Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

ség kihizelgéseinek egész művészete fejlődöttx), mely a reményteljes végrendelkezőket a leggyöngédebb figyelemben, sőt nem ritkán évi járadékban is részesité.2) s ha máskép nem lehetett, a rágalom fegyverét használta fel, hogy széttéphesse az atya és gyermek közötti szeretet természetes kötelékeit.3) Meglazult ennélfogva a családi viszony s a szülék gyakran megfeledkezve gyermekeikről, a családi kegyeletlenség esetei 4) aggasztó mérvben kezdettek szaporodni. Ez irány Romában annál veszélyesebb volt, mert ott a végrendelettétel nem oly kivételesen gyakoroltatott, mint korunkban, hanem a végrendelkezés becsületbeli kötelességnek tekintetett, elannyira, hogy az átok egy neme volt, ha valakinek az jósoltatott hogy végrendelet nélkül fog meghalni.s) Hogy ily körülmények között a szabad végrendelkezés veszélyei is kétszeres mérvben nyilvánultak, a dolog természetéből folyik s hogy ennélfogva e kórállapot orvoslása égető szükségességképen jelentkezett, természetes következményként tűnik fel. A birói gyakorlat — a praetori edictumok által — tette meg az erre irányzott első határozott lépést, kimondván, hogy miután a páter familias vagyona öt »suus«aival, vagy is azokkal, kik az örökhagyó halálakor annak családfői hatalma alatt állottak, vagy állottak volna, ha az örökhagyó tovább él vala,c) közösen illető vagyonnak tekintendő, melynek csak kezelése van a családfőre bizva, s igy annak halála után a suusok csak is az uralmat folytatják, azok, ha arra. hogy ') »Ammtium et Theaterium et coeteres, qui captandorum testamentorum artem professi sunt.« Senec. beneff. VI. 38. 3. 2) »Nil. tibi legavit Fabius Bythinicae, cui tu annuua , si memini, millia sena dabis«. Mart. IX. 3. 3) Fulso parent.es instimulati liberos suos vei exbaeredunt. vei praetereunt« fr. 3. D. (5. 2.) V. ö, Farkas Lajos véleményével a III. magyar jogászgyülésen (A magyar Tbemis 1872. évi 39. számában.) 4) »Multa opportet esse vitia, atque peccata filii, quibus parens potuerit animam indicere, ex naturam ipsam vinceret, ut amorem illum, penitus insitum ejiceres ex animo, ut denique patrem se esse obliviscetur.« Cicero pro Eoscio Americo Cap. XIX. V. ö. Farhas id. véleményével. 6) Munzinger Erbrechtliclie Studien 8 lap. 6) Wíndschrid i. m. III. köt 814. lap.