Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)
I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre
— 72 — tekintettek, s ennélfogva a két házastárs közössé vált vagyonában őket a második házasságból származott gyermekekkel egyenlő öröklési jog is illette, mely czéljait tekintve, ez intézmény az örökösödési szerződések egyik nemének is tekinthető. ') II. A törzsvagyon-rendszer annak az elvnek folytán, hogy az örökös a családi vagyonra már születése által igényt nyer, mint láttuk, valamint az élők között, ugy halál esetére is, az öröklésre hivatott rokonok igénye által korlátolva volt. Mindamellett fordultak elő esetek, melyekben a vagyon élők között átruháztatott oly képen, hogy ebbe a jogosult rokonok bejegyeztek. 2) Az ilymódon való átruházás lassanként a halál esetére (Vergabung von Todes wegen) is szokásba kezdett jönni, mely ügylet folytán a vagyon még az örökhagyó életében arra, kit az örökös erre kiszemelt, átruháztatott, mely tény következtében az a reá átruházott vagyonra nézve valóságos dologbeli jogot nyert. Ily átruházás érvénye azonban bizonyos feltételekhez volt kötve. így a régibb jogok, jelesül: a Sachsenspiegl szerint megkívántatott : 3) a) hogy igéret tétessék annak, kire a vagyon hagyatik, hogy az reá száll; b) hogy ez átruházás a bíróság előtt ünnepélyes alakban menjen véghez; c) hogy ebbe a legközelebbi várományos is beleegyezzék. E beleegyezés azonban hallgatólagos is lehetett olyképen, hogy a nyilvános átruházásnál jelen levő örökös az ellen óvást nem tett. 4) Ujabb középkori jogok, és jelesül a »Schwabenspiegel«-ben már a halál esetére való rendelkezés, mint valóságos végintézkedés megengedése is emlittetik. — Ebbeli rendelkezésein e törvénynek a bizonytalanság és habozás nyilvánláthatólag felismerhető, mintegy tanújeleként szolgálván annak, hogy a fontos átmenet első úttörőjével az újkor első föcskéjével találkozunk benne. 5) >) Zoepfli. m. m. köt. 135—136. 1. Beselev i. m. 611. lap. Mittermayer i. m. II. k. 299. 1. Bluntschli i. m. 655. lap. 2) L. bővebben Siegl i. m. 95 s köv. lap. 3) Sacbsenspiegl II. 30. »wer so syne erwe to seget nicht von sibbe hal. ven, demne vonne gelovedes halven, dat hebbe man vor unrecht mane müge getügen dat gelvnede vorgerichte gestegedet ist.« *) L. részletesebben Siegl i. m. 100 s köv. 1. Zoepfli. m. III. k. ]69. lap. 5) »Git im got geschefde« Schwabenspiegl c. 14. V. Ö. Siepl i. m. 138. I.