Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 77 — emelkedett és a római jog felvétele után ott is, hol fennállott, rövid idő alatt elenyészett2); b) a polgári családi vagyon (bürgerliches Erbgut), mely alatt az az öröklött vagyon értetik, mely felett a tulajdonos sem életében, sem halála esetére rendelkezni nincs jogositva s mely szabály né­mely városokban, igy különösen az éjszak német kereskedő váro­sokban is fenntartatott, de az öröklött vagyon fogalma elannyira különbözőleg határoztatik meg, hogy általános szabály alá nem von­ható, így p. o. az éjszaki német kereskedő városokban minden örö­költ vagyon, legyen az ingó vagy ingatlan, családi vagyonnak tekin­tetik, mig a szász jog szerint csak az ingatlanok s ezek közül is csak azok, melyek a nagyszüléktől, vagy még távolabbi felmenőktől származtak, a van der Stadi-jog szerint pedig oly vagyon tekintetik családi örökös vagyonnak, mely legalább kétszer képezte egyenes ágban öröklés tárgyát. A forgalom emelkedésével azonban ez az in­tézmény is, ott hol fenntartatott is, eltöröltetett, vagy pedig — mint az éjszaki városokban — csak a halál esetére való rendelkezés lett korlátolva az ily javakban, mig az élők közötti átruházásnál a va­gyon e minősége folytán semmi kivétel sem létezik; 3) c) a nemesi törzs vagyon, melynél fogva a vagyon családi jellege, úgy élők között, mint halál esetére való rendelkezésnél fenn­tartatott s a tulajdonos rendelkezési szabadsága a várományosok joga által van korlátolva. E javakban csak a férfi családtagok örö­kölnek, s az az elv áll fenn, hogy az visszaszáll azon ágra, melytől származott. E kivételes öröklési rend az egyes családoknál családi szerződések s illetve családi statútumok által van szabályozva s álta­lános jogi jelentőséggel nem bir 4) ; d) végre a törzsvagyon rendszer maradványai sorába soroz­ható a családi hitbizományok intézménye, melynek czélja volt a vagyon elidegenithetlenségét s a férfiág előnyét a római jog uralma alatt is fenntartani s illetve ennek tanával öszhangba összhozni. Ez intézmény tehát méltán sorolható a törzsvagyon rendszer ma­radványai közé, mert ennek folytán a család tulajdonjoga állapitta­tik meg a vagyonra, és a tulajdonos rendelkezési szabadsága telje­J) Mittermayer i. m. II. kötet 527. lap. 2) Zimerle i. m. 256. lap. 3) Lásd e vagyonrendszer részletes ismertetését Zimerle i. m. 256 — 263. 1. 4) L. Bővebben Zimerle i. m. 263 — 277. lap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom