Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)
Második rész: A telekkönyvbe bejegyezhető jogok és a birtok, mint a nyilvánkönyvi bejegyzés alapja
120 esetben a felperest terheli. Ha az alperes a per indításakor birtokban volt, de a per folyamán a dolgon túladott, köteles azt felperesnek saját költségén visszaszerezni, vagy rendkívüli árát megtéríteni.1 A perbe vont birlaló ellenében nem Ítélhető meg a tulajdonkereset, ha igazolja, hogy kinek nevében gyakorolja a birtoklást.2 Igen szokásos az a kifogás, hogy a kereset időelőtti, mert az alperes már előbb indított perben a felperes tulajdonjogát megtámadta. A bíróságok hol figyelembe veszik ezt a kifogást, hol nem.3 Helyesen nem lehet a kifogást alaposnak tekinteni; mert a tényleg meglevő jog gyakorlását nem akadályozhatja a jog megtámadása. Tényleg meglevő jog érvényesítésére indított kereset nem lehet időelőtti. Ki van zárva törvény szerint a tulajdonkereset, és azért ha mégis megindítják, kifogás következtében el kell utasítani, a mikor a per tárgya oly dolog, a melyet valaki, a mikor még annak nem volt tulajdonosa, a maga nevében elidegenít, utóbb pedig annak tulajdonosává lett.4 telekkönyvi tulajdonos van érdekelve, a kifogás csak vele közösen tehető; minthogy pedig kétségtelen, hogy a mikor ez ruházta az alperesre a dolo^ tulajdonát, ha a birtokost megtámadják, szavatossággal is tartozik, leghelyesebben jár el az alperes, ha őt szatossági perbe idézi; és ha ebben a'szavatos vállalkozik, hogy az alperessel a pert együtt folytatja, kétséget sem szenved, hogy már ekkor a kettejük közös jogát sértő bekebelezés érvénytelensége kifogás útján is érvényesíthető, sőt viszonkereset útján a bekeblezés kitörlése is kérhető. — A tulajdonjog ellen további kifogás lehet pl. az, hogy az árverést, a melynek alapján a felperes birtokot követel, a bíróság megsemmisítette. 1 Osztr. ptkv. 378. §. 2 A magyar Terv. 659. §-a szerint a tulajdonos közvetlenül a birtalótól is követelheti a dolog kiadását. :í uMidőn a helyszíneléskor felvett telekkönyvi birtokos által a birtok átadása iránt indított perben az alperesként beidézett tényleges birtokos beigazolja, hogy a tulajdonkereset megindítása előtt a telekkönyvi birtokos ellen a telekkönyv kiigazítása iránt pert tett folyamatba, a tulaj donkereset mikénti eldöntése, a kiigazítási per mikénti kimenetelétől lévén feltételezve, a birtok kiadására irányzott tulajdonkereset a polg. törvk. rendt. 12. §-a értelmében, mint időelőtti elutasítandó.» C. 1873. évi 11225. sz. (Dvtár r. f. XI. 22. sz.); és «ha a birtok kiadása iránt indított tulajdonkeresetet megelőzőleg a telekkönyv kiigazítása iránt per tétetett folyamatba, e per eldöntéséig a tulajdonkereset függőben tartandó». C. 1876. évi 1424. sz. (Dvtár r. f. XV. 43. sz.). Ellenkezően C. l!S74. évi 5303. sz. (Dvtár r. f. XII. 166. sz.) Ugvancsak ellenkezően C. 1874. évi 5303. sz. (Dvtár r. f. XII. 314. sz.), mely szerint «a telekkönyvi tulajdonos által indított tulaj donkereset ellen a telekkönyvi felvétel hibás voltára alapított alperesi kifogás azon esetben sem vehető figyelembe, ha alperes beigazolja, hogy a telekkönyv kiigazítása iránt keresetet indított* ; mert «a telekkönyvi tulajdonosnak addig, míg a telekkönyvi félvétel jogérvényesen megváltoztatva nincs, a birtokátadás iránti jogainak érvényesítését megtagadni nem lehet. i 4 Osztr. ptkv. 366. §. Ily eset p. o. ha reménybeli örökös az örökhagyó halála előtt idegenít el valamely dolgot, és a mikor öröklés útján e dologtulajdonosává válik, saját ténye ellenére az elidegenített dolgot tulaj donkeresettel akarja visszaszerezni. V. ö. Zeiler i. m. II. köt. 132—133. lap. Kirchstátteri. m. 173. lap. Ez esetnél nem tesz különbséget, hogy az átruházás,