Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

— 280 — ugyan a magyar gyakorlatból senki sem fogja kimutatni; söt ellenkezőleg a gyakorlat a természetben való kiegészitésről tanúskodik. nyilt példájául annak, hogy a kiegészítés nem feltételez feltétlenül pénzbeli kielégítést, különösen a magyar jog szempontjából. Ezért az ellenkező gyakorlatot a törvény szellemével, sőt szavaival ellentétben levőnek tartom. Áttérve a törvényes osztályrész mennyiségére, lehetlen, hogy itt első pillanatra fel ne tűnjék az ide vonatkozó szakasz helytelen konczepcziója. A leszármazókra nézve ugyan nincs kétség, mert határozottan ki van mondva, hogy a törvényes osztályrész felét teszi annak, mit a leszármazó örökösök az örökhagyó végrendelet nélküli elhunyta esetére követelhetnének; de nem ily világos a dolog a felmenőkre nézve, az idézett szakasz ugyanis folytatólag igy szólt: »a leszármazó egyenes örökösök s ezek nem létében a szülék e törvényes osztályrész kiegészítését követelhetik ;« nem mondja meg azonban, hogy a szülék törvényes osztályrésze nem azonos a gyermekekével, mi azután azon tévnézetet eredményezte, hogy a szülék törvényes osztályrésze is fele annak, mit a gyermekek végrendelet nem létében követelhetnének.x) Ez természetesen a legnagyobb anomália lenne, mert ez esetben a szülék sok esetben többet kapnának törvényes osztályrész lejében, mint mennyi törvényes öröklés utján háramlik reájuk. A szülék — a szerzeményi vagyontól eltekintve — csak abban a vagyonban birnak öröklési joggal, mely tőlük vagy águktól származott ; tehát a nem az ágaktól származott vagyonban nem birnak örökösödési joggal, s a fenntebbi magyarázat mellett törvényes osztályrész mégis illetné őket, mi a legnagyobb viszásság lenne, mert a dolog természetéből folyik, hogy ki mint törvényes örökös nem léphet fel, azt abból a vagyonból, melyből neki örökségi rész nem jár, törvényes osztályrész sem illetheti. ') így Bozófa/: i. m. 237. Katona: Törvényes örökösödés a magyar jogeqn. (a »,Jogtudományi közlöny* 1872. évi 29. számában.) Helyes állásponton van eilenben Herczegh: i. m. 298. 1. — Ökröss: i. m. 114. 1. Knorr: i. m. 510. lap. Kallós : i. m. 274. lap. Weuzd ; i. m. II. k. 460. 1. A törvényes osztályrészről szólván, a törvényben mutatkozó e hibáról említést sem tesznek.