Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)
III. Szakasz: A feltett kérdés megoldása
— 293 — egész birtokrendszernek és örökösödési jognak ez képezi alapját. Kern az adományos és a más nemű javak állanak a magyar jogban szemben egymással, mint a germán jogban a hűbéri és nem hűbéri természetű javak, hanem az ősi és a szerzeményes javak közötti különbség az, mely az egész magyar vagyonrendszeren veres fonálként keresztül húzódik. A németeknél a hűbéri birtok hűbéri maradt mindig, és a szabad rendelkezés alatti birtok megtartotta e minőségét a tizedik jogutód kezében is. Nem igy nálunk. Az ősi és az adományos birtok fogalma nem volt azonos, a szerzeményes vagyon már az első leszármazó örökös kezében ősi vagyon minőségét öltötte fel, mig az adományos vagyon az adományosnak szerzeményét képezte, s ezzel való rendelkezést nem a család, hanem csak is a korona joga gátolta. Nem azonos tehát a helyzet, melynél fogva mondhatnók, hogy külföldön eltöröltetvén a hűbériség, a hűbéri javakra ugyanaz az öröklési rend hozatott be, mint a szabad rendelkezés alatt álló javakra; nálunk is eltöröltetvén az adományrendszer, hozzuk be az adományos javakra ugyanazt az öröklési rendet, mely a nem adományos javakra volt megállapitva; mert nálunk ily különbség tulaj donkép nem létezett, s az öröklési rendre nem ez a különbség, hanem a vagyon ősi, vagy szerzeményi minősége bírt befolyással; ősi pedig lehetett nem adományos is és szerzemény lehetett adományos birtok. Hogy a rendszer eként fejlődött, arra épen ugy összeműködtek minden tényezők, mint Németországban az ellenkező irány fejlődésére, mely a római jog reczeptiójával nyerte befejezését. Láttuk, hogy a városi elem jelentősége nálunk is felismertetett, hogy kiemeltetett alárendelt helyzetéből, kiváltságokkal láttatott el és a törvényhozás faktorává, az ország harmadik rendjévé emeltetett, hogy ennélfogva a városok ama kulturális befolyásának érvényesítésére, melynek Németországban is kiváló nyomai maradtak, azoknak itt is tere volt. Ok nem voltak az adományozási rendszer által korlátolva, s szabadon alapították meg jogrendszerüket. Es mire használták fel e szabadalmat ? Arra-e, hogy fejlődésüket a hazai joggal ellentétes irányban vezessék, mint Németországban, hol a jogrendszer átalakítása körül a városi jogfejlődésnek oly lényeges szerep jutott ? Épen nem, sőt ellenkezőleg azt látjuk, hogy a különböző országokból bevándorolt városi polgárok jogrendszere egészen a hazai joghoz idomult. Nálunk nem találunk oly éles küz-