Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

III. Szakasz: A feltett kérdés megoldása

- 285 — szakosztályban szintén érdekes vitát idézett elő, melynek eredménye Hoffmam Pál következő indítványának elfogadása lőn: «Özvegyi jogunk, és öröklésünk, mint a törvényes özvegyet illető örökösödési nemek, továbbra fenn nem tarthatók, hanem azok magánjogi kódexünkben a férjet és nőt kölcsönösen illető törvényes öröklési joggal lesznek pótolandók, fokozatosan emelendő hányadokban a szerint, a mint kevesebb vagy több gyermek, vagy ezek hiányában közelebbi, vagy távolabbi rokon van az öröklésre hivatva. « *) Ha ezekhez még felemiitjük Katona Mórnak »Törvényes örökösödés a magyar jogban* czimü czikkében, 2) a magyar örökösödési rendszer ellen intézett támadásait, Vajkay Károlynak két ujabb müvében 3) ugyanez irányban tett alkalmi észrevételeit s végül Tóth Lörincznek a magyar jogászgyülések munkássága felett tartott szemléjét,4) — ugy hisszük — kimerítettük e kérdésre vonatkozó hazai irodalmunk terményeinek felsorolását. Ezúttal csak röviden regisztrálni kívántuk ezeket, mert a mindkét részről felhozott érvek s ellenérvekkel alábbi fejtegetéseinkben foglalkozni kellő alkalmunk lészen. I. Á legáltalánosabb érv, mely a magyar örökösödési rendszer ellen felhozatik, az, hogy az túlélte magát! Kerdetleges állapotban hason-intézményekre találunk mindenütt ugy a régibb, mint az ujabb népeknél, s ezek közül azok, melyek a fejlődésre képesek és hivatottak voltak, szakítottak ez intézményekkel, hogy helyt engedjenek egy észszerűbb öröklési rendnek, mely a vagyonnal való szabad rendelkezés megengedése, és a hübérszerü viszonyok eltörlése folytán az egész magánjogi szervezettel, sőt az egész társadalmi rendszerrel helyes kapcsolatban álljon. 5) Az ági örökösödés a család, a >) L. a III. magyar jogászgyülés évkönyvét. 144. lap. 2) Az 1872. »Jogtudományi Közlöny« több számaiban. 3) A közönséges német jog és történelem köréből. Különösen a 129. s köv. lapokon és a » Kolosvári tractatus a suocessióról czimű művének zárszavában. *) »Szemle a magyar jogászgyülések munkássága s eredményei felett.« 63. s köv. lap. 5) L. Teleszky indítványának indokolását (Jogászgyülési évkönyv. EL folyam 12. s köv. lap, és annak beszédét. U. o. 69. 1.