Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Bevezetés: A telekkönyvi és a jelzálogi intézmény keletkezése és fejlődése

Mindezek az intézkedések a hitel és tulajdon biztosítására elégtelenek lévén, rendszeres telekkönyvi intézmény behozatalának szükséges volta mindinkább előtérbe lépett. Ezt a törvényhozás is felismerte, és az országgyűlés rendszeres telekkönyvi törvény kidolgozására bizottságot küldött ki, a mely munkálatát 1847. évben'«a nemesi fekvő javak telekkönyvéről és betáblázásáról szóló javaslat» czíme alatt be is terjesztette. Ez a javaslat egészen a telekkönyvi rendszer elveit vette alapul; és annak értelmében: 1. Mindenki köteles 3 év alatt fekvő vagyonát bejegyeztetni, különben telekkönyvi jogokkal nem élhet. 2. Bejegyzendő a helység, a tulajdonos neve, a holdszám, a mívelési mód, a szerzés jogczíme és eladásoknál a vételár.^ 3. Tulajdonosnak csak az tekintendő, a kinek nevén áll az ingatlan és átírni csak akkor lehet az ingatlant, ha az átruházó is tulajdonosként be van a telekkönyvbe jegyezve. 4. Csak meghatározott ingatlanra történhetik a betáblázás és egy követelés csak egy birtokra táblázható be, (tehát az egyetemleges jelzálogjog ki van zárva). Uj betáblázásoknál az alapokirat kiállítójának és két tanúnak aláírása, a jogczím, a bitosítandó pénzösszeg kitétele, a zálogos hitelező megnevezése, a kikötött jelzálog kijelölése és betáblázási engedély volt szükséges.1 Az 1848. év utáni időszakban bekövetkezett igazságügyi átalakulások alkalmával, a telekkönyvi intézmény behozatalát is czélba vették. E végből az igazságügyi minisztérium 1849. évi dec. 28-án kelt rendelete szerint2 a nem telekkönyvezett ingatlanokról telekkönyvek lettek volna szerkesztendők, s ezek, valamint a már meglevők, a járásbíróságoknál tovább vezetendők.3 Ezt a rendeletet a telekkönyvek miként leendő vezetésére vonatkozó. 1850. évi aug. 14-én kelt rendelet követte,4 mely szerint a betáblázott hitelezőknek igényeiket az újonnan szerkesztendő telekkönyvekbe való felvétel végett, azok elvesztésének terhe mellett, 30 nap alatt be kellett jelenteniük. Mindezek a rendeletek azonban érvényre nem emelkedtek és maga a kormány is felhagyván a félrendszabályokkal, rendszeres telekkönyvek készítését határozta el. Erre vonatkoznak az 1853. apr. 18., 1853. sept. 16., 1854. jul. 23. és végre 1855. febr. 26-án kelt rendeletei, a melyekről alább még lesz szó. 1 A magyarországi közgyűlés irományai. Pozsony, 1848., 32—34 1., ismerteti Schnierer i. m. 20—22. lap. 2 Orsz. korm.-lap: Magyarország számára 1850. 2. sz. 3 Ezt az ideiglenes törvényt magyarázza P r o s c h k e: Praktisclie Anleitung zur Kenntniss des gesetzlicnen Verfahrens in Grundbuchs- und Intabulations-Sachen. Pest, 1850. 4 Orsz. korm.-lap, 1850. 240. sz.