Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Második rész: A telekkönyvbe bejegyezhető jogok és a birtok, mint a nyilvánkönyvi bejegyzés alapja

137 kezik, hogy a mennyiben a hitelező követelésére vagy annak bizonyos ré­szére egy úton kielégítést nyert, annyiban követelése megszűnt, és a hite­lező a másik úton nem nyerhet kielégítést.1 Ha az ingatlan tulajdonát harmadik személy szerezte meg, úgyszin­tén ha a tulajdonos más valaki adósságának biztosítására engedte meg saját ingatlanán a jelzálogjog telekkönyvi bekeblezését, vagyis ha a jelzálog tu­lajdonosa nem személyes adósa a hitelezőnek: a jelzálogi kereset nem fizetésre, hanem csak a jelzálogból való kielégítésre irányulhat. Ezért a kereseti kérelem ily esetben helytelenül az: hogy a jelzálog tulajdo­nosa fizetésre köteleztessék; mert erre a hitelező irányában nincs köte­lezve, ő nem vállalt irányában fizetési kötelezettséget, ő csak tűrni köteles, hogy a hitelező magát a tulajdonában lévő dologból kielégíthesse, és ennél­fogva a kereseti kérelemnek csupán ennek a kötelezettségnek birói kijelen­tésére kell és szabad irányulnia.'- Ennyire s nem többre terjed a jelzálo­gos hitelező joga, de erre joga van, a míg csak a tartozás törlesztve nin­csen vagy a jelzálogjogot a telekkönyvből ki nem törülték/5 A jelzálogi igény csak kereset útján érvényesíthető.4 Felperes a be­kebelezett jelzálogos hitelező vagy ennek engedményese ; az engedményes csátott rendeletével a hivatott rendtartást Erdélyre is kiterjesztette, abba 118. §. b) alatt az 1860. szept. 19-én a jelzálogos keresetek tárgyában kiadott rendeletet szószerinti szövegében változatlanul átvette: ezen telekkönyvi pót­rendelet hatálya a budapesti kir. ítélőtábla területén is fenhagyottnak veendő. (1876. február 9-én 104. sz. a. Dvtár r. f. XV. 22. sz.) Hasonló értelemben határozott a Curia, kimondván: «hogy a telekkönyvi törvénynyel szoros kap­csolatban álló 1860. évi szept. 19-én kelt ministeri rendelet értelmében a jel­zálogos hitelező jogosítva van a jelzálog új tulajdonosa ellen intézendő kere­settel a jelzálogból leendő kielégítését követelni anélkül, hogy előbb vagy egy­idejűleg az egyenes adóst is perbe idézni tartoznék.)) (1875. évi 7224. sz. Dvtár r. f. XV. 64. sz.) 1 V. Exner i. m. 229—230. lap. 2 így Nippel: Erláuterungen III. k. 511. 1. Curia 1875. évi 224. sz. (Dtár r. f. XV. 64.), 1876. évi 10568. sz. (u. o. XVII. 26.), 1887. évi 5886. sz. (I)tár XIX. 19.). Vannak azonban ellenkező nézetek is. így némelyek azt vitatják, hogy a keresetet fizetésre kell első sorban irányozni, oly hozzáadás­sal, hogy nem fizetés esetén a végrehajtás a jelzálogtárgyra szoríttassék. (így Kopetzky, Turnéi.) Mások vagylagosan vélik a keresetet formulázni olyképen, hogy a jelzálogtulajdonos fizetni, vagy a végrehajtást tűrni tar­tozzék. Egyik sem helyes, mert túlmegy a czélon. Természetes azonban, hogy fizetés által a tulajdonos elvonhatja a jelzálogot a végrehajtás alul. L. Regelsberger i. m. 377. 1. ;í C. 1875. évi 716. sz. (Dtár r. f. XIII. 80.): Az a körülmény, hogy a jelzálogos hitelező a bekebelezett követelés mikénti fizetésére nézve az adóssal kiegyezett, nem akadályozza a hitelezőt abban, hogy az eredeti adós által elvállalt fizetési kötelezettség elmulasztása esetén a jelzálogilag biztosított követelésnek a jelzálogból leendő kielégíttetését a jelzálog új tulajdonosa ellen per útján érvényesíthesse.)) 4 Ezt a birói gyakorlat határozottan megállapította. L. pl. Curia 1875. évi 7224. sz. (Dtár r. f. XV. 64. sz.) Ezzel szemben érdekes kérdés az, hogy miként óvható meg a jelzálogos hitelező attól, hogy az új tulajdonos ellen keresetet kelljen indítania, a mikor ő közjegyzői okirat alapján szerezte a

Next

/
Oldalképek
Tartalom