Tanácsok közlönye, 1954 (2. évfolyam, 1-81. szám)

1954 / 37. szám

37. szám HELYI TANÁCSOK KÖZLÖNYE 399 Ennek érdekében a kopár területeket ki kell je­lölni fásításra, állami tulajdonba kell venni és be­fásításukat az erdőgazdaságok feladatává kell ten­ni. E feladat elyégzésére — amennyiben a beerdősí­tendő topár területek nagysága szükségessé teszi — az erdőgazdaságokban külön kopárfásító erdé­szeteket, vagy erdészkerületeket kell szerveni. A ko­párok befásításánál az arra alkalmias területeken fi­gyelemmel kell lenni a gyümölcsfák telepítésére is. A földművelésügyi miniszter a kopárterületek be­fásításánál folyóink egész vízgyűjtő területén való elvégzése érdekében kezdeményezze a szomszédos államokkal nemzetközi megállapodás létesítését. 4. A helyi tanácsok végrehajtóbizottságai és az erdőgazdaságok biztosítsák a fásításnak tömegmoz­galommá való fejlesztését. Ennek érdekében a fásítókat anyagilag érdekeltté kell tenni a fásításban akként, hogy a fásításokból nyerhető minden fahasználat jogát biztosítani kell a fásító termelőszövetkezetek, legelőbirtokosságok és dolgozó parasztok részére. A termelőszövetkezeteknek, legelőbirtokosságok­nak és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak a fásítások elvégzéséhez az erdőgazdaságok nyújt­sanak segítséget ingyenes szaktanácsadással, terv­készítéssel és ingyenes csemetejuttatással. III. A csemetetermelés és a tenyésztendő fafajok. Az új erdőtelepítések, mezőgazdasági fásítások és mesterséges erdőfelújítások sikerének biztosítá­sára gondoskodni kell a szükségleteknek megfelelő minőségű és fafajú csemeték termeléséről és lehető­leg törekedni kell minden termőhelyen elegyes ál­lományok létesítésére. 1. A szükségleteknek megfelelő csemeték terme­lési kötelezettségét öt évre előre meg kell állapítani és biztosítani kell, hogy három éven belül minden erdőgazdaság facsemetében önellátó legyen. Gon­doskodni kell kellő mennyiségű, fafajú és jóminő­ségű mag gyűjtéséről, valamint dugványanyag ter­meléséről. 2. A tenyésztendő fafajok megválasztásánál bizto­sítani kell a termőhelyeknek megfelelő gyorsan­növő fafajok nagymértékű elterjesztését. Fokozott figyelmet kell fordítani gyümölcsfák (dió, szelíd­gesztenye, vadcseresznye stb.) ültetésere is. A fásításoknál és új erdőtelepítéseknél az akác és nemesnyár tenyésztésre alkalmas minden talajon, ezeket a gyorsannövő értékes fafajokat kell elsősor­ban alkalmazni. A szőlő- és gyümölcstermelő vidékeken elő kell segíteni elkülönített akácültetvények létrehozását, szőlőkaró és más vékony faválasztékoknak 3—5 év alatt való termelése érdekében. A bányák közelében fekvő, arra alkalmas területeken ipari akácosokat kell telepíteni bányafa termelés céljából. 3. A természeti adottságok jobb kihasználása és ez­által nagyobb mennyiségű és jobb minőségű fa ter­melése érdekében törekedni kell lehetőleg^ minden termőhelyen elegyes állományok létesítésére. Az elegyarány tervezésénél az értékesebb fafajokat előnyben kell részesíteni. IV. Az erdőápolás. A felszabadulás előtt az erdőápolási munkákat el­hanyagolták, vagy csak faanyagnyerés céljából vé­gezték. A felszabadulás után az elmaradt ápolóvá­gások felszámolása és az évi rendes erdőápolási munkák elvégzése terén az erdőgazdaságok értek el eredményeket. Á következő években az ápolóvágások további fo­kozása mellett, az erdőgazdaságoknak azok módjá­nak gyökeres megváltoztatására kell törekedni. Biz­tosítani kell, hogy az ápolóvágásokat az állományok fafaj összetételének megjavítása, a műszakilag vá­gásérett faanyag termelési idejének megrövidítése, az erdők talaj védő és vízháztartásszabályozó szere­pének megőrzése és fokozása, valamint az erdők egészségi állapotának megjavítása céljából hajtsák végre. Ennek érdekében az erdőgazdaságokat kötelezni kell az elmaradt tisztításoknak és gyérítéseknek 1957. év végéig való elvégzésére és az évi rendes tisztítási és gyérítési munkáknál az alábbiak betar­tására: 1. A tisztításokat elegyes állományokban leg­alább 2—3 évenként, elegyetlen állományokban leg­alább öt évenként kell ismételni és általában a gyorsannövő fafajoknál 10, a lassan növőknél 20 éves korig kell végezni. 2. A gyérítéseket a tisztítások folytatásakent álta­lánosságban 10, illetve 20 éves kor körül kell meg­kezdeni. A törzskiválasztó gyérítést 4—5 évenként, a növendékserkentő gyérítést pedig 6—8 évenként kell megismételni. 3. Az erdészeteket kötelezni kell a tisztításoknál, a tisztítandó fiatalosokra jellemző kisebb mintate­rületeken, a gyérítéseknél pedig a gyérítendő faállo­mányok egész területén a kivágásra kerülő fák gon­dos kijelölésére. Az öt hektárnál nagyobb erdőrészletekben a tisz­tításoknál 0,05 hektár, a gyérítéseknél 0,25 hektár nagyságú ellenőrző területet kell meghagyni. Biztosítani kell, hogy a kivágásra kerülő fák ki­jelölését — az erdőápolás legfelelősségteljesebb munkáját — az erdészetek erdőmérnökei, vagy nagy gyakorlattal rendelkező erdésztechnikusai végezzék. V. Az erdők feltárása. Erdeink feltártsága igen alacsony fokú. Kat. hol­danként mindössze csak 0,5 fm szállítópálya és kb. ugyanennyi közelítőpálya áll rendelkezésre. Ez a feladatokhoz mérten kevés, ezért a Földművelésügyi Minisztérium erdészeti főigazgatóságának el kell ké­szíteni az összes erdők feltáróhálózatának tervét és az alábbi intézkedéseket kell tenni: 1. 1956-ig biztosítani kell mintegy 6,950.000 m'-t jelentő olyan vágásérett állomány feltárását, amely­ben eddig a szállítópályáik hiányában fakitermelést nem lehetett folytatni. Él kell érni, hogv a közelítő és szállító hálózat olyan ütemben bővüljön, hogy le­hetővé váljék az állományápolás és fakitermelés tervszerű fejlődése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom