Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Második rész: A telekkönyvbe bejegyezhető jogok és a birtok, mint a nyilvánkönyvi bejegyzés alapja

a) a jelzálog tulajdonosától további megfelelő jelzálogot követelni.1 Ha a tulajdonos megtagadja, a jelzálogos hitelező e jogát per útján érvényesítheti. b) A hitelezőnek kereseti joga van arra, hogy a jelzálog tulajdonosa köteleztessék a károsító eljárással felhagyni, esetleg pedig annak tűrésére, hogy a jelzálog fentartására szükséges intézkedések helyette megtétessenek.'2 c) Ha a hitelező igazolja, hogy lejárt jelzálogos követelése iránt a keresetet megindította, s egyszersmind a jelzálog tulajdonosának oly cselekvényét vagy mulasztását bizonyítja, a mely a jelzálogul szolgáló ingatlan állagának jelentékeny sérelmét vagy értékcsonkulását eredményezi s e miatt a jelzálog által nyújtott biztosítékot veszélyezteti: joga van a jelzálogúl szolgáló ingatlanra s ennek tartozékaira a birtokbiróságnál zárlatot kérni.3 Ez a zárlat csak a tulajdonos meghallgatása és szükség esetében előre bocsátott bizonyítási eljárás után rendelhető el, és pedig vagy feltétlenül, vagy biztosíték-összeg letétele mellett.4 A zárgondnokot oly kezelési utasítással kell ellátni, hogy a jelzálog állagának és tartozékainak sértetlen fentartása mellett a tulajdonos rendelkezési joga lehető épségben maradjon; 5 és a zárlatot hivatalból fel kell oldani, ha a jelzálogilag bekebelezve volt követelést kitörülték, vagy az ez iránti perben alperest felmentő jogerejű határozatot hoztak ; a tulajdonos kérelmére pedig, ha az ok megszűnt, mely miatt a zárlatot elrendelték, vagy ha a jelzálogos követelést készpénz vagy óvaddékképes értékpapírok által biztosították.6 II. köt. 268. 1. Stubenrauck i. ni. I. k. 622., a kik ily esetben a hitelezőt a követelés lejárta előtt is annak megfizetésére köteleztethetni vélik: mert ha a jelzálog elégtelen és a hitelező más biztosítékot adni nem tud, a biztosítást akkép nyújthatná, hogy a tartozást részben törleszti, oly mérvben, hogy a még fenmaradó összeg a jelzálogban biztosítást talál még. Minthogy azonban a hitelező részfizetést elfogadni nem köteles, ha ilyent elfogadni nem akar, az egész összeget követelheti. Erre a nézetre a római jog hasonértelmű intézkedése szolgálhatott főleg alapúi, a melyet több törvény, mint a porosz (Landrecht I. köt. 20. §. 441.), a bajor (45. §.) s a franczia (Code civile Art. 2131.) elfogadott (V. ö. Exner i. m. 225. lap); az osztr. jog szempontjából azonban az a nézet semmi jogosultsággal sem bír, mert a ptkönyv 461. §-a csak a meghatározott idő eltelte után enged a hitelezőnek végrehajtási jogot, anélkül hogy e részben kivételt állítana fel. V. ö. Kirchstáttér i. m. 225. 1. — Minálunk az, hogy a jelzálog állagának jelentékeny sérelme a még le nem járt követelés behajthatását nem vonja maga után, kétségtelen az 1881 : LX. t. cz. 237. §. f) pontjánál fogva, mely szerint az állagában veszélyezett jelzálogra zárlatot is csak annak feltétele alatt lehet kérni, ha a «lejárt» jelzálogos követelés iránt a kereset előzőleg meg van indítva. 1 Osztr. ptk. 458. §. Lásd a 134. 1. 2 jegyzetét. - Ily keresetet engedni kell azért, mert zárlatot csak az a hitelező kérhet, a kinek követelése lejárt. Az a hitelező tehát, a kinek követelése még le nem járt, védtelenül volna kénytelen nézni a pusztítást, a melyet a tulajdonos a jelzálogon véghezvisz. :í 1881 : LX. tcz. 237. §. f) és 238. §. * U. o. 239. §. 5 U. o. 245. §. 6 1881 : LX. tcz. 244. §. — Lásd Imling i. m. 469. s köv. lap.