Tanácsok közlönye, 1957 (5. évfolyam, 1-89. szám)

1957 / 25. szám

25, szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 269 jogviszony azonban a rendelet 34. § (1) bek. értelmében csak akkor szűnik meg, ha a bérlő a lakást mentesítés ... nélkül elhagyja és ennek alapján a lakásügyi hatóság azt másnak utalja ki. Ebből következik, hogy a lakást a bérlő távozása után a visszamaradt személyek részére is ki lehet utalni, másrészt a visszamaradt személy csak akkor válik „jogcím nélkül" visszamaradt személlyé, ha a lakást nem neki utalták ki. Tekintettel arra, hogy a lakásban visszamaradt személyek — szemben az önkényes beköltözőkkel — semmiféle törvénysértést el nem követtek, teljesen visszás állapot állna elő, ha ezeket nem illetnék meg ugyanazok a kedvezmények, mint az önkényes beköltözőket. A törvényes álláspont tehát az, hogy amennyiben valamely lakásból a bérlő eltávozik, de abban a bérlő jogán 1956. december 31. előtt beköltözött személy (családtag, albérlő, stb.) marad vissza, akkor őt ugyanolyan előfeltételek mellett, mint az önkényes beköltözőt, a lakás bérlőjéül íceíZ kijelölni. A lakásban lakó, az előző bekezdés körén kívül eső — nem önkényes beköltöző — személyekkel szemben a lakásügyi hatóság a 35/1956. (IX. 30.) M. T. rendelet, a Vhr. és az 1027/1957. (III. 2.) Korm. sz. határozat rendelkezéseinek keretei között tartozik eljárni, vagyis e jogszabályok figyelembevételével dönt abban a kérdésben, hogy kinek utalja ki a lakást. Célszerű, ha a megyei (fővárosi) ügyészek ilyen értelmű rendelkezés kiadását kezdeményezik a megyei (fővárosi) tanács V. B. elnökénél, aki a kormányhatározat 12. pontja értelmében a végrehajtásról gondoskodni köteles. Hangsúlyozni kell, hogy a kormányhatározat alapján a lakásügyi hatóság csak olyan lakást utalhat ki akár önkényes beköltözőnek, akár másnak, amely lakás felett a lakásügyi hatóság rendelkezik. Ez következik a kormányhatározat 4. és 6. pontjából. Előbbi szerint a lakásrendelet egyéb rendelkezéseit figyelem.be kell venni, utóbbi szerint a felülvizsgálás során a lakásügyi jogszabályok rendelkezéseinek megfelelő kiutaló határozatot kell hozni. Személyi tulajdonban lévő, szabadrendelkezésű lakást tehát a lakásügyi hatóság semmiféle jogcímen nem utalhat ki másnak, személyi tulajdonban lévő, tanácsi rendelkezés alatt álló lakást pedig csak akkor, ha a tulajdonos a lakásrendelet III. fejezetében biztosított jogaival nem kíván élni. Nem rendelkezik a lakásügyi hatóság a Vhr. 2., 4. §-aiban említett helyiségekkel, továbbá a 145,1956. (IX. 30.) M. T. rendelet 83. §-ában felsorolt lakásokkal sem. Külön kell megemlíteni a szolgálati lakásokat. Budapesten a nem munkakörrel kapcsolatos szolgálati lakások bérlőit a kormányhatározat 10. pontjában említett korlátok között a lakásügyi halóság jogosult kijelölni. Az ilyen lakás a bérlő szempontjából nem szolgálati lakás. A lakással rendelkező szerv szempontjából továbbra is szolgálati lakás marad olyan értelemben, hogy 1957. április 30. napja utáni megürcsedés esetén ismét a szolgálatadó szerv íog rendelkezni felette. Vidékre azenban ez a rendelikezés nem vonatkozik, ott tehát a szolgálati lakások tekintetében a kormányhatározat rendelkezései nem alkalmazhatók. Itt kell felhívni a figyelmet arra, hogy a személyi tulajdonban lévő szabadrendelkezésű lakásban létesített szolgálati lakás ebbeli