Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

III. Szakasz: A feltett kérdés megoldása

III. 8ZAKA8Z. A feltett kérdés megoldása. I. FEJEZET. Feimtartaiidó-e az öröklött és szerzeményes vagyon közötti különbség az öröklési jogban tekintettel, hazai viszonyainkra. Mióta a magyar öröklési jog régi érvényébe visszahelyeztetett, az irodalomban is többen foglalkoztak jeleseink közül e kérdéssel. Először Tóth Lörtncz lépett sikra egy, még 1860-ban megkezdett, de csak 1862. évben befejezett akadémiai szépfoglaló értekezésében, J) melyben a magyar jog szellemét fejtegetve, az ősi és szerzeményes vagyon közötti különbség fentartását annak egész szelleméből folyó következménynek tekinti, s ebbeli nézetét igen alapos érvekkel támogatja. Ellenkező irányban lépett fel 1862-ben Szokolay István, -) ki az ősi és szerzeményes vagyon közötti különbség, s illetve az ági öröklés létesitését a hübér-rendszer kifolyásának tekinti, s a mint hogy amaz eltöröltetett, ennek eltörlését, a dolog természetéből folyó következésnek tartja. 1864-ben az egyetem a magyar öröklési jog alapelveiről szóló dolgozatra pályadijt tűzvén ki, e dijat Matlekovits Sándor 3) nyerte el, ki a magyar jogelveket lelkesülten védelmezi. Ugyancsak a magyar öröklési jog elvei, s illetve az ősi és szerzeményes vagyon közötti különbség fenntartása 3) A magyar örökösödési jog szelleme. Az akadémiai értesitö I. és III. kötetében. ") Örökösödési törvényeink múltja és jövője. Az 1862. évi » Törvényszéki csarnok«. 50., 66—69., 7'J—74. számában. s) A magyar örökösödési jog alapelvei. Pest 1864.