Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Bevezetés: A telekkönyvi és a jelzálogi intézmény keletkezése és fejlődése

BEVEZETÉS. A telekkönyvi és a jelzálogi intézmény keletkezése és fejlődése. 1. §. A telekkönyvi intézmény, fejlődésének első szakában. A földbirtok felosztásának természetszerű következménye volt, hogy minden egyes birtokos, saját telkén absolut jogát érvényesítendő, télkét minden idegen beavatkozástól megóvandó, azt a mások telkeitől tettleg megkülönböztetni kivánta. Ez a megkülönböztetés eleinte jelek, árkok, karók, határkövek segélyével történt. Minél gyarlóbb volt a jelek minősége, annál könnyebb volt azok megváltoztatása; és miután ez a földtulajdon biztonságát alapjában megrendítette, más biztosítékokról kellett gondoskodni, a mint tettleg ilyenekről gondoskodtak is az egyes népeknél, így p. o. Mózes a határjelek védelmét a nép hitére gyakorolt befolyás által kívánta szentesíteni, s azért a határjelek megsértését kiátkozással büntette; a görögöknek és a régi rómaiaknak — a kiknél az elzálogított telken táblát vagy oszlopot állítottak fel, s a birtok terheit erre jegyezték — különös határvédő isteneik voltak, s a határjelek megsértését itt a legszigorúbban büntették. A régi germánoknál fejvétel vagy elevenen eltemettetés volt a határjelek megsértésének büntetése. A «Sachsenspiegel» és a «Schwabenspiegel», e két ősrégi német törvénykönyv, a határjelek megsértésére : halált, egyik kéz levágását, vagyoni bírságot vagy testi fenyítéket szabott, a tény különböző minősége szerint.'1 A földbirtok felosztása és a birtok védelme szükségessé tette az annak tulajdonosára nézve felmerült változások nyilvántartását is. E tekintetben különös figyelmet érdemel a régi németek eljárása annál az oknál fogva, mert az szolgált a telekkönyvi intézmény alapjául. A németeknél a tulajdonban történt változást az illető népbiróság (Schöffengericht) előtt bejelentették. Ez a kerületi gróf (Gaugraf) elnöklete alatt összeülvén, az átruházó köteles volt tulajdonjogát kimutatni és ennek átruházását nyilvánosan kijelenteni. Ezt az eljárást «Auflassung»-nak nevezték és ennek következtében az átadás szóval és jelképileg megtörtént. Az átadást mindig megelőzte az a felhívás, hogy azok, a kik ez által jogaikat netán sértve vélik, óvásukat terjeszszék elő. — A nyilvánosan történt átruházás az illetőnek birtoklását törvényesítvén, minden harmadik igénylő ellen törvényes uralmat (rechtliche Gewáhre) biztosított.2 1 Eotteck und Welcker: Staatslexicon. VII. kötet, 207. lap. 2 Lásd Mittermayer: Grundsátze des deutschen gemeinen PrivatZlinszky-Imling: Telekkönyvi jog. VI. kiad. 1