jellege a 35/1956. (IX. 30.) M. T. sz. rendelet 74. §-a értelmében megszűnt. Az ilyen lakások felett léhát sem a lanács, sem a szolgálatadó szerv nem rendelkezik, hanem a tulajdonos. A város- és községrendezés időszerű feladatai. Az 1956. évi január hó 1. napján hatályba lépett és a város- és községrendezés feladatait megállapító 1955. évi 36. sz. tvr. (M. K. 1955. évi 131. sz.) végrehajtására és a tvr. értelmében intézkedésre hivatott központi szervek közül az államigazgatás átszervezése folytán az Országos Építésügyi Hivatal és a Város- és Községgazdálkodási Minisztérium megszüntetése folytán a város- és községrendezés irányítására vonatkozó összes hatáskört — a 10.054/1956. számú kormányhatározat alapján — az Építésügyi Minisztérium vette át. Az építésügyi miniszter a feladatok ellátására megszervezte az É. M. város- és községrendezési főosztályát, amely működését 1957. év február hó 1. napján megkezdte. Az átszervezés következtében előállott helyzet, továbbá az a körülmény, hogy az idézett tvr. végrehajtási utasítása még nem jelent meg, szükségessé teszi hogy a város- és községrendezési tevékenység 1957. évi zavartalan menetének biztosítása végett a tanácsok VB-ának építésügyi -szakigazgatási szerveit az alábbiakról tájékoztassuk: 1. Amíg a törvényhozás újabb város- és községrendezési törvényt nem alkot, az 1955. évi 36. tvr.-t kell a város- és községrendezés szabályozására vonatkozó érvényes jogszabálynak tekinteni. Fentemlített átszervezés folytán azokban az esetekben, amikor a tvr. szövege, valamint a 2259/1955. (XII. 31.) számú minisztertanácsi határozat szerint valamely — akár általános jellegű, akár egyes ügyekre vonatkozó — intézkedés megtétele, állásfoglalás, véleménynyilvánítás, vagy egyéb teendő az Országos Építésügyi Hivatal, az Építésügyi Minisztérium, illetve a Város- és Községgazdálkodási Minisztérium feladatkörébe, tartozik, az intézkedés megtétele, az állásfoglalás, a véleménynyilvánítási teendők ellátása az építésügy; miniszter, illetőleg az Építésügyi Minisztérium város- és községrendezési főosztálya feladatát képezi. Város- és községrendezési ügyekben az érdekelt tanácsi szakigazgatási szervek irányítását, illetőleg tájékoztatását felterjesztésre vagy hivatalból, ugyancsak e főosztály végzi (főosztály címe: V., Beloiannisz utca 2—4., V. em; 54. sz.). 2. A Minisztertanács ezideig nem élt azzal a jogával, hogy az 1955. évi 36. tvr. 2. §-ának (3) bekezdése szerint kijelölje azokat a városokat és községeket, amelyeknek rendezési programját, illetőleg általános rendezési tervét határidőre kell elkészíteni. Ez nem jelenti azt, hogy a városrendezési tervek készítése szünetel. Mindazok a tanácsi építésügyi szakigazgatási szervek, amelyek a program vagy rendezési tervek készítésére vonatkozó miniszteri felhívást az 1957. évben megoldandó feladatok feltüntetése mellett megkapják, a szükséges előkészítési és jóváhagyási munkákat a tvr. rendelkezésének megfelelően kötelesek elvégezni. 3. A f. évben átmenetileg a város- és községrendezési lervek és egyéb munkálatok tervezési költségeit az ÉM város- és községrendezési főosztálya központosán kezeli. A minisztérium köti a tervező szervekkel szükséges szerződéseket is, így a tervező szervek az elkészített munkát a főosztálynak szállítják le. A főosztály véleményezésével tovább küldi azokat az érdekelt tanácsoknak jóváhagyás