Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Bevezetés: A telekkönyvi és a jelzálogi intézmény keletkezése és fejlődése

6 könyvben nyert szabályozást.1 E törvény elvül tartja, hogy a tulajdonjog a felek között létrejött szerződés által szereztetik meg, és a mint a szerződés létrejött, a tulajdonjogot minden további cselekvény hozzájárulása nélkül megszerzettnek kell tekinteni ;2 még pedig terhes szerződés által a tulajdonos feltétlen tulajdonjogot nyer, viszteher nélkül történt átruházásoknál azonban, ha azok tárgya jelzálogúl szolgálhat, arra, hogy az átruházás feltétlen s így mindenki ellen érvényesíthető hatálylyal bírjon, szükséges, hogy az «bejegyeztessék».3 A franczia törvény által szabályozott bejegyzés azonban nem telekvagy jelzálogkönyvbe történik, hanem egyedül abban áll, hogy a létrejött jogügyletet egy erre rendelt könyvbe egész terjedelmében bevezetik. Ezt a bevezetést a jelzálogőr az egyik vagy a másik fél egyszerű kérelmére teljesíti, a nélkül, hogy a jogügylet érvényét vagy szabályosságát megvizsgálni és a vizsgálat eredményéhez képest a bejegyzést esetleg megtagadni jogosítva volna.4 Az egész nyilvántartás a könyvből készülő betűsoros tárgymutató vezetéséből áll. Ez az egyedüli eszköz, a melynek segélyével a már előbb történt bejegyzésekről tudomást lehet szerezni. Nem kevésbbé gyarló a franczia jelzálogrendszer is. A zálogjog a franczia törvény szerint is járulékos (accessorius) jog, a mely mindig érvényes követelést feltételez, mert csakis annak biztosítására szolgál. Ha tehát a követelés megszűnik, a zálogjog egészen elenyészik. A jelzálogjog az adósnak vagy minden meglevő és még szerezhető ingatlan vagyonára, vagy bizonyos meghatározott vagyonra szerezhető. Az első esetben általános jelzálogjognak (hypotéque generálé), a második esetben különlegesjelzálogjognak (hypotéque speciale) nevezik. A jelzálogjog által biztosítandó összeg is lehet meghatározott menynyiségű, vagy a követelhető összeg mennyiségének bizonytalanságánál fogva a jelzálogjog olyképen is szerezhető, hogy annak az összegnek biztosítására szolgál, a melyet a hitelező bizonyos jogügyletből vagy jogviszonyból ereradalom törvényhozása egy másik, VII. Brumaire 11-kén (1798. nov. 1-én) hozott törvénynyel pótolta, a mely egészen a nyilvánosság és különlegesség elveire volt alapítva. (Lásd ennek részletes ismertetését: Philip pi, Versucli über das Hypothekenrecht in der preussischen Rheinprovinz, 9. lap.) 1 E törvénykönyv hivatalos elnevezése többször változott. «Code civile» nevezet alatt hirdették ki; I. és III. Napóleon alatt a «Code Napoleon» nevet nyerte; míg a Bourbonok és Lajos Fülöp, valamint a mostani köztársaság alatt ismét az eredeti «code civile» elnevezést vették hivatalos használatba. (Lásd Puchelt: Das rheinisch-französische Privilegien- und Hypothekenrecht, 4. 1.). 2 Ez az elv valószínűleg a német «dinglicher Vertrag»-ból vétetett át. (Lásd ennek bizonyítékait: Hoffmann, Vom titulus und modus acquirendL 15. lap.) 3 Code civile Art. 939—941. 4 V. ö. Z achariae : Hundbuch des französischen Civilrechts (Y. kiad ) I. k. 549—555. lap.