a megvalósító szervnél, akár máshol jelentkeznek — ellentételként figyelembe kell venni. (2) Az újítások és találmányok népgazdasági eredményének mérésére és elszámolására egyebekben a 14/1955. (VIII. 28.) P. M. sz rendelet, illetőleg a pénzügyminiszter által az Giszámos Találmányi Hivatal elnökével egyetértésben kiadandó rendelet rendelkezései irányadok. (3) Az újítónak a díjazás alapjául szolgáló gazdaságossági számításba való betekmtés jogát c:ak honvédelmi érdekből, illetőleg államtitok fennforgása esetében lehet megtagadni. 11. §• Az újlíási díj megállapítása. (1) Az újítási díj összege és folyósításának határideje tekintetében a megvalósításra vonatkozó szerződésben az alábbi szabályok figyelembevételével kell rendelkezni: a) ha az újítás megvalósítása által elérhető népgazdasági eredmény pénzben kifejezhető (10. §), az újítási dij a felel? megállapodása szerint a népgazdasági eredmény 2—10%-áig terjedhet. Beruházási megtakarítást eredményező újítás esetében a díj a most említett százalékos kulcs alatt is megállapítható. A százalékos kulcs nagyságának megállapításánál általában a középértékből kell kiindulni. A kulcs végleges nagyságának megállapítása a javaslat műszaki színvonalának, a termelés szempontjából való jeler.tőségének. a népgazdasági eredmény nagyságának, a megoldott feladat bonyolultságának, az újító által előzetesen kifejtett tevékenység mértékének, a külkereskedelmi kihatásoknak, stb. tényezőknek együttes mérlegelése alapján történik; b) többtermelést, vagy új cikk gyártását eredményező újítás díját a többletmennyiséggel, illetőleg a termelt mennyiséggel arányosan kell megállapítani. A díj a többletmennyiség, illetőleg a termelt mennyiség önköltségének legfeljebb 5%-a lehet, de a 200.000 Ft-ot csak a miniszter engedélye alapján haladhatja meg. Az illetékes miniszter megállapíthatja, hogy mit kell új cikknek tekinteni. A százalékos kulcs nagyságának meghatározásánál érte'emszerűen alkalmazni kell az a) pontban foglaltakat, c) minőségjavulást eredményező újítás díját függővé kell tenni a minőségi mutatóktól, valamint a javított minőség mellett legyártandó mennyiségtől. A díj összege a 200.000 forintot csak a miniszter engedélye alapján haladhatja meg. d) egészségvédelemmel, továbbá balesetelhárítással kapcsolatos újítás díját a lehetőség szerint kidolgozandó műszaki vagy egyéb hatásokkal arái nyosan kell megállapítani. (2) Ha az újítás nem sorolható az (1) bekezdés a)—d) pontjaiban szabályozott esetek körébe, az újítási díjat eszmei alapon kell megállapítani. A díj nagyságának meghatározásánál értelemszerűen kell alkalmazni az (1) bekezdés aj pontján ban megállapított irányelveket. (3) Az újítási díj első részletét a megvalósításra vonatkozó szerződés megkötésétől számított 8 napon belül kell folyósífani. Az újítási díj első részlete az előzetes számítások alapján előreláthatólag kifizetésre kerülő újítási díj 5—lGü/0-áig terjedhet. A második é3 további részletek nagysága és fizetési határideje tekintetében a felek a megvalósításra vonatkozó szerződésben állapodnak meg azzal a korlátozással, hogy e részletek cak a megvalósítás után az eredmény jelentkezésének arányában folyósíthatok. (4) Az újítási díj alsó határa 100.— Ft. (5) Ha a felek által kölcsönösen megállapított teljes újítási dij összege a 2.0'CO Ft-ot nem haladja meg, azt a megvalósítás után nyomban teljes összegben ki lehet fizetni. Ebben az esetben az újítónak további díjra (díjkiegészítési e) igénye nincs. (6) Ha a felek által kölcsönösen megállapított újítási díj összege a 25.000 Ft-ot előreláthatólag meghaladja, a megvalósításra vonatkozó szerződés csak a közvetlen felettes szerv jóváhagyásán val válik hatályossá. (7) Az újítást abban az időpontban kell meg-* valósííottnak tekinteni, amikor a javasolt megoldást a megvalósítás helyén már üzemszerűen alkalmazzák. 12. §. Üjítási díjfizetési kötelezettség. (1) Az újítónak járó díjat az a vállalat (állami szerv) köteles kifizetni, amelynek vezetője az újítóval a megvalósításra vonatkozó szerződést •megkötötte. (2) Ha az újítás megvalósítása révén elért népgazdasági eredmény nem az újítási díj kifizetésére kötelezett vállalatnál (állami szervnél) jelentkezik, a szerződő szerv jogosult az újítási d. jat arra hárítani, akinek javára az újítást megválód sították. Ha már a megvalósításra vonatkozó szerződés megkötése előtt ismeretes, hogy a népgazdasági eredmény mely vállalatnál (állami szerva nél) jelentkezik, a népgazdasági eredmény megállapításába és a szerződés megkötésébe az eiin-* tett szervet be kell vonni. Ha csak később állapítható meg, hogy az újítás megvalósítása mely vállalat (állami szerv) javára szolgál, ennek meg-állapításától számított 15 napon belül kell a szervnek a népgazdasági eredmény megállapításába és a szerződésbe való bevonása iránt intézkednie Ezek á rendelkezések a megvalósításra vonatkozó szerző de-s ben megállapított fizetési határidőket nem érintik. (3) Az esetleges áthárítása vitákban a döntőbizottságok (körponti, minisztériumi, megyei, fó-i