Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)
II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése
— 252 — szabályok nem léteztek, p. o. a végrendeletek kellékeire nézve, a szokás szolgált mindvégig irányadóul. *) A magyar nemesek és jobbágyok öröklési jogára nézve tebát csak is a múlt korszak tárgyalásánál elmondottakra hivatkozhatunk. A magyar városokra vonatkozólag pedig abba a kényszer helyzetbe jutottunk volna, hogy azokat adatok hiányában teljesen mellőzni legyünk kénytelenek, ha egyik szorgalmas búvárunk az 1603. évben keletkezett »Kolozsvári tractatusnak a successiórók napfényre hozatala által, -) nem nyújtott volna oly adatot, melyből legalább azokra az alapelvekre vonható biztos következtetés, melyek a városi polgárok öröklési jogának szabályozásánál a magyar földön irányadók voltak. Az öröklési jog alapjául a házassági vagyonjog szolgált, mely annál érdekesebb, mert a szászoknál divó vagyonközösségi rendszer, s az ősi szerzeményi vagyonra alapitott magyar öröklési rendszer közötti különbséget törekedett kiegyenlíteni; ennélfogva intézkedései igen sajátlagosak a maguk nemében. Atractatus ugyanis kimondja, hogy miután a véregység alapja a tisztességes liázasulás, a házastársak minden javai, legyenek azok ingók, vagy ingatlanok, ősiek vagy szerzeményiek, közösek legyenek ; melyekből minthogy a férfi méltóságosabb személy az asszonynál, amazt a vagyonból két rész, mig emezt egy rész illetendi; 3) melyet, ha az egyik házastárs gyermekek nélkül elhal, a másik házastárs az elhalt rokonainak kiadni tartozik. 4) III. r. 30. cz. — meghalt Jobbágynak ingó javaiban az özvegy asszoiryok csak hu vmmlosok.*. !) V. ö. Dóau, : Erdélyhoni jogtudomány II. k. 383. 1. B) Vajbay Károly: Kolosvári tractatus a Successióról. Budapest, 1875. 3) »Mintbogy az marhaszállásnál, miképpen a vérségnek fundamentuma a tisztességes házasulás : a régi eleink is úgy végezték, és minekünk kézről kézre adták, hogy a két testnek egyben társalkodása szerint, mindkét személynek javai is, mind ingók s mind ingatlanok, mindenestől egyben elegyedjenek és egygyé legyenek, akár őstől maradtanak, akár maga keresményi volnának, melyekben miképen a férfiú méltóságosabb személy az asszonyi állatnál, azonképpen az közönséges jóknak birtokához is felébb való köze vagyon; mert a férfiú mindenekben két részes, az asszony pedig csak harmados.« Tractatus IV. Titulus IV. Vajkay id. művében 23. lap. 4) Annak okáért, ha valamely férfiúnak felesége meghalna és gyermekei nem maradnának, tartozik a felesége atyafiainak az ö nemzetségüknek ágo-