Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Második rész: A telekkönyvbe bejegyezhető jogok és a birtok, mint a nyilvánkönyvi bejegyzés alapja

haszonbérletnél fogva) más valaki nincs jogosítva, végrehajtási árverés esetén — ha az árverési feltételek ellenkező kikötést nem tartalmaznak — az ingatlannal együtt adatik el.1 Ezzel szemben fontos kérdés az, hogy az ingatlannak még el nem választott gyümölcse, a függő termés lehet-e külön jelzálogjog tárgya? Az osztrák jogászok nagyobb részre a kérdést igenlőleg oldja meg ;2 és a mi telekkönyvi rendeletünk 130. §-a is erre enged következtetést, a mennyiben határozottan kimondja, hogy «ha valamely követelés nem magára a jószágra vagy jelzálogi tőkére, hanem csak ennek jövedelmeire és kamataira engedtetik meg: ez világosiin kijelölendő') ; kimondja tehát, hogy a jószág jövedelmeire telekkönyvi bekebelezéssel biztosított zálogjogot vagyis jelzálogjogot lehet szerezni. Az 1868:LIV. t.-cz. 416. §-ával szemben kétes volt, vájjon alkalmazható-e nálunk a telekk. rend. most érintett szakasza. Jelenleg azonban ez kérdés tárgya többé nem lehet, miután az 1881 : LX. t.-cz. 211. §-a szerint «a mennyiben az ingatlannak tulajdonjoga a végrehajtást szenvedőt illeti: a végrehaj tatónak jogában áll akár az ingatlan állagára vezetendő végrehajtással egyidejűleg, akár a nélkül, annak csupán haszonélvezetére végrehajtást vezetni». A haszonélvezeti jog az ingatlan gyümölcsének, még pedig úgy természetszerű (termés), mint polgári gyümölcsének (bér, haszonbér) beszedésére való állandó jogosultságot foglalván magában, miután e szerint a gyümölcs a haszonélvezetre jogosult személyt illeti: kétségtelen, hogy az az arra szerezhető zálogjog és az arra vezetett végrehajtás tekintetében magával a haszonélvezeti joggal egy tekintet alá esik.;{ Másik kérdés, hogy a jószág jövedelmei alatt kell-e érteni a bért és a haszonbért is, vagyis, hogy erre is kiterjed-e az ingatlanra szerzett jelzálogjog és ennek elsőbbsége ? Az osztrák legfőbb Ítélőszék számos határozatai1 1881 : LX. t.-cz. 149. §. 2 így Zeiler: Commentar II. k. 208. 1. Winiwarter i. m. II. köt. 2li0. 1. Stubenrauch I. k. 618. 1. Ezek nézetét megtámadja Unger (System I. k. 423. lap) és szerinte a jelzálogjog bekebelezése a jószág terméseire nem más, mint a termények zálogkép leendő átadásának követelésére való személyes jog, a mely a bejegyzés folytán absolut hatályt nyer. Ellenében Exner (i. m. 50. 1.) ezt valóságos jelzálogjognak tartja, a mely csak a kielégítés módjára, a mennyiben erre az ingatlan terményeit fordítják, különbözik magára a dolog állagára szerzett jelzálogjogtól. ;í Lásd Imling i. m. 414., 419. s köv. 1. — A magyar Terv. 861. §-a szerint az ingatlanra szerzett jelzálogjog csak azokra a terményekre és egyéb alkotórészekre nem terjed ki, a melyek már el voltak választva abban az időben, a mikor az ingatlan végrehajtási összeírása vagy elárverezése megtörtént, vagy a mikor a tulajdonos elleni csődnyitás hatálya kezdődött. A Tervezet tehát következetesen alkalmazza azt az elvet, hogy maga az ingatlan és ennek függő termése mint alkotórésze, külön dologi jogok tárgya nem lehet; és ehhez képest sem azt nem engedi, hogy a függő termésre külön jelzálogjogot lehessen szerezni, sem azt, hogy ingóként zálogjog tárgyává lehessen tenni.