Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Első rész: A telekkönyvi előmunkálatok. A telekjegyzőkönyvek közzététele és az annak folytán előforduló ügyletek

Ezt a törvényt az 1849. évi deczember 28-án kelt rendelet hatályon kívül helyezte. Ennek értelmében a járásbíróságoknál telek- és betáblázási könyveket vezettek, a rendeletben foglalt szabályok szerint. Miután a betáblázások, ott hol a telekkönyveket még be nem hozták, 1861. évig ezen rendelet értelmében történtek ; és miután az e rendelet alapján történt betáblázások is átkebelezendők, e most már hatályon kívül levő rendelet szabályai ebből a szempontból szintén figyelembe veendők.1 Jóllehet e szerint kiválólag e két törvény s illetve rendelet értelmében betáblázott követelések jönnek figyelembe, mégis miután az 1840 : XXI. törvényczikk életbe lépte előtt betáblázott követeléseknek az új telekkönyvbe leendő átkebelezése a telekkönyvi rendelet szabályai által nincs ki zárva, a legfőbb ítélőszék kimondotta, hogy a jelzálogi átkebelezés az 1723. évi 107. törvényczikk értelmében betáblázott régi követelésekre is elrendelendő.2 A bejelentés czélja, hogy a betáblázott követelés az adós ingatlanaira mint különleges (speciális) jelzálogra átkebeleztessék, vagyis hogy e követelésre a betáblázás idejétől számítandó elsőbbséggel jelzálogjog szereztessék. A bejelentés szóval vagy írásban történik, azonban azon hitelezőknek, kik távolább fekvő járásokban laknak, s követeléseiket az ott lévő fekvőségekre akarják átkebeleztetni, megengedtetik bejelentésüket annál a járásbíróságnál is, melynek kerületében a fekvőség létezik, a hirdetvényi határidő alatt írásban vagy szóval előterjeszteni. A járásbíróság a szóbeli bejelentéseket jegyzőkönyvbe venni s 24 óra alatt a telekkönyvi hatósághoz eljuttatni köteles. (29. §.) A bejelentésben határozottan megjelölendők : 1. a földbirtokosok, kik ellen a bejelentés intéztetik ; 2. a fekvőségek, a melyekre a jelzálogi átkebelezésnek történnie kell; kösse össze. Azoknak a szab. kir. városoknak, melyekben rendes földkönyv még nem létezett, ennek behozatalára két évi batáridő engedtetett. 1 Ez a rendelet eleve arra is lett volna hivatva, hogy a birtokváltozásokat nyilvántartsa, s azért mindazok részére, a kik tulajdonjogukat igazolták, ez be volt vezetendő, s az ily tulajdonos részére külön betáblázási lap volt nyitandó; az ily lapok nyitását azonban számos hiányai miatt majdnem teljesen mellőzték és az azokba itt-ott bejegyzett tulajdonjogokat a helyszínelésnél sem vették figyelembe. Fontossága csak a betáblázásokra van, melyeknek a telekkönyvekbe való átkebelezésére alapúi szolgált. Ezekre nézve a rendelet következőleg intézkedik : A betáblázás az illető járásbíróságnál kérendő, mely azt az 1840: XXI. törvényczikk szabályai szerint teljesíti. Az ingatlanokat, a melyekre a betábláz ást kérik, külön ki kell jelölni. Minden beadványra az érkezés napját és óráját fel kell irni. A rangsor a beadványok érkezése szerint alakúi. Egy időben érkezett beadványok egyenlő ranghelyet biztosítanak. 2 1874. évi 7655. számú határozat. Ebben a határozatban ki van mondva az is, hogy ebből kifolyólag a Ludoviceum alapra adományozott összegeknek jelzálogi átkebelezése szintén elrendelhető, miután az 1808. évi VII. törvényczikk 16. §-a szerint az ezekről kiállított kötvények a betáblázással basonló elsőbbséggel birnak. (Dvtár r. f. XIV. 111. lap.)