Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

- 18 — zik, hogy jogaitól megfosztva, pelengérre állíttatik a nyilvánosság által, melylyel az ily kitaszitás történik. A herold nyilvánosan hirdeti ezt ország-világnak, feljogosítván mindenkit újjal mutatni a hálátlan gyermekre, ki érdemlett büntetést szenvedett. De midőn a soloni törvény az atyai hatalom gyakorlására útat és módot enged, nem fosztja meg a gyermeket sem jogai érvényesítésétől. Az atya kötelme eltartani gyermekét, s ha e kötelmének meg nem felel, a gyermek jogosítva van panaszt emelni a hígvelejű apa ellen, ki szülei kötelességének felfogására sem bírt kellő képességgel. Pláton ebben az esetben is a családi gyűlés elé kívánná terjeszteni a dolgot, s ez eszmében már el van vetve egy modern intézmény magva, mely a franczia családtanácsban, — habár más esetekre nézve és körülmények között, — de azonos felfogás, és a család jelentőségének kellő méltatása folytán több újabb törvényhozásokban is kifejezést talált. Ha még az atya jogai közül megemlítjük, hogy gyermekei nevét szabadon választhatta, s hogy ebbeli elhatározása rendszerint a szülés után való tizedik napon tartott ünnepélynél nyert kifejezést, s azért az ilyen ünnepély megtartása által a törvényes ágyból való születés lett megállapítva; — befejezhetjük az athenei családjog feletti vázlatainkat s áttérhetünk az örökösödési jogra. Az athenei örökösödési jog is a természet rendjét követvén szabályaiban, első sorban a gyermekek örökösödtek, és pedig különbség nélkül arra, hogy azok törvényes házasságból származottak, örökbefogadottak vagy törvényesítettek. De öröklési joggal csak i-, a fiúk bírtak, a leányok nem örökösö dtek, hanem a legközelebbi oldalrokonnak estek örökségül, kinek az állam iránti törvényes s egyszersmind vallási kötelme volt az örökös leányt nőül venni, és ha e házasság még az atya életében történvén — a leánynak addig, inig az atya él, fia születik, anyjának közvetítése által, e fiú örököl, ki midőn az ephebusi kort elérte, átveszi a vagyont és ezzel együtt anyjának eltartására való kötelezettséget; de ha a fiú az örökhagyó atya halála után születik, az anya már vele együtt az oldalrokonokra száll, és fiának örökösödésére többé nem szolgálhatközvetitőül. Ha több örökös leány van, kiket különböző fokon való oldalagos rokonok vesznek nőül, az örökség nem csupán annak a rokonnak jut, ama leány jogán, kit elvesz, hanem az örökösök egyenlően