Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Második rész: A telekkönyvbe bejegyezhető jogok és a birtok, mint a nyilvánkönyvi bejegyzés alapja

93 Más korlátolások, származzanak azok akár a törvényből, akár a tulajdonos akaratjából, a tulajdon teljességét meg nem szüntetik.1 A dolog állagára való jognak a haszonvételi jogtól való elkülönítése, részint a tulajdonos intézkedéséből, részint a törvény rendeletéből ered. A fő és a haszonélvező tulajdonos között fenforgó viszonyok különbségéhez képest azok a javak, a melyekben a tulajdonjog meg van osztva, hűbéri, örökhaszonbérí és örökbéri javaknak neveztetnek,2 Minálunk ilynemű javak az udvartelki ingatlanok, a majorsági zsellérségek. Azonban az osztott tulajdon csak egész telekkönyvi jószágtestre, nem pedig annak egyes részeire nézve állhat fenn; és azért nincs megengedve valamely telken emelt egyes épületek külön tulajdonosainak kitüntetése, vagy annak bejegyzése, hogy az egyik vagy a másik épület több közös tulajdonostárs egyikének vagy másikának tulajdona ; mert ez által a telekkönyvi jószágtest jogi minősége szenvedne sérelmet, és további bejegyzések következtében a legnagyobb zavar származhatnék.3 Dr. U z o n i S á n d o r értekezésével «A birtokról» az 1877. évi Jogt. Közi. 4-ik számában. 1 Osztr. ptkönyv 358. §. 2 U. o. 359. §. A liaszonvevő tulajdon (domínium utile), mint a főtulajdon (dominium directum) ellentéte, rokon ugyan a római jog emphiteusis és superficiesével, de nem csak azokat a jogviszonyokat karolja fel fogalma alá, a melyek a római jogban nyertek szabályozást, hanem azokat is, a melyek utóbb a hűbéri viszony folytán nyerték eredetüket. (L. Unger i m. I. k. 529. 1.) Ily viszonyok a hűbérszerű intézmények meghonosodása következtében nálunk is voltak, de a városi javaknál is fordultak elő ; pl. néhány városban az a szokás volt (Fiumében és kerületében most is az), hogy ugyanannak a háznak több a tulajdonosa, nem hányadok, hanem testileg felosztott részek szerint úgy, hogjr a földszinti rész másé és az emelet is másé. (Lásd erre vonatkozólag Wenzel: ((Visszapillantás az előbbi kir. curia működésére)) czímű akadémiai értekezésében, 56. 1.) Az ily felosztásnak ma is nagy jelentősége van nálunk, a menynyiben sok tárgya van az úgynevezett taksás házakban s más rokon, igen gyakran előforduló vagyoni viszonyokban. Miután hasonviszonyok a külföldön is gyakoriak, azokat az újabb törvények sem mellőzhették, de jogi minőségüket másként határozták meg. így pl. a szász polgári törvény (671. §.) a szolgalmak közé sorozza. A német ptkönyv másnak az ingatlanát terhelő külön jogként (Erbbaurucht) construálja (1012.) §.). Ugyanezt teszi a magyar Terv. (785. §.); de a telekkönyvben teherként bekeblezett épületjogot ingatlan dolognak tekinti, a melylyel mint külön telekkönyvi jószágtesttel keli bánni. (796. §.). 3 Ezt az elvet a magy. kir. curia a következő eset alkalmából mondotta ki: valaki azt kérte, hogy miután ő az apjával és testvéreivel közösen birt telken saját pénzen több rendbeli épületeket emelt, a melyek telekkönyvileg kitüntetve nincsenek, miután továbbá tulajdonostársai azt, hogy e birtokrészek az ő tulajdona, elismerik és azok telekkönyvi bejegyzésébe beleegyeztek: a tkvi hatóság az épületeket a telekkönyvben felvétesse és az ő tulajdonául kitüntesse. Az első biróság e kérelemnek helyt adott. A másodbiróság az első bírósági végzést megváltoztatta s a kérelmet elutasította ; mert a jelen esetben irányadóul szolgáló osztr. polgári törvénykönyv szerint osztott tulajdon csak akként létezhet, hogy az egyik felet a dolog állagának tulajdonjoga, a másikat pedig annak haszonvétele illeti meg, tehát a tulajdonjog megosztása két tulajdonos között csakis egész birtoktestre, de nem a birtok egyes részeire