Tanácsok közlönye, 1955 (3. évfolyam, 1-76. szám)

1955 / 59. szám

854 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 59. szám. terhére enélküii mulasztásnak is minősíthető jog­szabálysértés. 10. §. Adóköteles italkészletek nyilvántartása. (1) A termelők adóköteles italkészleteit (ide­értve az állami gazdaságok háztáji szőlővel nem rendelkező részes munkavállalóit és ezek rész­ként megszerzett italkészleteit, a háztáji szőlővel nem rendelkező termelőszövetkezeti csoport tago­kat a munkaegység címén kapott italra nézve), valamint a nem termelő személyek által tett beje­lentés alapján nyilvántartandó italkészleteket az úgynevezett szemleíven kell nyilvántartásba venni. (2) A termelő szemleívét két példányban kell kiállítani. Egyik a pénzügyőri szakasz, a másik a termelő őrizetében van. Mindkét példányt teljesen azonosan kell vezetni. Bejegyzést mindkét példány­ban csak a pénzügyőrség teljesíthet. Minden külön tárolóhelyre nézve külön-külön két példányban szemleívet kell kiállítani. Éppen ezért a termésbe­jelentésben megjelölt tárolóhely változást, így az esetleges újabb tárolóhelyet a termelők az áttáro­lást, illetőleg az új tárolóhely .használatbavételét megelőző 24 órával kötelesek az illetékes pénz­ügyőri szakaszhoz írásban bejelenteni. (3) A nem termelő személyek részére csak akkor kell szemleívet kiállítani, ha a bejelentéssel egy­idejűleg az adófizetés nem történt meg. Az ilyen szemleívet csak egy példányban kell kiállítani és ezt a pénzűgyőri szakasz őrzi. (4) A betelt szemleívet és azok mellékleteit 5 évig meg kell őrizni. (5) A hivatalos bejegyzést tartalmazó szemleív közokirat. (6) Adóköteles italmennyiségeket kiforrott és le­fejtett állapotra való átszámítás után kell a szem­leívbe nyilvántartásba venni, ezért az első készlet­felvételt követően a termelőnek semmiféle címen nincs igénye apadás felszámítására. (7) Ha a termelő őrizetében lévő szemleív be­telte előtt elvész, hivatalos másolat adható ki, amelynek illetéke 10 forint. Az illetékbélyeget a termelő köteles beszerezni és azt a másolat kiállí­tása alkalmával a pénzügyőri szakasz őrizetében Jévő szemleív-példányra kell felragasztani. 11. §• A szemleívek vezetése. (1) A termelők szemleívébe bevételként kell be­vezetni az összes termett és egyéb címen az alap­előírást növelő mennyiségeket, vagyis: a bejelen­tett adóköteles, adóval terhelt mennyiséget, a beje­lentett mennyiségen felüli készlettöbbletet, a rej­tettként megtalált, továbbá vizezéssel, vagy más eljárással nyert többletet, a bejelentésben nem sze­replő forgalombahozott adóköteles mennyiséget, a 12. § (4) bekezdésében említett, a termelőt meg nem illető apadást (visszaterhelést), más tároló­helyről átszállított adózatlan mennyiséget, ta vásá­rolt anyagból készített adóköteles italokat, a tör­kölyborként el nem számolható törkölybor többle­tet, az adózottan beszerzett mennyiséget stb. (2) Kiadásként kell a termelők szemleívébe be­vezetni az adómentes fogyatkozásokat, s az ezek figyelembevételével az elszámolások alkalmával megállapított adóköteles hiányokat, vagyis: a bor­forgalmi vállalatnak átadott mennyiséget, az iga­zoltan megsemmisült, megromlott, a más tároló­helyre (kimérésbe) adózatlanul elszállított mennyi­ségeket (amennyiben az új tárolóhelyre, kimérésre nézve kiállított szemleívben az érkezett küldeményt igazoltan bevételezték), az adózottan beszerzett borból történt fogyatkozást, az elszámolások alkal­mával megállapított hiányt stb. (3) ö- és újbornak a megállapított feltételek megtartásával történő összekeverése esetén több­let, vagy hiány nem keletkezik, de a különböző minőségű borok mennyiségében változás áll be (az óbor mennyisége csökken, az ezzel kevert újboré növekszik). Ezt a változást a szemleívben szintén keresztül kell vezetni. (4) A nem bortermelő személyek szemleívét a fentiek szerint, értelemszerűen az adóköteles ital­mennyiségek és a fizetendő, de a bejelentés al­kalmával meg nem fizete-tt borforgalmi adó nyil­vántartása céljának megfelelően kell vezetni. (5) A tiltott italokat nem kell a szemleívben nyilvántartásba venni. 12. §. Apadások. (1) Az új bortermés után termelőknél — ide nem értve az állami gazdaságot — forrásra 3 százalék, seprőre 6 százalék, pinceműveletekre pedig 1 százalék apadás, az erjesztett gyümölcslé, seprő­bor, óbor és a borként bevételezendő törkölybor után 1 százalék kezelési veszteség vonható le. (2) Az említett apadásokat a bejelentett, illető­leg megállapított musttermés stb. után előre a ter­melő javára kell írni, vagyis a bejelentett must mennyiségét 10 százalékkal csökkentve (színbor­ként), míg az óbort, erjesztett gyümölcslevet, sep­rőbort, törkölybort 1 százalékkal csökkentett meny­nyiségben kell a szemleívbe bevételezni. (3) Minthogy a borseprő az érvényben lévő ren­delkezések szerint el nem idegeníthető, ennek hova­fordításával a termelő tartozik elszámolni. Ha a termelő a folyékony borseprőt nem pálinkafőzési célokra használta fel, illetőleg nem tudja igazolni azt, hogy más ipari célra értékesítette valamely állami vállalat, üzem útján és seprőpréssel (zsá­kokkal) nem rendelkezik, a javára elszámolt seprő­mennyiség (musttermés 6 százaléka) 4 százaléká­nak levonása után mutatkozó seprőmennyiség 55 százalékát présbor (seprőbor) címén vissza kell terhelni. Ha a termelő rendelkezik préssel és a ja­vára elszámolt seprő hovafordítását nem tudja igazolni, 4 százalék seprőveszteség figyelembevé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom