Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)
Második rész: A telekkönyvbe bejegyezhető jogok és a birtok, mint a nyilvánkönyvi bejegyzés alapja
139 Végre köteles a felperes a jelzálogos követelés lejártát is bizonyítani, vagyis azt, hogy az idő, a mikor a kötelezettség teljesítendő, és esetleg hogy a feltétel, a melyhez a teljesítés kötve volt, bekövetkezett. Ha a követelés lejárta felmondástól függ, a felmondás megtörténtét is kell igazolni, még pedig azt, hogy a felmondás annak irányában történt meg, a ki alperesként a perbe van idézve. Ha tehát csak a jelzálog tulajdonosa áll a perben, a kereshetőségi jognak nem mellőzhetlen előfeltétele, hogy a követelés a személyes adósnak is fel van mondva. Ha a jelzálogjog csak elő van jegyezve, nincs helye jelzálogkeresetnek ; mert a jelzálogi igény csak akkor válik érvényesíthetővé, a mikor a jelzálogjog a bekebelezés által feltétlenné lett.1 A kereset elleni kifogások tekintetében a jelzálogjog járulékos természete, és — a telekkönyv nyilvánosságának és hitelességének követelményeitől eltekintve — annak a biztosított követeléssel való kapcsolata határoz. Ezért a követelés ellen támasztható kifogások nemcsak a közvetlen adóst és ennek örökösét, hanem a jelzálog bármely tulajdonosát is megilletik, az utóbbit a kezest megillető kifogások terjedelmében.2 Kifogásként érvényesíthető mindaz a tény, a melyből a követelés materialis jogosulatlansága kiderül; megtámadható a jelzálogjog eredeti keletkezése vagy annak hatályos fennállása. Az első az által történik, hogy az alperes a követelésnek a jelzálogjog bekebelezése idején való fenn nem állását, vagy a jelzálogjog czímének érvénytelenségét vitatja. Ily kifogások : az adóssági kötvény vagy a bekebelezési nyilatkozat hamis volta, és a tartozási összeg le nem számlálása. Mindkét esetben az alperest terheli a bizonyítás.:í Ide tartoznak a csalás, 1 Exner (i. m. 249. 1.) szerint az előjegyzett jelzálogos hitelező is indíthat jelzálogkeresetet, csakhogy vagy egyidejűleg a jelzálogjog előjegyzésének igazolására is ki kell terjesztenie keresetét, vagy a marasztalást, illetve a végrehajtási jog kimondását az igazolástól feltételezetten kell kérnie. Elvileg nem lehet ezen felfogást helyteleníteni ott, a hol két ily kereset halmozása nincs kizárva. Mihelyt az előjegyzett jelzálogjog igazolva van, nem lehet akadály a jelzálogkereset egyidejű eldöntése ellen. Nálunk az 1868 : LIV. t.-cz. 44. §-a arra mutat, hogy a követelés behajtására irányzott kereset, tehát a jelzálogkereset is, a jelzálogjog előjegyzésének igazolásával összekapcsolható. Az 1893 : XVIII. tvczikk 1. §-a csak a birói hatáskör tekintetében tett változást. L. egyébiránt a Curia 44. sz. t. ü. döntvényét. 2 L. Gareis i. m. 256. s köv. 1. — Magyar terv. 8Í8., 874., 1136. §§-at. 3 Mert a) az 1868 : LIV. t.-cz. 166. §-a szerint magánokirat, ha azt a fél két tanú előtt írta alá — a mi a telekkönyvszerű magánokirat mellőzhetlen kelléke — teljes bizonyítékul szolgál. De különben is az okirat hamis voltát az alperes kifogás útján vitatván, e kifogásának bizonyítása őt terheli; b) hasonlólag az id. t. 169. §-a szerint szabályszerű kellékekkel ellátott okirat ellenében, a kölcsön le nem lett számlálása miatti kifogásnak csak úgy van helye, ha azt a perbefogott bebizonyítja. V. ö. e kérdésre vonatkozólag Barcza Kálmánnak az 1874. Jogtud. Közi. 207. s köv. lapján foglalt czikkét. Úgy látszik e czikk irója nem volt tisztában azzal, hogy a jelzálogjognem önálló, hanem érvényes követeléstől feltételezett dologi jog, a melynek léte rendszerint érvényes követelés lététől van feltételezve.
