Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

III. Szakasz: A feltett kérdés megoldása

— 296 — oly forma örökösödési jog behozatalát helyezte volna kilátásba, minővel hazai intézményeinket felcserélni kivánják azok, kik ajánlják, hogy az 1848. XV. törvényezikkel komolyan kibéküljünk, s kik a nép érzetében százados megszokás folytán meggyökerezett jogérzület melletti küzdelmet idétlen kardcsörtetésnek tekintik. Pedig hogy a közvélemény ma is e törvények mellett buzog, azt az, ki ismeri a közérzületet, kétségbe vonni aligha fogja. Midőn a magyar jogászgyülésen e kérdés körül hévvel folyt a vita, senki sem mert arra hivatkozni, hogy a nép érzületével vagy a közvéleménynyel ellenkeznének a jelenleg érvényes örökösödési törvények, mig azok, kik Teleszky indítványa ellen léptek sikra, egyenesen arra hivatkoztak, hogy mily visszahatást fogna az örökösödési rendszer indítványozott megváltoztatása országszerte szülni; x) s midőn ezen aggályokra kívánván Teleszky válaszolni, kijelentve, hogy ő a nemzet géniuszát nem mindig, sigy e specziíikus esetben, nem a népnél, hanem e kérdés horderejét felfogni tudó személyeknél, a jogászoknál keresi, különös nézetet állított fel úgy a nemzeti géniusz, mint a törvényhozó hivatása felől. A nemzeti géniusz nem lehet egy osztály sajátja, élni kell annak a nép nagy részének érzetében; mert hol nemzeti géniusz nincs, ott megszűnt a nemzeti önérzet, megszűnt a büszkeség a nemzet tagjának lehetni. 2) A törvényhozó fel adata pedig nem, s különösen az örökösödési jog szabályozásánál nem feladata a jogász közönség érzületét emelni törvényerőre; a jogász közönség hivatása rendszert teremteni, vagy helyesebben feltalálni a rendszert abban, mit a közérzület törvénynek óhajt; s egyikés másik érzületét, vagy működését csak ez irányban s e szempontból felhasználni s feldolgozni hivatása a törvényhozónak. Azok a legjobb törvények— mond igen helyesen Frank Ignácz — melyek a nemzet érzését, a közvéleményt követve, szabályul ') így Schreiner véleményében főleg azért nem meri Teleszki indítványának elfogadását ajánlani, mert attól tart, hogy visszahatást szülne. (Jogászgyillési Évkönyv. II. folyam 92. s köv. 1.) Pósfay pedig a helyzetet igen hiven előtüntetve mondja, hogy volt alkalma nem csak művelt osztálybeli férfiakkal, hanem paraszt emberekkel is értekezni az osztrák törvény uralma alatt, de fel sem tudták fogni az osztrák intézkedést. (U. o. II. r. 59. 1. 2) Edd: Staat und Gesellschaft. II. k. 189. 1.