Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

- 85 — szokásoknak megfelelő örökösödési törvények is, egész az újabb időig, úgy hogy még 1745. évben is a »Staden Baronye von Ypelstein« részére kiadott Ordunance, erre az államrészre nézve különleges öröklési jogot hozott be. A jelen századnak maradt fenntartva az egyenlő örökösödési jog létesitése, mely először a »Code Napóleon* behozatalával kisértetett meg. végleg pedig 1838. évben életbe lépett polgári törvénykönyv által foganatosíttatott. IV. A brabanti számos statútumokban egész sorával találkozunk az egymástól eltérő sajátlagos intézményeknek, melyek azonban abban általában megegyeznek, hogy a rokonsági fok közelsége mellett a vagyon eredete is lényeges befolyással van az öröklésre. így a) »a loeveni és thiere costuymen« szerint a képviseleti jog az oldalrokonoknál ki van zárva s az örökösödésre, a rokonsági fok közelsége mellett, a vagyonnak honnan lett származása is befolyással bir; vagy is itt is a »paterna paternis« elve volt érvéüyben, mely szerint a vagyon arra az ágra száll vissza, melytől származott. b) »a sant hoveni statutumok« szerint a lemenők nem létében a szülék örökösödnek, mindegyik abban a vagyonban, mely tőlük származott, ha egyik közülök már nem él, az életben maradt szüle a tőle származott vagyonon kivül a másik szülétől eredett vagyon felét is örökli, másik fele az elhalt szüle oldalrokonaira száll. A vagyon eredete tehát itt is lényeges befolyással volt az öröklésre. c) Számos statútumokban a felmenők örökléséről emlités sem tétetik, de a vagyon eredete ezeknél is mindenütt irányadó az oldalagos rokonok öröklésére nézve, azonban csak az ingatlanságokra nézve, mig az ingóságokban való öröklésnél egyedül csak a rokonsági fok közelsége határoz. a) d) Végre némely statútumok szerint a testvérek s ezek leszármazói a szüléket megelőzik az öröklésben. így van ez a brüsseli és az antwerpeni statútumok szerint, 2) V. A lüttichi különböző statútumok közül a »consvetudines ') A van Leeuwe részére 1255-ben kiadott privilégium igy szól: »Item statuimus, quodsi aliquis habens bona immobilia sive haereditaria, sine liberis descedat illa integraliter ad illos a quorum parentibus, sive praedeccessoribus processarant, revertantur, licet in gradu remotiores defuncto inveniantur ; mobilia vero ipsius proximioribus in gradu conferantur.« Hasonló intézkedésekre találunk a Joudoigne, Hilvaranbeeck, Tilborcb, Moergestel és Beerse részére kiadott statútumokban is. L. Wasserschleben i. m. 162. lap. 2) L. Wasserschleben i. m. 162. lap.