Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Bevezetés: A telekkönyvi és a jelzálogi intézmény keletkezése és fejlődése

22 mégis a gyakorlati életre oly hasznos munkálatot létesített, a melynek jótékony eredménye határozottan észlelhető.1 Az 1871. évi telekkönyvi törvény kiegészítéséül szolgálnak az 1874. évi ápr. 24-iki törvény a záloglevelek birtokosai jogainak védelméről, az ugyané napon kelt törvény a bemutatóra szóló vagy hátirat által átruházható részkötvények javára engedett jelzálogjog telekkönyvezéséről és az 1875 márc. 28-iki törvény a hatálytalan családi elővételi jogok (FamilienEinstandsrecht) törléséről. 7. §. A magyarországi tulajdoni és hitelviszonyok a telekkönyvek behozatala előtt. Hazánkban a tulajdon a nemesi és úrbéri ingatlanokra nézve nem volt nyilvántartva; de a nemesi javak átruházása, a hiteles helyek (loca credibilia) előtt kötött örökeladási szerződések (fassio perennalis) alapján, nyilvánosan ünnepélyes birtokbevezetés és beiktatás (statutio) által történt, a melynél azok, a kik az átruházás által jogaikban sérelmet szenvedtek, ellentmondhattak és sérelmeiket azután per útján orvosolhatták. Az ingatlanra kölcsönt annak elzálogítása által lehetett szerezni, oly módon, hogy a tulajdonos az ingatlanát bizonyos időre másnak birtokába bocsájtotta, a ki ez idő alatt nemcsak a birtok hasznát élvezte, hanem arra beruházásokat is tehetett, a melyek, ha határidő lejárta után a zálogot az előbbi tulajdonos visszaváltotta, birói becs szerint a zálogtartónak megtérítendők voltak. — Az elzálogosítás e módja (antichresis), minden árnyoldalai mellett is, igen kedvelt volt sőt mai napig is igen népszerű, olyannyira, hogy minden tilalom, a szerződés érvénytelensége daczára2 és annak daczára, hogy ily szerződés a jelzálogjog telekkönyvi bejegyzésének alapjául alkalmatlan,3 ma is sűrűen kötnek ily szerződéseket. 1 Az ausztriai telekkönyvi törvényre vonatkozó nevezetesebb munkák: Dostal F: Handbuch des österr-ungar. Tabularrechts (Lief. 1—3.); Fuchs W.: Sammlung von Entscheidungen in Grundbuchssachen ; E x n e r A.: Das österr. Hypothekenrecht: Offenhuber F.: Handbuch über das Grundbuchswesen; ugyanez: Das öfí'entliche Bucii und dessen formelle Behandlung; Presern V.: Commentar zum allgem. Grundbuchsgesetze ; Schimkowsky J.: Das allgem. Grundbuchsgesetz; Schöfl A.: Das Grundbuchsgesetz ; Strolial E.: Die Prioritátsabtretung nach heutigen Grundbuchsrecht. 2 Az 1853. november 22-én kiadott ősiségi nyiltparancs 19. §-a szerint «a zálogszerződések— azon feltétel mellett, hogy a hitelezőnek a kamatok helyett az elzálogított jószág haszonvétele engedtessék át, ha ezek az ált. ptkönyv hatályba lépte után köttettek, jogérvénytelenek». 3 A kir. Curia IX. számú döntvénye szerint (1899. dec. 15.). «01yan kötelezvény alapján, melyben az adós a kölcsönösszeg jelzálogi biztosítását megengedi, egyúttal azonban kamat fejében ingatlanának haszonélvezetét bocsátja át a hitelezőnek, a zálogjognak a tőke erejéig való bekeblezése vagy előjegyzése el nem rendelhető.*)