Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Második rész: A telekkönyvbe bejegyezhető jogok és a birtok, mint a nyilvánkönyvi bejegyzés alapja

zálogos hitelező annyiban szerezzen az ingatlan értékéből esetleg kielégítést, a mennyiben ez az érték a jelzálogos adós telekkönyvi jogánál fogva, annak jogos rendelkezése alatt állott.1 E szerint jelzálogjog tárgyául mindazok a jogok szolgálhatnak, a melyeknek természete azok értékesítését lehetővé teszi, és a melyekre nézve azt, hogy jelzálogul szolgálhassanak, positiv jogszabály ki nem zárja. Ily jogok : 1. A haszonélvezet, a melynek gyakorlása nincs a jogosult személyhez kötve, és a mely ezért vagy állagában, vagy legalább gyakorlása tekintetében átruházható.2 Az ingatlanra bejegyzett haszonélvezeti jogra vezetett végrehajtásról az 1881 : LX. t.-cz. 208—210. §-ai különösen intézkednek. 2. Maga a jelzálogjog, terhelje az magát az illető birtoktestet, vagy a terhelhető jogok valamelyikét. A jelzálogjogot terhelő további jelzálogjogot alzálogjognak nevezzük.8 Ennek tárgya azonban nem anynyira a jelzálogjog mint ilyen (a mely mint járulékos jog önállóan, a követelés nélkül sem át nem ruházható, sem nem értékesíthető), mint inkább a jelzálogjoggal biztosított követelés. 3. A telekkönyvben bejegyzett telki terhek. Ellenben nem szolgálhatnak a fentebb felállított elv szem előtt tartása mellett jelzálog tárgyául különösen a következő jogok : 1. a személyi szolgalmak a haszonélvezeten kívül, mivel azok meghatározott személyhez kötött, tehát sem eladás, sem átruházás által nem értékesíthető jogot képeznek, mint a használat szolgalma ; 4 2. a telki szolgalmak, mert azok az uralkodó telek el nem különíthető alkotórészei; 5 1 V. ö. Exner i. m. 52 lap. 2 «A haszonélvezeti szolgalom értékesíthető lévén, zálog tárgyát is képezheti." 1874. évi 382. sz. legf. itélősz. hat. (Döntv. r. f. XI. f. 46. sz.) 3 «A zálogos zálogát a mennyiben arra joga van, egy harmadiknak ismét elzálogíthatja, s ennyiben alzáloggá válik, ha az utóbbi az elzálogítást a zálogjogra a nyilvánkönyvbe beiktatja.* Osztr. polg. törv. 454. §. — A zálogjogilag bejegyzett követelésre szerzendő végrehajtási zálogjogra nézve lásd az 1881 : LX. t.-cz. 75. §-t. 4 «A használat szolgalma abban áll, hogy valaki jogosítva van valamely idegen dolgot, állaga megsértése nélkül csupán a maga szükségére használni.* Osztr. ptkv. 504. §. A jog e minőségét a felek közös akarattal sem változtathatják meg. «Die höchsf persönliche Natur», mond a bécsi legfőbb ítélőszék egyik határozatában, «kann einem solchen Kechte aucli nicht dadurch genommen werden, dass der Berechtigte dasselbe mit Zustimmung des Verpflichteten verpfándet» (Glaser-ünger-féie gyűjteményben 2136. sz. a.). C. 1888. évi 10,171. sz. (Márkus I. kiad. II. 457.): a lakás szolgalma más személyre át nem ruházható jog, s azért ezen jogra a végrehajtás telekkönyvi bejegyzés tárgvát nem képezheti. 5 V. ö. Zeiler i. m. II. k. 308. 1. Winiwarter i. m. II. k. 306. lap. Exner i. m. 56. 1. ZUnszky-ImH-ng. Telekkönyvi jog. VI. kiad. 'i