Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

III. Szakasz: A feltett kérdés megoldása

— 289 — Első s legjelentékenyebb tényező a hűbérrendszer volt, mely az oldalági örökösödést nem ismerte, s mely későbbi fejlődésében a hűbéri javakból egészen sajátlagos természetű és minőségű vagyont alakított, melylyel szemben állott a nem hűbéri minőségű vagyon. Ez utóbbi vagyonnak főjelentősége a hűbéri köteléktől ment városokban volt, melyek — mint láttuk — a régi vagyonrendszer felbomlásának szintén egyik nevezetes tényezőjét képezték. A törzsvagyonrendszer felbomlására vezető első lépés az ősi és a szerzeményi vagyon közötti megkülönböztetés felállítása, és annak az elvnek érvényre emelése volt, hogy ki mit szerzett, azzal szabadon rendelkezhetik; de ez elv korántsem birt azzal a jelentőséggel, mint a hazai jogban; s láttuk, hogy az mily különböző alakokban jelentkezett. Majd a vagyon bizonyos hányada jelöltetett ki öröklött vagyonként, máshol minden öröklött s máshol ismét csak a felmenőktől öröklött vagyon tekintetett törzsvagyonnak; sőt gyakran a felek a javakat tetszésük szerint minősitették; sőt a 12. és 13. században oly helyekre is találunk, melyekben a megkülönböztetés el nem fogadtatván, minden javakra nézve szabad rendelkezés engedtetett. Szóval, a helyzet bővebb megvizsgálása után arra az eredményre jutunk, hogy az ősi és szerzett javak között való megkülönböztetés a német jogban nem volt oly általános, s az egész birtok és jogrendszert átölelő jogi elv s nem jelentkezett oly rendszeres, oly határozott alakban, mint nálunk, hanem csak is a törzsvagyon rendszerből a szabad rendelkezésre való átmenetel első stádiumát képezte, mely állandósággal nem birt. s érvénye már a római jog felvétele előtt is nem kis mérvben megingattatott, miben igen nagy része s befolyása volt a házassági vagyonjog alakulatának. A mindinkább elterjedt házassági vagyonközösség keretében az öröklött és szerzett javak megkülönböztetése csak erőszakolva foglalhatott helyt, mert magával az alapelvvel volt ellenkezésben, s azért is, hol a két intézmény együtt való létesitése megkísértetett, annak mint magában véve viszásnak, meg kellett szűnnie, s a kettő között a házassági vagyonjognak adatván elsőbbség, az arra, hogy az öröklött és szerzett vagyon közötti különbség megszűnjék, igen lényegesen közreműködött. De az öröklött és szerzett vagyon közötti különbség a német jogban, a mig és a hol fennállott, főleg csak a vagyonnal való ren* ZLINSZKY MAGYAR ÖRÖKÖLÖD. JOG. 19