Tanácsok közlönye, 1954 (2. évfolyam, 1-81. szám)

1954 / 9. szám

126 HELYI TANÁCSOK KÖZLÖNYE 9. szám. 3. Az állami gazdaságok által átadott vérvizsgált keltetőtojások 1954. évi termelői ára: az állami gazdaságok részére megállapított átlagos évi tojás termelői ár 40% felárral kiegészítve. 4. Az 1—3. pontban megállapított árak kizárólag vér\ izsgált, 3%-on aluli tifuszfertőzöttségű keltetőtojások termeléséhez megfelelően takarmány ózott tyúkállománytól származó tojásért fizethetők. A keltetőtojásnak szabályos alakúnak kell lennie, alaktalan gyűrűs és egy hétnél idősebb nem lehet. A tojások súlya 53 gr-nál kisebb és 60 gr-nál nagyobb nem lehet. Az ármegállapító bizottság a keltetőtojások súlyhatára tekintetében szükség esetében átmenetileg engedélyt tehet. A terméketlen tojások száma február hónapban 20, március—május hónapban 15, június—augusztus hónapban 25%-nál nem lehet több^' 5. A keltetőtojások minőségi átvételének helye a keltetőállomás. A keltetésre alkalmatlan tojásokat a keltetőállomás a begyűjtő vállalatnál értékesíti annak megfelelően, hogy azokat a beadási kötelezettség teljesítésébe kell beszámítani, vagy pedig szabad tojásnak minősülnek. A minőségi hiányokat a keltetőállomás szükség esetében hitelt érdemlően igazolni köteles. 6. A mesterségesen keltetett naposcsibe eladási ára 3.— Ft/db. 7. Az előbbi pontban megállapított ár egészséges, ép, felszáradt és 24 óránál nem idősebb, a keltetőállomáson átvett naposcsibére vonatkozik. Magyari András s. k, a miniszter első helyettese; A könnyűipari miniszter 33/1954. Kip. M. számú utasítása az előző éveket illető veszteség- és nyereségtételek elszámolásáról és ellenőrzéséről. A mérlegbeszámolók adatai szerint a vállalatok által lekönyvelt, előző éveket illető veszteség- és nyereségtételek jelentősen rontották az érdekelt vállalatok előző évi mérlegbeszámolójában kimutatott eredményeket. Ezek a veszteség- és nyereségtételek túlnyomórészt helytelen mennyiségi, minőségi és számlázási különbözetekből, továbbá leltározási különbözetekből, utólagosan megállapított kötbérekből, stb. keletkeztek. A vállalatok felügyeletét ellátó megyei (budapesti városi) tanácsok vb. illetékes szakosztályai az előző éveket illető veszteség- és nyereségtételek okainak vizsgálatával nem foglalkoztak elég behatóan és nem tettek átfogó intézkedéseket ezeknek a tételeknek minimálisra csökkentése érdekében. Ezen tételek nagy száma és volumene azt bizonyítja, hogy a vállalati mérlegek egyrésze nem felelt meg a mérlegvalódiság követelményeinek, továbbá hogy a vállalatok helytelenül kimutatott tervteljesítések alapján jogtalanul számolhattak el prémiumokat és részesülhettek igazgatói alapban. Az évvégi leltározásról és a vállalatok közötti tartozások és követelések egyeztetéséről ,,a tanácsi vállalatok évvégi zárszámadásainak előkészítéséről és az évvégi leltározásról" szóló 2.276/1953. Kip. M. számú utasításban (Helyi Tanácsok Közlönye, 1953. november 29-i, 14. száma) már intézkedtem. Az előző éveket illető nyereségek és veszteségek elszámolását, illetve azoknak engedélyezését a Pénzügyminisztérium 3.651—254/1953. I. b. számú átirata alapián az alábbiak szerint szabályozom: 1. A vállalat igazgatója előző évi veszteségek elszámolását — az irányító szervek előzetes engedélye nélkül —« csak akkor engedélyezheti, ha a leírandó összeg a) ipari és szolgáltató vállalatoknál nem haladja meg a forgalmiadét is magában foglaló előző évi termelési; illetve szolgáltatási érték 2.5 ezrelékét, b) kereskedőim vállalatoknál pedig nem haladja meg az előző évi bruttó forgalom 0.25 ezrelékét. Fenti értékhatárt meghaladó, előző éveket illető veszteségek leírásához a vállalat felügyeletét ellátó megyei (budapesti városi) tanács vb. szakosztálya előzetes engedélyét kell kikérni. Az engedélykérés alkalmával a vállalat köteles a veszteség lekönyvelésének okait részletesen feltárni és a helytelen könyvelésekért felelős személyeket névszerint is közölni. A vállalat a szakosztálynak a lekönyvelésről szóló engedélyét a vonatkozó könyvelési bizonylathoz köteles csatolni. 2. A vállalatok irányítását ellátó tanácsi szakosztályok az előző évi veszteségek leírására vonatkozó kérelmeket vizsgálják felül abból a szempontból is, hogy azoknak utólagosan történt elszámolása a vállalat hibájából származik-e, vagy mennyiben idézték elő vállalaton kívüli okok. Az engedélyt csak a felelősség kérdésének tisztázása után a pénzügyi osztállyal egyetértésben lehet kiadni. Megállapított mulasztás esetén a mulasztókat felelősségre kell vonni. 3. Amennyiben az előző éveket terhelő veszteség öszszege meghaladja a vállalat előző évi, forgalmiadót i9 magábanfoglaló termelési értékének 2%-át, kereskedelmi vállalatok esetében a forgalmi érték 0.2%-át, az engedély kiadásához a minisztérium illetékes igazgatósági főkönyvelőségének előzetes hozzájárulását is ki kell kérni. 4. Az előző évi nyereségek lekönyvelését a vállalatok előzetes engedély nélkül is végrehajthatják. Az 5. pontban foglaltak, továbbá a mulasztók felelősségrevonása azonban erre az esetre is vonatkozik. 5. A vállalatok és tanácsi szakosztályok szöveges mérlegbeszámoló-jelentéseikben kötelesek az időszak folyamán előző évi veszteségek és nyereségek címén lekönyvelt tételekről részletesen beszámolni függetlenül attól, hogy azokat a felügyeleti szerv engedélyével, vagy anélkül könyvelték le. A szakosztályi beszámolókban ismertetni kell az alkalmazott szankciókat is. 6. A kétes és behajthatatlan követelések leírására továbbra is a 3.692/13/1952. P. M. sz. utasítás alapján kiadott 2.106/1952. Hi. M. számú utasítás (Belügyi Közlöny 1952. XII. 21-i, 71. száma) 12. § (4) bekezdésében foglaltak irányadóak. A leírási engedélyt — a P. M. előzetes hozzájárulása nélkül — a vállalat felügyeletét ellátó tanácsi szakosztály a pénzügyi osztállyal egyetértésben adhatja meg. Ilyen hitelezési veszteségek elszámolása általában csak az év végén történhet. Hitelezési veszteséget évközben még a mérlegrendeletben meghatározott keretek között is csak az illetékes minisztériumi igazgatóság főkönyvelőségének előzetes engedélyével szabad elszámolni. 7. Adott vagy kapott kötbér költségként, illetve bevételként csak akkor könyvelhető el, ha az már véglegesen megállapítást nyert, pl. ha a bírósági, vagy K. D. B. döntés már megtörtént. Várható kötbér tehát nem könyvelhető el, de az elkönyveléssel nem kell várni a kifizetés, illetve az inkasszó időpontjáig. A kötbér mindenkor azt az időszakot illeti és abban az idő-* pontban könyvelendő el költségként az 5S22. illetve bevételként az 5021. számlán, amely időszakban a vállalatok arravonatkozólag véglegesen megállapodtak (a vállalat a kötbér összegét elismerte), vagy amely időszakban a bíróság, vagy döntőbizottság végleges dönté' sét megkapták. Kötbért átmeneti tételként beállítani,