Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)
Második rész: A telekkönyvbe bejegyezhető jogok és a birtok, mint a nyilvánkönyvi bejegyzés alapja
87 Ingatlanok azok a pinczék, a melyek nem apincze tulajdonosának ingatlanai alatt vannak, és a melyeket a telekkönyvi betétekbe külön telekkönyvi jószágtestként vesznek fel, habár a pincze nem «földterület», nem telek, és néha a föld vízszintes voltában észrevehető tért nem foglal el.1 Ellenben nem ingatlan és ingatlannak alkotórésze sem a vizén úszó szerkezet, akkor sem, ha a parthoz, vagy mederhez van erősítve. Különösen nem ingatlan a hajómalom.2 A jogok rendszerint az ingó dolgokhoz számítódnak; ha azonban valamely ingatlan tulajdonával vannak egybekötve (főleg a telki szolgalmak az uralkodó telek szempontjából), akkor a telek alkotórészeinek kell azokat tekinteni. Ezek között igen nevezetes szerepet játszottak az 1848. előtt fennállott úri és tizedjogok, a melyek azonban 1854. márczius 1-től kezdve megszűntek az ingatlan törvényes tartozéka lenni, de csak annyiban, hogy ettől az időponttól kezdve azokra betáblázás által elsőbbségi jogok többé nem szerezhetők.3 A még el nem törlött kir. kisebb haszonvételek, u. m. a malomjog, a rév-, vám-, piacz- és vásártartási jogok az 1881 : LX. t.-cz. 131. §-ánál fogva jelenleg rendszerint szintén az ingó dolgok tekintete alá esnek, és csak kivételesen minősíthetők ingatlannak, oly esetben, a mikor a kir. kisebb haszonvételi jog gyakorlata valamely ingatlannal elválaszthatlanul van egybekapcsolva.4 Az italmérési jogot az 1888 : XXXV. és XXXVI. t.czikkek megszüntették; a halászati jog pedig az 1888: IX. t.-cz. 1. §-a lyezi. A fogalmak helyes elhatárolásának szempontjából kívánatosnak mutatkozik az «alkotórószek» fogalmát meghonosítani és a «tartozék»-ot abba a szűkebb fogalmi körbe szorítani, a mely grammatikai értelménél fogva is megilleti. így azután nem lesz szükséges oly alosztályozáshoz folyamodni, a minőt az 1881 : LX. t.-cz. 149. §-a tesz, a midőn megkülönbözteti másoktól azokat a tartozékokat, «a melyek az ingatlantól állaguk sérelme vagy nevezetes értékcsökkenés nélkül el nem választhatók)) — a mi nem más, mint alkotórész. Lásd még Stubenrauch: Commentar I. k. 412. 1., szász ptk. 65—73. §§., zürichi ptk. 476—483. §§. Imling: a végrehajtási törv. magv. 149. §-hoz. ' i 1889 : XXXVIII. t.-cz. 3. §. Lásd még az 1854. jul. 23-iki Utasítás 66. §-át és a törvényes rendelkezés helytelenségére nézve a Magyar Terv. indokolásának II. k. 37. lapját. 2 A hajómalmokról a közigazgatási hatóságok külön könyveket vezetnek. 1824. máj. 29-iki udv. rend., 1888. évi 33177. számú hajómalmi rendszabály. V. ö. 1885 : XXIII. t.-cz. 3. §-át, lásd a Magvar Terv. indokolásának n. k. 49. lapját. 3 Erre vonatkozólag az 1843. január 14-én kelt császári nyiltparancs 23. §-a pótlólag a következőket rendeli: «Az úrbéri kapcsolat és a földesúri hatóság megszüntetése folytán megszűnt minden jogok és járandóságok, nem különben a királyi adomány vagy jogérvényes örökbevallások folytán magánosok tulajdonává vált egyházi tizedek vagy az azok helyébe lépett kárpótlási tőkék 1854. márcz. 1-től fogva megszűnnek az ingatta njószág törvényes tartozékát képezni és pedig csak annyiban, hogy ez időponttól fogva azokra betáblázás által elsőbbségi jogok többé nem szerezhetők.)) 4 V. ö. Imling: i. m. 251. 1.
